Újfent „hazatalált” Joyce Bloomerángja

2005. június 18. 11:34 módosítva: 2005. június 18. 11:34
"Jönnek vigasztalni, mert szerencsétlent beépítették a falba félig" - szólt a minap szellemdús rádiós kollegánk...
A Fő téren nehézkesen végiggördülő tehergépjármű egy ásóval a platóján nem kevésbé rombolt az összképen, és a feltúrt macskaköveket övező fehér-piros csíkozású lécek sem vágtak különösebben egybe a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar mondandójával. Azért ők rendben tették a dolgukat a falból kipillantó író szobra mellett, előkészítvén a terepet Ipkovich György polgármesternek és a már visszajáró vendégnek számító Brendan McMahon ír nagykövetnek, akit ezúttal nem követtek barátságos északi esőfelhők, ellenben mediterrán viszonyok között

A beszédekben kirajzolódott a Bloomsday jövője, és miért is ne kezdhetnénk ezzel a jó hírrel: eszerint 2006-ban már nem az egyik helyszínről a másikra történő szűkkörű és nomád vándorolgatással kell számolnunk, városunk tudniillik az egész világra kiterjedő grandiózus Joyce szimpózium zárónapjának ad helyet, bolydulás tehát lesz. Előreláthatóan legkevesebb 500 Joyce-szal foglalkozó művészettörténész és kutató érkezik hozzánk, Ausztráliától egészen Kanadáig bezárólag.

A protokolláris megnyitó után a főiskola „D” épületébe költözött alig kéttucat érdeklődő, hogy a Magyarországi James Joyce Társaság tagjaként is számon tartott, jelen sajnos nem lévő Per Svensson „A Pikk Dáma visszatérése” című alkotásának digitalizáltan életre keltett verzióját szemrevételezze, az író-informatikus Kertész Balázs közvetítésével.
Bölcseletek a kódolási folyamat esztétikájáról, kommentár az író „real time” tevékenységét szemléltetni akaró virtuális írógép-kopácsolásról, és valamiféle távoli nexus révén szóba kerül az internetes blog is.

A folytatás a Művészetek Háza pincegalériájában váratott magára: vagy három nemzedék fürkésző szemei fogadták magukba az 1999 óta minden évben megjelenő vizuális kommunikációs magazin, a Dáblin fekete-fehér-szürke kontextusba ágyazott tárlatát, ami eleddig 85 kortárs magyar tervezőnek kínált szabad publikációs lehetőségét.

Infantilizmusával brillírozó cartoon-féleség és a sűrűjéből felbugyogó betűmontázs ugyanúgy megfért egymás mellett, mint ahogyan az átlátszó téglatestben lebegő groteszk pantomimművész és a minimalizmusba torkolló számítógép-grafika.
Vetítéssel egybekötve az elmúlt öt év hasonlóan építő jellegű alkotásaival, amit jó pénz fejében cd-rom alakban is magáévá tehetett, aki akart.

A felvázoltak az egészen sötétedésig tartó programsornak egy foszlányát képezik csupán, hiszen tudvalevő, hogy a Földessy Margit Színitanoda növendékei a Savaria Mozi kávézójában „mások szavaival” közelítettek Joyce-hoz, az Iseumban több együttes — Hétrét, Édain, Bran — a zene univerzális nyelvén, a megelőző napon pediglen még Sean Walsh egyelőre még felirat vagy szinkron nélküli, forgalomba majd csak később kerülő „Bloom” című filmjét is a Kamaraterem műsorára tűzték.

Nem figyelmen kívül hagyandó az a tény sem, hogy csütörtökön a budapesti A38 állóhajóra is betévedt Leopold Bloom világjáró emléke, a Szombathelyről tavaly látványos szemétszórási performansszal kivonuló bőröndös csapattal egyetemben. Hogy mi zajlott az édesvízi ladikban, azzal kapcsolatban bizonyosan megszólaltatjuk az érintetteket is — hamarosan.

Szombathely és Joyce
Az írek és az egyetemes kultúra sokak által ismert, kevesek által olvasott kultikus szerzője, James Joyce legjelentősebb regénye, az Ulysses főhősét, Leopold Bloomot szombathelyi származásúként aposztrofálta. Joyce-rajongók világszerte Bloom regénybéli bolyongásának napját, június 16-át az író szellemében fogant művészeti fesztiválokkal ünneplik.
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra