Egykor és most
Kádár János pártfőtitkárt 1975-ben, egy szombathelyi látogatás alkalmával még elismerésre ösztökélték a Derkovits városrész "színeiben, formáiban szemet gyönyörködteto lakóépületei". Ma már kicsit másként fogalmazunk a betondszungel láttán. De a külcsín silánysága csak a jéghegy csúcsa.
Az egyszerű járókelővel szemben a panelrengeteg lakóit nem csak az esztétikusság hiánya nyomaszthatja. Sokkal égetőbb probléma a megfelelő hőszigetelés hiánya, a korrózió okozta statikai problémák, a gépészeti javítások elodázhatatlansága, vagy éppen a nyílászárók elöregedése.
A panelprobléma gyökere
A házgyári elemekből, vagyis panelből való építkezés a háború utáni lakásszükséglet gyors megoldását hivatott szolgálni. Magyarországon ekkor hiánycikk volt a tégla, a cserép, így a tömeglakások építésénél ez a technológia látszott a legcélszerűbbnek. A szomorú az, hogy hozzánk a Dániában, Svédországban és Franciaországban alkalmazott módszerek helyett a kevésbé megbízható szovjet technológia jutott el.
A tömeges építkezések idején a paneleknek 40-50 évet jósoltak, évi 2%-os állagromlással számolva. Harminc év után a homlokzat, a tető és az alagsori födémek szigetelése, a nyílászárók cseréje, a fűtés korszerűsítése és a gépészeti javítások időszerűek.
Szombathelyi panelrengeteg
Városunk három nagy lakótelepe sem mentes a panelproblémától. A Derkovits lakótelepen 22 ezer ember él, jórészük panelben, mások téglablokkos, illetve alagútzsalus technológiával épült házakban. Az első paneleket 1974-ben húzta fel a VASÉP ezen a városrészen. Később jutott még belőlük a Joskar-Ola lakótelepre és az oladi városrészre is. Volt olyan év, amikor 1000 panellakást adtak át Szombathelyen.
Balogh Péter, a szombathelyi beruházási osztály vezetője szerint a megyeszékhely panellakói szerencsésnek mondhatók, hiszen házaik a Győri Házgyár jó minőségű, a gyártási utasításoknak megfelelően készült elemeiből épültek. "Óriási különbségek vannak a Budapesten felépült panelek és a szombathelyiek között. Persze nálunk is voltak mulasztások, hibák, de ez arányaiban meg sem közelíti azt a hanyagságot, amivel más városok lakótelepei épültek. Ennek köszönhető, hogy mi még nem érkeztünk el a panelprobléma kritikus pontjához."
Az első próbálkozás
Szombathelyen először 1997-ben ültek össze a VASÉP, a polgármesteri hivatal és a Házkezelési Kft. szakemberei, hogy a panelproblémáról beszélgessenek. Már akkor eljutottak a felismerésig, miszerint az épültek állagát fel kell mérni. A kezdeményezés pénz hiányában hamvában holt.
Most, öt évvel később, miközben a panellakások keresettsége rohamosan hanyatlik, az országos döntésekre vár a szakembergárda. Hosszas pénzügyi és műszaki felkészülés, helyi politikai döntések sora előzi majd meg a tetteket. Persze pénz most sincs. De sebaj, addig is nézzük meg, mi a két legnagyobb gond a panelek táján.
Van, ami csak a tervezőasztalon működik
A szombathelyi panelházaknak is az a legnagyobb problémája, hogy nem felelnek meg a mai hőszigetelési szabványnak. Az úgynevezett szendvicspanelek középső, hőszigetelő rétege idővel összezsugorodott, néhol teljesen eltűnt. Az első és második ütemben épült házak fa nyílászárói elöregedtek, s ez további hőveszteséggel jár. Az ilyen szigetelési problémákat az igencsak költséges hőfényképezéssel lehetne feltárni.
A nyolcvanas évek végén épült oladi házak nyílászáróival más a baj. A fokozatosan záródó műanyag ablakok megakadályozzák a levegő természetes áramlását, cserélődését, s a lakások szó szerint dunsztolódnak, penészesednek. A lakáshasználati utasítás szerint gyakran kellene szellőztetni, nem szabadna nagymennyiségű ruhát szárogatni, száműzni kellene a szobanövényeket, s a szekrényeket a faltól csak 3-4 centiméterre helyezhetnék el a lakók. Mindez a tervezőasztalon működik, az életben azonban nem.
A technológia legkényesebb pontja
Balogh Péter beruházási osztályvezető szerint a hőszigetelés hiányosságainál is nagyobb problémát jelenthet a korrózió, hiszen ha az évtizedekkel ezelőtti építkezések során nem megfelelően betonozták ki a csomópontokat, akkor a levegő és a nedvesség hatására mára elvékonyodhattak a metszetek, s ez statikai gondokhoz vezethet. A korrózió következményeként megrepedhetnek, széteshetnek az illesztések. Az épületek ilyen szempontú átvizsgálása nehéz lesz, s amennyiben találnak nagyon elöregedett csomópontokat, úgy szükség lehet új elemek beépítésére.
