Újfent „hazatalált” Joyce Bloomerángja

"Jönnek vigasztalni, mert szerencsétlent beépítették a falba félig" - szólt a minap szellemdús rádiós kollegánk...
A Fő téren nehézkesen végiggördülő tehergépjármű egy ásóval a platóján nem kevésbé rombolt az összképen, és a feltúrt macskaköveket övező fehér-piros csíkozású lécek sem vágtak különösebben egybe a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar mondandójával. Azért ők rendben tették a dolgukat a falból kipillantó író szobra mellett, előkészítvén a terepet Ipkovich György polgármesternek és a már visszajáró vendégnek számító Brendan McMahon ír nagykövetnek, akit ezúttal nem követtek barátságos északi esőfelhők, ellenben mediterrán viszonyok között

A beszédekben kirajzolódott a Bloomsday jövője, és miért is ne kezdhetnénk ezzel a jó hírrel: eszerint 2006-ban már nem az egyik helyszínről a másikra történő szűkkörű és nomád vándorolgatással kell számolnunk, városunk tudniillik az egész világra kiterjedő grandiózus Joyce szimpózium zárónapjának ad helyet, bolydulás tehát lesz. Előreláthatóan legkevesebb 500 Joyce-szal foglalkozó művészettörténész és kutató érkezik hozzánk, Ausztráliától egészen Kanadáig bezárólag.

A protokolláris megnyitó után a főiskola „D” épületébe költözött alig kéttucat érdeklődő, hogy a Magyarországi James Joyce Társaság tagjaként is számon tartott, jelen sajnos nem lévő Per Svensson „A Pikk Dáma visszatérése” című alkotásának digitalizáltan életre keltett verzióját szemrevételezze, az író-informatikus Kertész Balázs közvetítésével.
Bölcseletek a kódolási folyamat esztétikájáról, kommentár az író „real time” tevékenységét szemléltetni akaró virtuális írógép-kopácsolásról, és valamiféle távoli nexus révén szóba kerül az internetes blog is.

A folytatás a Művészetek Háza pincegalériájában váratott magára: vagy három nemzedék fürkésző szemei fogadták magukba az 1999 óta minden évben megjelenő vizuális kommunikációs magazin, a Dáblin fekete-fehér-szürke kontextusba ágyazott tárlatát, ami eleddig 85 kortárs magyar tervezőnek kínált szabad publikációs lehetőségét.

Infantilizmusával brillírozó cartoon-féleség és a sűrűjéből felbugyogó betűmontázs ugyanúgy megfért egymás mellett, mint ahogyan az átlátszó téglatestben lebegő groteszk pantomimművész és a minimalizmusba torkolló számítógép-grafika.
Vetítéssel egybekötve az elmúlt öt év hasonlóan építő jellegű alkotásaival, amit jó pénz fejében cd-rom alakban is magáévá tehetett, aki akart.

A felvázoltak az egészen sötétedésig tartó programsornak egy foszlányát képezik csupán, hiszen tudvalevő, hogy a Földessy Margit Színitanoda növendékei a Savaria Mozi kávézójában „mások szavaival” közelítettek Joyce-hoz, az Iseumban több együttes — Hétrét, Édain, Bran — a zene univerzális nyelvén, a megelőző napon pediglen még Sean Walsh egyelőre még felirat vagy szinkron nélküli, forgalomba majd csak később kerülő „Bloom” című filmjét is a Kamaraterem műsorára tűzték.

Nem figyelmen kívül hagyandó az a tény sem, hogy csütörtökön a budapesti A38 állóhajóra is betévedt Leopold Bloom világjáró emléke, a Szombathelyről tavaly látványos szemétszórási performansszal kivonuló bőröndös csapattal egyetemben. Hogy mi zajlott az édesvízi ladikban, azzal kapcsolatban bizonyosan megszólaltatjuk az érintetteket is — hamarosan.

Szombathely és Joyce
Az írek és az egyetemes kultúra sokak által ismert, kevesek által olvasott kultikus szerzője, James Joyce legjelentősebb regénye, az Ulysses főhősét, Leopold Bloomot szombathelyi származásúként aposztrofálta. Joyce-rajongók világszerte Bloom regénybéli bolyongásának napját, június 16-át az író szellemében fogant művészeti fesztiválokkal ünneplik.
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra