Miközben a zsibbadás hol csökkent, hol erősödött, a vérvételen, EKG-n, mellkasröntgenen és ideggyógyászati vizsgálaton esett át a beteg, végül közölték vele, hogy bent kell maradnia a kórházban, és addig szigorúan feküdnie kell, amíg nem jön az orvos.
Lenoricsné le is feküdt, de elmondása szerint rettenetes bűzt érzett, amiről azt hitte, a közeli mosdóból jön, ezért megkérte az éppen a terembe lépő szobatársát, hogy csukja be az ajtót, de az közölte vele, hogy a bűz a matracból jön. Az ágyban nem sokkal Lenoricsné érkezéséig egy idős, rossz állapotban lévő néni feküdt hosszú ideig, akit átvittek egy másik osztályra. Hiába cseréltek lepedőt a nővérek, a testnedvek a matracba is beivódtak.
Az orvos egy óra múlva érkezett, megvizsgálta az asszonyt és közölte, néhány napot a belgyógyászaton kell töltenie. Lenoricsné a vizsgálat után hozta szóba a matracot, és kérte, hogy cseréljék ki azt, mert büdös. Az orvos megnyugtatta, szól a nővérnek, de mivel 20 percig semmi nem történt, az asszony az egyik nővérnek is előadta a kérését. Nagyon sajnálom, matrac nincs, nem tudok vele szolgálni. Ez van. közölte a nővér, és elment. A hányingerével küszködő Lenoricsné ekkor már kiborult. A nővérszobába ment és kérte, hogy hívják oda az orvost, aki egy percen belül megérkezett. A beteg újból előadta a panaszát, mire érdekes választ kapott: Asszonyom, sajnálom, nem tudok mit tenni. Matrac nincs. Ön vagy önkényesen távozik a kórházból, vagy azonnal visszafekszik az ágyba. Esetleg odamehet a városháza elé tüntetni.
Lenoricsnét megdöbbent a válaszon és kifogásolta a hangnemet, hiszen érzése szerint ő nem hibázott. Kérte hogy legalább pótágyat tegyenek be, mire az orvos ismét közölte vele: vagy visszafekszik az ágyába, vagy elhagyja a kórházat. Az asszony nem vitatkozott tovább, telefonált a férjének, hogy vigye haza. Lenorics Lajos megerősítette a felesége által elmondottakat. A férfi szintén rettenetesen büdösnek találta a matracot, és kérte az orvost, hogy legalább nézze meg és szagolja meg azt. Az orvos erre a férjet is elküldte tüntetni a városháza elé.
Lenoricsné utoljára azt kérte, utalják be a celldömölki kórházba, de ezt a kérését sem teljesítette az orvos, aki az asszony szerint azzal hárította el a kérést, hogy sem lehetősége, sem kedve nincs átutalni a beteget, mert a szombathelyi kórház a plafon. Lenoricsné ezek után nem írta alá azt a papírt, amin az szerepelt, hogy nem fogadja el a kórházi kezelést, és ragaszkodott hozzá, hogy a kiadott zárójelentésen szerepeljen, miért hagyta el a kórházat.
Lenoricsné jelenleg otthon lábadozik, a háziorvos rendszeresen látogatja és injekciózza.
Dr. Nagy Lajos osztályvezető főorvos elmondta, hogy betegpanaszként kezeli Lenoricsné ügyét és kivizsgáltatja, mi is történt pontosan. Az érintett orvos éppen szabadságon van, őt annak letelte után hallgatja meg a főorvos a nővérekkel és Lenoricsékkal együtt. Dr. Nagy Lajos megerősítette, aznap csak egy helyük volt az osztályon, az, ahonnan az idős nénit áthelyezték egy másik osztályra, ezért valóban nem volt alternatíva. A főorvos közölte: a matrac kérdését és az orvos viselkedését külön fogja kezelni.
