Egy kapcsolat vége

A hivatalnok férjet az asszonyka unja, az író is magányos, törvényszerű hát, hogy titkos kapcsolat szövődik köztük. Szerelemük, mint a melodrámákban lenni szokott, egyszeri, határtalan és mindörökké tartó. A film azonban a sablon történet ellenére sem válik unalmassá, a rendező remekül bánik az idővel, észrevétlenül játszik, múlttal és jelennel. Stílusa finom és érzéki, képei ízlésesen és szépen fotografáltak.
Bevallom, még soha semmit sem olvastam Graham Greenetől, így az Egy kapcsolat végével is csak filmen, Neil Jordan rendezésében találkoztam. Az íróról annyit tudok, hogy megjárta őfelsége titkosszolgálatát, brit kém volt és tapasztalataiból született híres kémhistóriája a Titkos megbízatás.

Az Egy kapcsolat vége azonban egy másik életkor műve lehet, a melodramatikus, érzelgős mese mögött sokat tapasztal, amolyan merengős, bölcsülő embert sejtek. Maga a szüzsé, néhány meglepetéstől eltekintve teljesen érdektelen. A helyszín London, a hős, Bendix Greene alteregójaként maga is író, aki külső megfigyelőként anyagot gyűjt egy miniszterről és annak felettébb csinos feleségéről. A hivatalnok férjet az asszonyka unja, az író is magányos, törvényszerű hát, hogy titkos kapcsolat szövődik köztük. Szerelemük, mint a melodrámákban lenni szokott, egyszeri, határtalan és mindörökké tartó. Bombázás, légiriadó nem állíthatja meg a kiéhezett párt, kezdetben szinte többet látjuk hősünk mozgó meztelen hátsóját, mintsem jóképű ábrázatát. A sors, egy fogadalom, ha tetszik maga a jó Isten azonban közbeszól, galád módon szétválasztja a szerelmeseket. A történet ettől kezdve izgalmasabb, azonban nagy meglepetésekre továbbra se számítsunk. A legizgalmasabb részleteket a féltékeny szerető által felbérelt kém, egy magánnyomozó szolgáltatja.

A film azonban a sablonos történet ellenére sem válik unalmassá, a rendező remekül bánik az idővel, észrevétlenül játszik, múlttal és jelennel. A stílusa finom és érzéki, képei ízlésesen és szépen fotografáltak. A mellékfigurák tökéletesek, a szürke hivatalnok férj (Stephen Rea) és a pimasz, félművelt magánnyomozó (Ian Hart) alakja csehovi. Raph Fiennes hozza az Angol betegben kidolgozott figuráját, azonban szerepe és alakítása messze elmarad a Napfény ízétől, keveset kapunk tőle és belőle. Az asszony pedig (Julianne Moore) leginkább az mondható el, hogy vörös haja és szeplői tökéletes harmóniába olvadnak össze a vörös és bordó ruháival. A két szerelemest formáló színész csak akkor válik hitelessé, amikor távol egymástól, külön plánokban szerepelnek, a közös jelenetek gyengék, mesterkéltek és langyosak.

ps

A filmet szerda este még játssza a Savaria mozi




Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra