Nem az elnök emberei!
Az Art Cafe jobb sarkában foglalt helyet a Fidesz helyi elnökségének társaságában a Nemzeti Konzultációs Testület a Nyolcak néhány képviselője. Hallgatásra, meghallgatásra esküdtek, ez rögtön a sajtótájékoztatóként meghirdetett találkozón is kiderült, merthogy ők hallgattak volna minket, médiamunkásokat. Kínos feszengés után, végül jobb híján a szószóló Kudlik Júlia meg az elnök Orbán Viktor híján, merthogy őt is ideígérték elmondta kötelességszerűen, precízen, miért született a Nemzeti Konzultációs Testület, hány ember fordult már hozzájuk, milyen kérdésekkel, merre jártak, hová mennek. Megtudtuk még, hogy dr. Hoffmann Rózsa egyetemi tanár a közügyeket, politikát övező érdektelenségből kívánja felrázni a nemzetet, dr. Iván László professzor, gerontológus, pszichiáter pedig úgy vélte, nemzeti pszichoterápiára van szükség. S ha már az egészségügynél tartunk, kézenfekvő, hogy felmerült a Markusowszky kórház privatizációjának ügye, hiába azonban a sajtó érdeklődése, a testületnek nem volt erről véleménye (vagy véleménynyilvánítási joga).
A sportcsarnok bejáratánál a konzultációra kiéhezett városlakókat a szokott nemzeti bazár fogadta: a szűkösebb felhozatal ellenére a méteres lobogókból és viktoros jelvényekből nem szenvedtünk hiányt, nemzeti kulcstartó-gyűjteményünk újabb ereklyékkel gazdagodott. A kapuban a csángó magyar iskola javára adakoztunk, majd egyenpólós tinédzserforma aktivisták adták kezünkbe a sárga cetlit, ezen üzenhetünk Viktornak. Írtunk is rá kérdéseket, hogy miért magas a gázár, meg hogy legyen olcsóbb a gyógyszer, meg miért tűri Viktor, hogy a ballibek Gyurcsánnyal szétlopjanak mindent, meg hasonlókat, de ne szaladjunk ennyire előre.
Aki látszik, az számít
A Nemzeti Konzultáció nem nagygyűlés, tudtuk meg a televíziózás hőskorának háziasszonyától, a deltás Kudlik Julitól. A díszlet is más. Nagyszínpad helyett a terem közepén egy ringforma építmény állt, kék szőnyeggel fedett dobogó, három plexi állvánnyal. Körülöttük, négyzet alakban csoportosult a nép. Az aktivisták gondoskodtak arról, hogy elöl, és a kamerával bepásztázott helyeken a legmegfelelőbbek üljenek: fiatalok, ismert és ismeretlen arcok vegyesen. Egy lelkes szervező minket is mindenáron az első sorba akart tuszkolni, mondván, kell még oda egy fiatal nő. Majd ölre mentünk, hogy lebeszéljük tervéről. Megléptünk, hátul egy oszlop mögött elrejtőztünk.
Ti is Lendvai Ildikóra jöttetek?
Egy zászlókkal felszerelkezett polgári körös baráti társaság kellős közepén találtuk magunkat. A középpontban egy lila ruhás hölggyel, aki mindvégig fennhangon kommentálta az eseményeket. Majd ezren lehettünk már, teltház, mégis kevesellte a felhozatalt. Azért büszkén mustrált körbe: Jaj, nézzétek, ott a Nedeczky doktor és a Széll Kálmán, ott meg a Savaria Fórum számos kirúgott főszerkesztőinek egyike, állítólag író
Mire fél hét körül elkezdődött a műsor, jelentős hely- és családtörténeti ismeretekre tehettünk szert. Ön is Lendvai Ildikóra jött, ugye? poénkodott velünk egy tisztes őszes halánték. Szóval családias hangulatban telt a várakozás.
Az első konzultációt Hoffmann Rózsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára tartotta. Az iskolaügyet érintve elmondta, hogy az iskolának nevelnie is kellene, formálni a gyerekek személyiségét, valamint, hogy az oktatás másik fő feladata a nemzeti műveltség megteremtése. Vissza kell adni a munka becsületét is. Rossz gyakorlat például, hogy a szakképzésben a fiatalok a szakmai oktatás megkezdése helyett további két évig általános képzésbe részesülnek. Ezen változtatni kellene. A nézők kérdéseit tolmácsolva Philip szóba hozta az idei évi érettségi botrányt, amire Hoffmann Rózsa vázolta a liberális oktatásfolyamatról alkotott negatív véleményét. Eztán dr. Iván László gerontológus következett, aki az idősödő és fogyatkozó nemzetünk gyógyulását az általuk kidolgozott Idősügyi Charta elfogadásától várja. Előadását hatalmas taps törte ketté, megérkezett Hende Csaba társaságában Orbán Viktor, aki hamarjában át is vette a szót a professzortól.
Orbán Viktor majd egyórás beszédét időnként a műsorvezetők szakították meg, akik a nézők kérdéseit tolmácsolták a pártelnök felé. A Nemzeti Konzultáció szülőatyja (aki beismerte, az ötlet nem az övé volt, a franciák már kitaláltak valami hasonlót) először azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy közös céljaink legyenek, hogy ne céltalan országban éljünk. Majd az államadósság drasztikus növekedésére hívta fel a figyelmet. Elítélte többek között a jelenlegi kormány privatizációs gyakorlatát, amely csak akkor nem ad el valamit, ha az nincs leláncolva, akkor viszont hitelt vesz fel rá, vagy koncesszióba adja. Azonban, nyugtatott minket, nem tudják úgy tönkretenni az országot, hogy ne tudnánk közös erővel rendbe hozni. Mint mondta, a mostani helyzetben nem lehet karrierizmusnak nevezni, ha valakinek az a szándéka, hogy 2006-tól Magyarországon kormányozzon. A jelenlegi kormánykoalíció munkája kapcsán az egyik fórumon vele beszélgető baloldali érzelmű hölgy szavait idézte: a miniszterelnök jót akar, csak nem megy neki. Az előző és a mostani kormányprogram fejtette ki összefésülhető is lehetett volna, ha a jelenlegi kabinet betartja azt az ígéretét, valamint nem változtatja meg az előző kormányzat jó intézkedéseit.
Elmondta, az egyik legfőbb probléma, hogy a munka és a munkájukból élők megbecsülése egyre alacsonyabb, és hogy a munkanélküliek száma egyre nő. Ennek leküzdése érdekében Orbán Viktor munkabarát gazdaságpolitika bevezetését sürgette, hogy teljesüljön a rendszerváltozás idején vágyott gazdasági felzárkózás legalább a szomszédos Ausztria szintjére. Gyurcsány Ferenc adóreformra tett ígéretei kapcsán hangsúlyozta: szemléletváltoztatásra van szükség az adópolitikában, mert nem csak azt kellene nézni, ki mennyit keres, hanem azt is, hogy hány ember él abból a keresetből. A demokrácia, vélekedett Orbán Viktor, a gyengébbek eszköze az erősek visszaéléseivel szemben, ezért fontos az, hogy mindenki, aki elégedetlen az ország helyzetével, részt vegyen a közéletben és a nemzeti konzultációban.
Szombathelyt vagy a megyét érintő konkrét kérdések nem kerültek terítékre. Ellenben Kudlik Júlia egy néző kérdésére például azt tudakolta: Miért járt a pártelnök Izraelben? (Philip erre somolyogva megjegyezte: nála ez a kérdés cifrábban szerepel.) Vajon miért teszünk fel ilyen kérdéseket, miért kell félni másoktól? kérdezte erre Orbán Viktor. Nem megijedni kell, hanem tanulni másoktól. Ha csak fele annyira lennénk öntudatosak, mint mások, már nem itt tartanánk, fogalmazott. A magyar államnak azt kell üzenni az embereknek, hogy ez az egyetlen hely, ahol mi, magyarok vagyunk a legfontosabbak, pártállástól, világnézettől függetlenül. Szerinte az elmúlt tizenöt év során a magyar állam legnagyobb hibája az volt, hogy nem a magyar emberek érdekeit nézte, hanem valamiféle megfelelési kényszer miatt folyton külső érdekeket tartott szem előtt. Nem mások, hanem a saját magunk által állított mércének kell megfelelni. Orbán Viktor szólt arról is, hogy az MDF-fel békességre és együttműködésre kell törekedni. Közönségét pedig megnyugtatta, hogy Fidesz-SZDSZ koalíciótól nem kell tartani.
(Hasznos információ: a Nemzeti Konzultációért Alapítvány immáron adományvonalat is működtet. Azt, aki tárcsázza a 81/335-335-ös telefonszámot, maga Kudlik Júlia üdvözli igaz, csak gépről. A hívással a telefonáló 400ft+ÁFA értékben támogathatja a konzultációs tevékenységet, a testület tagjai szerint remek lehetőség ez, például azon kisnyugdíjasok számára, akik szeretnék, ám nagyobb összeggel nem tudják segíteni a munkát.)
