Már csak jövőre jövünk, amikor állítólag jön a System of a Down, utána meg a Red Hot Chili Peppers, 2010-re meg összeáll a Beatles, s a nulladik napon...
Aki a Roma Sátorban látta a Técsői Bandát, elmondhatja, hogy látott már igazi rutén-magyar intenzitást. Kárpátalja, igazi hagyományok, többet tudnak a hazáról, mint a mostanában hazaszeretet-tripen levő Geszti Péter, megszenvedték a múltat, s derűsen várják a jövendőt. A jelenben pedig a haza több helyszínén előfordulnak (legutóbb éppen a Művészetek Palotájában láthattam őket), most meg a Szigeten zúztak egy kellemeset.
Van-e távolabbi világ Técsőtől, mint a Hives mini-univerzuma, kicsit másolós, kretén póz-zene, kló-biznisz? Nem nagyon, de szerethető világ nagyon. Gyerek-közönség előnyben. Ha lenne igazság, akkor a Hives lenne a BRAVO címlapján. Nem úgy, mint a Good Charlotte, amely egyértelműen csalódás volt, lanyha, nem szólt jól, az ikertesók műmájerek, ezt a nyolcadikosok sem szopják be, az tuti.
Előtte a Sex Action mutatta be, hogy miért nem kell meghívni őket legközelebb a Nagyszínpadra, hiszen a Sziámi után ők csinálták a második legkevésbé látogatott koncertet a legméretesebb deszkákon. Nevetséges volt, azt leszámítva, hogy Gengszter Zoltán jó dobos, igazi rockandroller. Na, de ez sem mentette meg az elhízott Szaszával előadott szarságot, méretes ökörségekkel tüntet a szövegvilág is, amely a Flash-hez, a Ludditákhoz, vagy éppen Sickratmanhez képest nudli, még csak nem is fölháborító.
Mert mi lehet felháborító azon, hogy egy hájas negyvenes fiatalkorú lányokat buzdít orális szexre, miközben egy kopaszodó gitáros nyúzza a gitárt egy elviselhetetlen szólóval próbálkozva kínlódva. Ez egy kalap szar volt, megkockáztatom, hogy még a Sziáminál is gyengébb.
Nem így a Makám, mely a legkiesebb helyen felállított Klub Rádió Jazz. Sátorban lépett fel. Bognár Szilvi hangját hallani mindig gyönyörűség, mosolygós, derűs, megkockáztatom: bölcs hangja van, pedig úgy néz ki még mindig, mint egy középiskolás lány. (Vasiak, dagadjon a melletek a büszkeségtől!) Csodás élmény volt.
Botorkálás közben bepillantottam a Hócipő Sátorba, ahol Dolák-Saly Róbert játszotta az eszét, mintha a Magyar Nemzet-be írt rovatából mazsolázott volna: unalmas és humormentes volt. Éppen arról beszélt, hogy a hányást hogyan keverjük össze kétfosásnyi zsírral, szerencsétlen ember, kellemetlen lehet, hogy valaki abból él, hogy savanyú képet vág évek óta a színpadon és hülyeségeket beszél az emberi test végtermékeiről.
A végén elbúcsúzott a Nyers, Czutor Zoli új csapattal vág neki a jövőnek, a Dread Zone a WAN2-n hatalmas bulit csapott, zseniálisan szólt, igazi tech-reggae volt, telt házzal, majd szétesett a sátor.
Aztán eső, hazaindulás, találkozunk jövőre, ilyenek, állítólag jövőre jön a System of a Down, utána meg a Red Hot Chili Peppers, 2010-re meg összeáll a Beatles, s a nulladik napon nyomja, John Lennon és George Harrison helyett Szörényi apuka és kisfia zúz majd.
Addig is: három nap alvás.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.