Új szakasz kezdődött Magyarország történetében,
Közel 3000 szervezet véleményét kérték ki, a hivatal honlapjáról több mint 21000-en töltötték le a dokumentumokat. Halmnak olybá tűnik, új szakasz kezdődött Magyarország történetében, miután augusztus utolsó hetében a beérkezett hozzászólásokat nemcsak az országos hatáskörű szervek, de a régiók képviselői is véleményezték. A végül elfogadott, a tervbe beépített javaslatokat a kormány néhány héten belül a parlament elé terjeszti, hogy nagy nyilvánosság előtt is megkezdődhessen a koncepció társadalmi vitája.
A Nemzeti Fejlesztési Hivatal egyelőre még csak az általános célokat versenyképesebbé és igazságosabbá tenni az országot, javítani az egészségügyön, kiépíteni a tudásgazdaságot megfogalmazó koncepcionálás szakaszában leledzik, és Halm szerint a továbblépés érdekében a parlament elkövetkező félévének nem a kampányról, hanem a tervezésről kell majd szólnia (szép szavak, de túl jól ismerjük az országházban dúló hangnemet ahhoz, hogy ennek bekövetkezésétől ne kelljen különösebben tartanunk, sajnos).
Jóllehet, a zajos fővárostól távol is zajlik a komoly iránykijelölgetés a fejlesztéseket illetően: kereken egy évvel ezelőtt minden régióban megalakult egy-egy regionális fejlesztési munkacsoport, ahol elkészítették az adott térségek stratégiáit, megvizsgálták a gyengeségeket és erősségeket, veszélyeket és lehetőségeket, komoly helyzetelemzések mentek végbe.
A fejlesztések realizálásához elviekben nem társul financiális akadály: napi három-négymilliárd forintot kell majd 2007 és 2013 között elköltenünk; ez feneketlen zsáknak tűnik, nem tudunk annyi pénzt elkölteni, amit az Európai Unió ránk önt. A problémák számbavétele során mégis rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy rangsorolni kell: nem lehet minden város központját megújítani, nem fog légkondicionált autóbusz járni minden településre.
Markó Péter, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke átható kritikával rugaszkodott neki felszólalásának: bántó szándék nélkül szögezte le, hogy Baráth Etele, európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszter immár harmadszor marad távol egy ilyen jellegű rendezvénytől a sorozatos időpontegyeztetések ellenére is.
Feltette a költői kérdést is, hogy miről is fogunk ma itt beszélni, ha egyszer kézzelfogható konkrétumok sincsenek. Szerinte a dolog két pályán mozog: egyrészt az Európai Unió is elvárja tőlünk a társadalmasítást partnerségnek hívják ezt az elvet , ezért vannak az ilyen fórumok; másrészt bizonyos felelős hivatalok állandó késésben vannak, írják a programot, miközben az ország valamiről vitatkozgatna.
A politikus nem arra számított, hogy a második Fejlesztési Terv is így fog készülni; az elsőnél még úgy-ahogy megengedhető volt a csúszás az EU-csatlakozási sietség miatt. Bár szerinte most az unió is sáros, hiszen bizonyos országokban megtörtént az alkotmánytervezet senki által nem várt elutasítása: még mindig nem fogadták el a következő hétéves periódusra a finanszírozási keretet, és alapdokumentumok el nem fogadása miatt került padlóra a dolog. Ez a mai fórum arra jó lesz, hogy önök is elmondják ugyanazokat a keserveket, amiket én politikusként is elmondok, hogy a hiányosságok tételes tálalásával jönne össze a Nemzeti Fejlesztési Terv, az merő ábránd.
az ember játssza a demokráciát
Amikor elnökként megkérnek, hogy számoljak be az elmúlt három évről, folyamatosan azt érzem, mintha jószerével már nem is nagyon létezne a Megyei Fejlesztési Tanács; végzi azokat a munkákat, amiket korábban elkezdett. Nem tudom, hogy a kétszázmillió forint körüli összeget sikerült-e elosztani a megye területén lévő 216 településre fejlesztésekre. Ehhez már kell egy szenvedély, hogy az ember játssza a demokráciát, a falvak pedig egymással vitatkoznak, hogy ki kapja meg azt a másfélmillió forintot valamely projekt végrehajtására mondja csípősen Markó az egyre romló megyei helyzet tükrében.
Az általános bizonytalanságot illusztrálva felhívta a figyelmet a tényre, hogy még az sem eldöntött, három régió lesz-e az országban, miközben mi azt szeretnénk, hogy a Nyugat-Dunántúli Régiónak önálló regionális operatív programja legyen. Újabb ok a homlokvakarásra, hogy Vasban elképesztően alacsony szinten mozog a pályázó kedv. A megyei elnök végül konzekvenciát von: hétéves tapasztalat mondatja velem azt, hogy régen meg vagyunk késve.
Csermelyi András, Szombathely alpolgármestere úgy tartja, hogy bár Szombathely a megye legjelentősebb települése, nagyságrendben nem akkora, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben túl sok minden megnyilvánuljon róla.
Aminek viszont minden körülmények között be kell kerülnie, az a régió közlekedési szerepének fejlesztési igénye, kitüntetett figyelemmel a már sokszor elhangzott észak-déli közlekedési tengely megteremtésére; de megoldandó feladatnak értékeli Szombathely árvízvédelmét, a lukácsházi víztároló vagy az Aranypatakra felfűzött két víztároló húszéves tervét, amire pénz eddig soha nem jutott. Megvannak a tendenciák, hogy merre kéne továbbfejlődnie a városnak, ám ezt akkor lehet aprópénzre váltani, ha a jelenlegi ismereteknél konkrétabb dolgokat fogunk tudni utalt még a fejlesztési terv túlságosan is általános jellegére.
