A felújítási munkák során sorra kerülnek elő az ókori Savaria kincsei, melyeknek zöme azonban a régészeti feltárás és dokumentálás után ismét föld alá kerül. Érdemes tehát megállni ott, ahol nem a sárga sisakos munkások hasalnak az árkokban, hanem a civil ruhás régészek tisztogatják a köveket. Mint nemrégiben a Széchenyi utcában a most megtalált, pontosabban újra megtalált Savaria mozaikok darabjait.
A részletekről Sosztarits Ottó régészt, az ásatási munkák vezetőjét kérdeztük:
Mi ez a régi-új lelet?
Pannóniában, a mai Dunántúl területén nem sok mozaik maradt meg a római korból. Szombathely az egyik olyan település, ahol viszonylag nagy számban fordulnak elő római kori padlómozaikok, ám itt is nagyon sok elpusztult. Például az 1790-es években a székesegyház építésekor egy nagyméretű mozaik esett a munkák áldozatául, és a most megtalált darabok szomszédságában is volt egy, amely megsemmisült.
Ezt a napokban kiásott mozaikot 1960-ban találta meg Buócz Terézia kolléganőm, akkoriban postakábel fektetése miatt kutatták a területet. Aztán visszatemették, most azonban veszélybe került, miután kiderült, a víz- és gázvezetéket az érintett részen tervezik elvezetni. Újra megkerestük tehát, s örömmel nyugtázhatjuk, hogy a leleteket látva, a beruházó és kivitelező is belátta, hogy nyomvonal-korrekciót kell végrehajtani.
Miért kellett visszatemetni? Problémás lett volna a bemutatása?
A mozaikok sorsa régészeti és műemlékvédelmi szempontból is kényes kérdés. Két lehetőség van. Vagy eredeti helyén őrizzük, védjük meg ezt diktálja a törvény és a józan ész is, persze ez nehezebb, vagy felszedjük, ám ez nem túl szakszerű és üdvözítő eljárás, csak akkor indokolt, ha az eredeti helyen való megtartása nem lehetséges.
Az 1960-as munkák idején csak akkora területet tártak fel, amekkora veszélyeztetve volt, illetve amekkora kellett annak megállapításához, hogy miként lehet kikerülni, megvédeni a leleteket. A veszélyt akkor is, most is sikerült elhárítani, a feladatunk most az, hogy megpróbáljuk megállapítani a mozaik kiterjedését, illetve annak az épületnek a méreteit, esetleg funkcióját, amelyikhez tartozott. Majd állagvédelem és szakszerű takarás után ismét visszatemetjük a mozaikokat.
Azt gondolom, érdemes várni 10, 50 vagy akár 100 évet, amikor az utódok már korszerűbb technikával tudnak kutatni, s talán anyagilag is jobb lehetőség adódik a méltó bemutatásra.
Itt volt a városközpont
Igaz, hogy egy monumentális épület díszítőelemei voltak ezek a mozaikok?
Ez egyre inkább alátámasztható feltételezés. Említettem az elpusztult mozaikokat, mely a Széchenyi utca elején, a Premontrei gimnázium egykori paptanárainak lakóépülete alatt helyezkedtek el, annak idején itt óriási területet tártak fel és leírták, hogy azok egy szürkegránit-oszlopos építményhez tartoztak, melynek 32 méter hosszú szakaszát látták.
Most pedig előkerült a hatvanban már kiásott részlet és egy másik, kisebb, mely hozzá tartozik. Ezek a mozaikok szinte biztosan az említett épület maradványai, ezt alátámasztja, hogy az árkainkban mi is találtunk szürkegránit oszloptöredékeket. Vagyis, a mai Széchenyi utca északi oldalán álló házsor alatt egy olyan, legalább 70-80 méter hosszú, oszlopos, mozaikkal díszített épület állt, amely topográfiai ismereteink szerint, Savaria városközpontja, a Fórum déli oldalán helyezkedett el, s valószínűleg középület volt. E feltevés alátámasztásához kell most az említett munkálatokat elvégeznünk.
A mozaikok esetében úgy, mint a falfestményeknél bizonyos stiláris különbségek figyelhetőek meg, így kialakult például egy nyugat-pannóniai stílus is. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a területek mint a piacok - részben a helyi műhelyek, részben a vándorműhelyek között fel voltak osztva. E stílus jegyében alapvetően fekete-fehér, geometrikus díszítésű mozaikok születtek.
Milyen pontossággal lehet meghatározni a korát?
Viszonylag nehéz, mert kevés a modern eszközökkel, jól ásott mozaik Pannóniában, és pontosan a provinciák különböző stílusa miatt ezek nehezen illeszthetők be a birodalmi művészet viszonyrendszerébe. A szakirodalom mindenesetre a III. század első felére teszi ezeket a leleteket, helyzetük folytán ez nagyjából helyes is, az azonban biztos, hogy ezt a típusú mozaikot egészen a IV. századig használták.
Miért nem lehet üveg alatt nézegetni a mozaikokat
Szóval csak azt tudjuk ajánlani mindenkinek, hogy járjon nyitott szemmel az árkok mellett? Miért nem lehet a helyükön hagyni, és mégis bemutatni őket? Mint például a Fő téri OTP ügyfélvárójában.
Igen, mindenkinek az OTP ugrik be, sajnos azért, mert emberemlékezet óta ez az egyetlen példa itt Szombathelyen, mely bepillantást enged az újabb kutatási munkálatokba.
Csakhogy az üvegpadlós technika itt nem működik, több okból kifolyólag sem. Egyrészt azok a leletek egy épületbelsőben, védett, jól temperált, jól szellőztetett helyen vannak. Itt pedig szabadtérről van szó, részben a közút, részben a járda alatt található mozaikokkal, melyek szellőztetése és hővédelme is horribilis összegeket emésztene fel.
Másrészt ezek a leletek mindössze 120-140 cm-el vannak a mai felszín alatt, ezt önálló pinceszintként nem lehet kezelni, tehát mindenképpen belenyitnánk a mai földszintekbe, ahol működő üzletek, vendéglátóhelyek vannak, melyek megközelítését, használatát ez befolyásolná. A környezetbe való belehelyezés itt a probléma, aminek megoldása ismét óriási összegeket igényelne.
Marad a sétálgatás, leskelődés
Igen, ezt tudom tanácsolni, bár mostanában pocsék az idő, félig-meddig takarásban is vannak a leletek, kevés föld is van rajtuk.
Egyébként van egy olyan elképzelés, hogy bizonyos részeket másolatban, egyes motívumokat felnagyítva a Fő tér új burkolatába beleépítenének. Ez jó ötlet, szépek és markánsak ezek a mozaikok, kell, hogy lássuk, és ne feledkezzünk meg róluk, fontos hogy helyük, esetleg funkciójuk legyen a felújított Fő téren.
Ha már itt tartunk, mikor lesz új Fő terünk? Az ásatások mennyire lassítják le a munkálatokat?
5000 folyóméter közműárok megnyitását tervezik lefordítva ez egy nagyobb futballpálya mérete ,ezt nekünk mind meg kell kutatnunk, az építkezéseket megelőzve dokumentálnunk kell a jelenségeket, előszedni a leleteket, melyeket veszélyeztet a közműcsere.
A focipályának kb. egytizedével végeztünk Csak türelmet tudunk kérni, a lakosok egyelőre toleránsak, reméljük, kitart a türelmük az őszig, mert nagy valószínűséggel bele fogunk csúszni a novemberbe is. Erre a munkára csak a jövő év fogja feltenni a pontot
Fotó: Tánczos M.