A követendő példa, avagy mintaprojectek
Szombathelyen még egy lakóközösség sem kezdeményezett felújítást, nem pályázott állami pénzekre, ám várhatóan 2-3 éven belül itt is elkezdődik a mozgolódás.
A panelrekonstrukciós program két éve, a Széchenyi Terv keretében indult útjára, ám az így kínált megoldás csak az esetek egy részében működött. Miután a panelprobléma a társadalom széles rétegét érinti, a jelenlegi kormány nagyobb szabású, 15 éves panelfelújítási-programban gondolkodik.
A tervek szerint az állam évi 50-60 ezer lakás részleges vagy átfogó felújításához nyújtana segítséget. Az átalakuló nemzeti lakásprogram első lépéseként az állam "referencia jellegű" renoválásokat finanszírozna az ország több pontján. A mintaházakban kicserélik az ablakokat, a csöveket és az elektromos rendszert. Az épületeket kívülről hőszigetelő vakolattal borítják, a szemétledobókból eltávolítják a korábban tűzvédelmi okokból berakott, az egészségre káros azbesztet, a teljes fűtésrekonstrukció részeként pedig hőmennyiségmérővel felszerelt radiátorokat helyeznek el a lakásokban. A lapostetők újraszigetelését a járható zöldtetők kialakítása követné, míg az alacsonyabb panelházaknál a magastető építése és új, tetőtéri lakások kialakítása lenne a cél. Nem megvalósíthatatlan a kisebb lakások egybenyitása és az új erkélyelemek beillesztése sem.
A bűvös négyes
A mintaprojecteknek megfelelő szintű felújítások már-már a tökéletesség határát kell, hogy súrolják, míg az egyszerű halandók négy felújítási fokozat közül választhatnak majd. Az állami támogatás mértékét a felújítás mértékének megfelelően fogják differenciálni. Minél átfogóbb a rehabilitáció, annál nagyobb lesz az állami hozzájárulás is.
Az alapesetbe tartozik az energiafogyasztás-mérők felszerelése, míg a második szint a nyílászárók cseréjét és a szigetelést is magába foglalja. A leginkább támogatott felújítási szint a harmadik, amikor a közműcsere, valamint a burkolat, a homlokzat és az épületgépészeti felújítások is megvalósulnak. A negyedik szint, vagyis a komplett rehabilitáció ezeken felül kiterjed az épület esztétikai megjelenésére, valamint a közterületek, parkok megszépítésére. Ezen a szinten már cél a lakások összenyitásával többgenerációs lakóingatlanok és teraszok kialakítása is.
Szegény embert még az ág is húzza
A panelprobléma pikantériája, hogy a blokktechnológiával készült lakótelepeken nem a felső tízezer tengeti mindennapjait. Az itt élőknek még az aránytalanul magas - az átlagosnál 3-6 ezer forinttal több - rezsi kifizetése is komoly teher jelent, nem beszélve a felújítási munkálatok költségeiről.
Egy tízemeletes panel körülbelül másfél-három hónap alatt újul meg teljesen. Balogh Péter kalkulációja szerint lakásonként minimum 200-300 ezer forintot kell egy-egy épületre költeni, de a teljes rehabilitáció egy átlagos, 55 négyzetméteres lakás esetében 2-2,5 millió forintba is kerülhet. A homlokzat felújítása, a nyílászárók cseréje vagy a gépészeti javítások miatt átmenetileg sem kell kiköltözni az épületből, a statikai hibák elhárítása és a komplett rehabilitáció viszont megkövetelné az otthonok ideiglenes kiürítését.
A társasházi törvény készülő módosítása igyekszik majd megakadályozni, hogy egy-egy lakó az egész társasház felújítási tervét megvétózhassa. A társasházak kétharmadának döntéséhez a többi lakónak is igazodnia kell majd. Valószínű, hogy azokban az esetekben, amikor a tulajdonos nem tudja vállalni az önrész kifizetését, a költségeket a lakásra terhelik majd.
A lét a tét?
Széchenyi terv ide, panelprogram oda, a költségek jó részét így is, úgy is a tulajdonosoknak kell majd állniuk. Az önkormányzatoknak csak akkor van anyagi felelősségük, ha tulajdonrészük van egy-egy épületben. A társadalmi felelősség már más kérdés.
Azzal mindenki tisztában van, hogy még a legszerényebb rekonstrukciós elképzelések is megvalósíthatatlanok az állam, az illetékes önkormányzat és a tulajdonosok összefogása, a költségeket fedező összeg közös előteremtése nélkül.
A tényleges program 2004-ben indulna. Ahhoz, hogy működni tudjon az önkormányzatoknak lakásgazdálkodási tervet kell készíteniük. A Széchenyi Terv keretében bevezetett panelprogramban addig nem lesz változás, amíg a parlament el nem fogadja a nemzeti lakásprogramot.
A készülő programban a támogatás egyik formája valószínűleg a jelenlegi marad, vagyis a lakóknak és az önkormányzatnak kell előteremtenie a költségek egyharmad-egyharmad részét, az állam pedig kiegészíti az összeget a fennmaradó egyharmaddal.
