A szellemdús jövőépítés mellett a dunapartiak a psziché mélyrétegeit, sőt olykor egyenesen a tudatalattinkat maceráló remekműveiket pénteken este, egy meglepetésszerű performansszal tették legitimmé a szép számmal megjelenő egybegyűltek előtt: a szolidnak indult nyitóbeszédet rebellis oldalbakönyökléssel törték ketté, s azon nyomban nekiveselkedtek egy többek szerint a Belga stílusjegyeit idéző, ritmikus ars-poeticába. Itt van a média, mit ad az neked? szólt a vészterhes okítás a madárcsipogással felajzott minimalista zeneszóra, de mivel bőbeszédű repperünk tágra zárt szemhéjak mögött végezte átlényegülését, a szárnyra kélt átok sisteregve múlt ki lábaim előtt. Míg társa a másik mikrofonnál egy masszőri állásajánlattal vette őt célba, a jóelőre kikészített fehérboros palackok az léüres tértől kongásnak indultak.
Ha már egyszer felegyenesedés céljából lejöttünk arról a fáról, nekilátva mindenféle penetráns kulimászból pálcatestű bölénygyilkosokat felvinni öles barlangok falaira, bátran hívhatjuk magunkat vizuális élőlényeknek, ekképpen pedig megengedhetünk magunknak néminemű információtartalmat is, ami az ICA csapatát illeti. Mert nehogymár valaki alábecsülje őket, ugye. Weblapjuk tanúbizonysága szerint a kortárs képzőművészet kiállításokon és előadásokon történő bemutatásán, valamint az alkotások gyűjtésén túl céljuknak tekintik a művészekkel és teoretikusokkal való intenzív és produktív együttműködést, mindezt teljesen nonprofit és egyszersmind nonprofit keretekbe ágyazva. Ez a nyitott szemléletmód pedig bizonyosan szerepet játszott abban, hogy eljuthattak Szombathelyre, és október 29-ig mindenki számára elérhetővé tették válogatott műveiket. Úgyhogy tessék menni, és befogadói magatartást tanúsítani.
