A szerény kezdet
Picit átfagyva érkeztünk a helyszínre, ahol előrelátóan már egy órával a kezdés előtt megjelentünk. Ez nem volt egy rossz döntés, mivel háromnegyed öt felé annyira besűrűsödtek az emberek, hogy a ruhatáros nénik nehezen győzték a rohamot. Némi késés is volt a kezdésben, meg hát az a fránya technika is akadékoskodott.
A koncertet a Last Minute zenekar gyengécske fellépése indította, de hát mindenkinek el kell kezdenie valahol. Azonban a vadabb rajongóknak ez is megfelelt, és az események hevében már az elején sikerült sörrel felönteni az amúgy is elég csúszós táncparkettet. Ez később még számos embert késztetett egészen egyedi táncmozdulatokra.
Last Minute után némi szünet, és roham a sörcsapnál. Majd jött a Szupernem egy szintén feledhető szereplése, de a bemelegedett társaság színpad előtti pogózásához ez volt a legideálisabb aláfestés. Bár ezt a szórakozást nem egy szörnyülködő mama figyelte, aki 8-9 éves csemetéjét hozta el, hogy ők is had lássák, mitől döglik a légy. Lehet, hogy otthon nem ez a kép körvonalazódott bennük.
LORD: ami a csövön kifér, korhatár nélkül
Már-már elvesztettem az estébe vetett hitemet, amikor megérkezett a szombathelyi LORD együttes. Lett is hevület. A táncparkett már az együttes fellépést megelőző szünetben félig megtelt, és az első szám végére alig maradt hely.
Itt aztán mindenki jól érezte magát! A gimnazista a már öregedő anyukával ropta nagy hevesen, az ötvenes éveit taposó bőrszerkós úr, pedig a fiatalokat megszégyenítő vadsággal pogózott a tömegben. A zene is jó volt, a vége felé még a dobos lánya is játszott egy duettet apucival a közönség legnagyobb örömére.
Az embertömeg fölé nem egy piros fehér zöld LORD zászló magasodott, amely azt hirdette: Itthon vagy otthon! A záró szám nem is lehetett volna más, mint a közismert Vándor. Azt hiszem ez volt az est csúcsa, amire csak az elhúzódó búcsúzkodás és köszönetnyilvánítás vetett árnyékot. De hát megérdemelték a fiúk, hogy elmondják, amit akartak.
Az éjszaka végszava: Ossian
A Lord koncert után Gidófalvy Attila által is tehetségesnek tartott Halor lépett fel, akik most nem villantottak akkorát, de ki tudja, mi lesz, ha belenőnek a szakmába. Nagyon szét is széledt a közönség, persze ez betudható a Lord utáni kimerültségnek, és inkább az ülőalkalmatosságokon élvezték tovább a koncertet.
Majd egy másik régi banda, az Ossian vette át a terepet. Ők megint csak magasabbra tették a mércét, de a LORD szintjét nem tudták megütni. Ennek ellenére egy élvezhető, és az esthez méltó zenét játszottak. Bár az éjfélbe nyúló műsornak már a felénél elindult némi népvándorlás kifelé, ezt inkább a fáradtságnak, vagy a szomjas torkok nedű utáni vágyának tudható be.
Mellesleg megjegyzem, a büfé ritkán látott forgalmat élt meg, a táncparkett, pedig nem hiszem, hogy eddig bármikor látott volna ennyi eldobált csikket, poharat, üveget. De visszatérve: az estnek meg volt a kellemes zárása, még akkor is, ha picit túllépték a hivatalos műsoridőt. De megérte.
Megérte az árát?
Véleményem szerint igen. Volt, hogy picit alábbhagyott a hangulat, de utólag visszanézve, megérte jegyet váltani. Az est legnagyobb vesztesei viszont kétségtelenül a közönség soraiból kerültek ki. Ám ennek nem a koncert, hanem az utána váró farkasordító hideg volt az oka. Részvétem azoknak, akik a nagy pogózástól leizzadva, sapka nélkül, gyalog kényszerültek haza.
