A témában Hankó Faragó Miklós, Szombathely országgyűlési képviselője, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára szólalt fel a Parlamentben.
Íme, felszólalásának kivonata:
Számos politikus szájából hallani, illetve a sajtóban is napvilágot láttak olyan vélekedések, melyek megkérdőjelezik a kormányváltás legitimitását. Arra hivatkoznak, hogy mivel az országgyűlési képviselők fogadták el a kormányprogramot, illetve választottak miniszterelnököt, így sem a program, sem a miniszterelnök személye nem mérettetett meg közvetlenül, a nép által, hanem mintegy a társadalom mellőzésével, az Országgyűlés által történt.
Annak érdekében, hogy eldönthessük ezeknek a felvetéseknek a helyességét, vizsgáljuk meg a legitimáció kérdéskörét a három lehetséges aspektusból. Az első, a jogi szempontrendszer nem vet fel problémákat. Az Alkotmány 33/A. §-ának b) pontja értelmében a Kormány megbízatása megszűnik a miniszterelnök lemondásával, az Alkotmány 33. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A Magyar Köztársaság miniszterelnökének megválasztása ezeknek az előírásoknak a megtartásával történt, vagyis jogszerű és törvényes volt.
A legitimáció fogalmát elméleti szempontból is vizsgálhatjuk. Erre vonatkozóan több alkotmánybírósági döntés is létezik. A 50/1998. (XI. 27.) AB határozat szerint a közhatalom gyakorlásának alkotmányos feltétele, hogy arra demokratikus legitimáció alapján kerüljön sor. A népszuverenitásra épülő rendszerben a hatalmi ágak lehetnek önlegitimálók, ha közvetlen választáson alapulnak. A másik út a közhatalom elnyerésére, hogy az valamely más hatalmi ág közreműködésével történik. A hatalomnak azonban ekkor is visszavezethetőnek kell lennie a szuverén néphez. Demokratikus a legitimáció tehát akkor is, ha a közvetlenül választott szervezet által választott vagy kinevezett szervek, személyek gyakorolnak közhatalmat. Amíg a választások, kinevezések láncolata a választópolgároktól a közhatalmat gyakorló szervig, személyig folyamatos, a demokratikus legitimáció nem vitatható. Ezért van demokratikus legitimációja a Kormánynak és az államigazgatás szervezetének is .
Mindez azt jelenti, hogy a Kormány legitimációjának demokratikus volta nem vonható kétségbe, hiszen a közhatalom gyakorlásának láncolata visszavezethető a választópolgárokra.
Egy harmadik nézőpont lehet az aktuálpolitikai szempont. Az ellenzék már 2002-ben is teljesen alaptalanul vádolta csalással a választások győzteseit. A mostani hangulatkeltés is ennek a vádaskodásnak az utórezgése. Ez az éretlen magatartás egy játékban veszíteni nem tudó, a grundon toporzékoló kisgyermek képét idézi fel. A négyévente ismétlődő választásokat nem véletlenül hívják országgyűlési választásoknak, azokon ugyanis nem miniszterelnököt, hanem parlamenti képviselőket választunk, s ők azok, akik a kormányfő személyére szavaznak. Ha a miniszterelnök megbízatása megszűnik, például mert meghal, vagy lemond, akkor az Országgyűlés új kormányfőt választ. Ez egyébként nem példa nélküli a Magyar Köztársaság történetében, hiszen Antall József elhunytakor szintén új miniszterelnököt választott a parlament, Boross Péter személyében, vagyis az ő és Gyurcsány Ferenc legitimációja azonos. Én nem vonom kétségbe Boross Péter legitimációját, feltételezem, hogy az ellenzék sem. Ebből következően a jelenlegi miniszterelnök legitimációja sem kérdőjelezhető meg.
Bármely lehetséges szempontból vizsgáljuk tehát a miniszterelnök és az új kormány legitimációját, ugyanarra a következtetésre juthatunk: a demokratikus hatalomgyakorlás elveinek megfelelően, legitim módon alakult meg a kormány.
