Sziget, első nap

Kezdjünk társasági hírekkel: a Morcheeba megint énekesnőt váltott, hiszen többek egybehangzó állítása szerint a tegnapi Sziget-napot megtisztelő új énekesnő nem azonos a legújabb M-lemezt feléneklő hölggyel. Változásban az erő. Kipróbált, nem egy napos slágerek, aztán a Quimby presszó-rockja után Sean Paul nyomul, majdnem olyan rossz, közhelyes, mint a tavalyi Busta Rhymes-hangverseny. Marihuana, szexi lányok, körülbelül ennyi az üzenet, a zene meg nagyobb hakni, mint az Illés utolsó koncertje.

Ami délutáni csemege volt, az a Moog zenekar, mely a brit-pop karcosabb vonalát viszi, némi Strokes- és Black Rebel Motorcycle Club-hatással. Egy kicsit többet mozognak, aztán jó lesz, komolyan. Az Erik Sumo Band – Tövisházi Ambrus Amorf Ördögök melletti másik zenekara – , ráadásul Kiss Erzsivel kiegészülve, több mint kellemes élmény. Easy cucc, de humoros, és a félszeg előadás ellenére komoly produkció.
A Roma Sátorban világszínvonal: a Romano Drom HC-keménységgel ront a közönségre, s a hála nem is marad el, tombolás volt, na. Ez az első sátor, amely jól szól már az első nap, a többiben mintha aludnának a technikusok.

Megyek Youssou N’Dour-ra, nemcsak a 7 Seconds miatt, hanem mert ő amolyan afrikai élő lelkiismeret, legalábbis ezt szokták mondani, európai sikerek, duett Neneh Cherry-vel, ilyesmi. De aztán élőben meg olyan, mint általában az úgynevezett world-music-zenekarok: tedd ki, hadd hűljön-attitűd, szóval nem rágtam le tőle a körmömet.
Nem úgy, mint a csöpp Pesti Est Színpadnál, ahol Bosi és Biggyboy csapott egy akkora bulit, amilyent mondjuk az amúgy egy elkényeztetett zsúrfiú formáját hozó Sean Paul-tól lett volna elvárható.

Reggae-riddim, dance-hall-time, s ahogy tánc közben oldalra pillantottam negyed kettő felé, úgy láttam, hogy a problémák száma a nullához volt a legközelebb. Ebből a hangulatból indultam el hajnali expedícióra a legendás hazai doom-metál-isten megtekintésére, amely azonban meglehetősen problematikusra sikeredett. Először is: a Mood utódjaként megismert, lassú dubos metál legjobb hazai előadóinak nem kéne ekkora színpadon játszani, mert vicces lesz a produkció. A fények a nézőkre irányítva, amely leginkább a technika beleszarását volt hivatva tudomásunkra hozni. A hang nemkülönben mocsár volt, köszönet érte, ki is jöttem hamar a Hammerworld-sátorból. Többet nem is megyek.

Még egy kicsi dance-hall-láz, aztán botorkálás a legelső taxiig, ma már második nap, az Underworld-öt ki ne hagyjátok, pillantsatok oda a Baaba Maal-koncertre a Világzenein, a Zöld Udvarban ska-őrület lesz egész nap, PASO és társaik, balos punkoknak és anarchistáknak pedig kötelező a Rick Rubin által producált The International Noise Conspiracy 11-kor a WAN2 Színpadon. Fülbemászó, svéd power-pop-Chumbawamba-szitu, hatalmas ugrásokkal, gitárgerjesztésekkel és politikai agitációval. A fél kormány ott fog csápolni, az tuti.

Foto: Wolf Géza