Lassú és nehézkes
Az első Nemzeti Fejlesztési Terv előkészületei, döntéshozatala és végrehajtása a hároméves periódusra való tekintettel központilag történt. A Területfejlesztési Operatív Program ebből 17%-os részesedéssel bírt, és ami még fájdalmasabb, hogy maradványelven épült fel mondta el a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatója, Győrffy Gábor.
A régión belüli szervezetek, szakemberek beleszólása a döntéshozatalba még elenyésző, de reményének adott hangot, hogy még az idén fordul a kocka. És ha már változások: egy kisközségi civil szervezeti pályázatnak nem igazán alkalmas eljárásrend az, ha a kétszázoldalas végrehajtási megállapodást háromszor kell oda-vissza postázni egy elírt dátum miatt szükséges volna még az első terv időszakában a térségen belüli végrehajtási kapacitáson lendíteni, ügyfélbaráttá tenni azt.
A számmisztika szerint a régió átlag felett, az önkormányzatok rosszul szerepeltek
Győrffy hamar előhozakodott a számokkal: ezekből leszűrhető, hogy a Nyugat-dunántúli régióból érkezett támogatott pályázatok darabszáma, a jóváhagyott forrásigények összege lakosságarányosan megfelelőnek mondható, 8-9% között mozog.
Ami az önkormányzatok pályázatait illeti, már nem ilyen rózsás a helyzet: a száz településre vonatkoztatott adatok drasztikusan elmaradnak az országos átlagtól. Amellett, hogy a mi régiónkban lelhető fel a legtöbb önkormányzat (szám szerint 485), az okok Győrffy szerint abban keresendők, hogy az első Nemzeti Fejlesztési Terv nem kedvez a kis szervezeteknek, például a vasi kis falvaknak, és a civileknek sem különösképpen, de maguk az önkormányzatok is gyakran felkészületlenek voltak, például nem fordítottak kellő figyelmet pályázatfigyelő alegységek felállítására.
Ugyanakkor számos támogatási lehetőség ilyen például az egészségügyi gép- és műszerbeszerzés csak a GDP és foglalkoztatás szempontjából elmaradott kelet- és délmagyarországi régiók számára hozzáférhető. Hogyha valami, akkor az egészségügyi műszerezettség biztosan nem GDP és foglalkoztatásfüggő kérdés, sőt, innovációs kutatásfejlesztési potenciál szempontjából épp fordított a helyzet Győrffyék remélik, hogy ez a megközelítés úgyszintén módosulni fog a második Nemzeti Fejlesztési Tervben. Mint ahogy az is, hogy elaprózott patikamérleg-megoldások helyébe prioritásokat érvényesítő, bátran decentralizáló, igazi fejlesztési súlypontok lépjenek noha tény, hogy a küszöbön álló választások ennek korántsem kedveznek.
A regionális szempontokat a tervezésben kell domborítani, és bár erről kormányrendelet is szól, az utólagos jelentések nem azt mutatják, hogy kiegyenlített volna a helyzet. Maga Gyurcsány Ferenc januárban egy egyeztető fórumon fogalmazta meg abbéli törekvését, hogy a következő programidőszak forrásainak legalább 50%-a a régiókban terveződjön.
Ami a végrehajtást illeti, nem a központi célkitűzések érvényesülése ellenében jelenne meg a regionális szerepvállalás, viszont ahhoz, hogy Magyarország nemzeti célkitűzései érvényesülhessenek, egyszerűen elengedhetetlen, hogy 2007-től a térségen belüli intézmények is szerepet vállaljanak mondta Győrffy annak fényében, hogy a megnégyszereződő támogatási összegeket lehetetlen lesz hatásosan felhasználni kizárólag a központi intézményrendszerben.
Győrffy is kitért a közlekedési kérdésekre, szerinte egy gazdasági, közigazgatási, humánszolgáltatási szempontból lényegi városhálózati együttműködést illenék megvalósítani, és ennek a kulcsa lenne az észak-déli közlekedési tengely mind betonon, mind vasúton azt a bizonyos csontot pedig addig is rágjuk, legközelebb novemberben egy lengyel és szlovák régiókkal közösen szervezett brüsszeli műhelytalálkozón.
Mindemellett egy komoly térségi innovációs rendszer kezd kiépülni, a fokozottabb és a gyengébb fejlettségű kisfalvak esetében pedig a szintkülönbség növekedését igyekeznek visszafogni jövőtechnológiák például alternatív szennyvíztisztítás meghonosításával. Lásd a pornóapáti biomassza erőművet.
Szabad a szó a prostituálódott területfejlesztéstől a tisztességes úthálózatig
A jelenlévők véleményének kikérésével aztán elkezdett vándorolni a mikrofon, néha ugyan megmakacsolva magát, de általában meggyőződésre való tekintet nélkül mindenkinek hangot adva.
Egy idősebb úr az észak-dél tengelyt felemlítve Graz-ban élő professzor barátját idézi, aki még 1989-ben mondta neki, hogy ha ilyen formában tartjátok meg a közúthálózatot, és ráengeditek az utakra a kamionokat, meg fogtok bolondulni pénzügyileg. Úgy véli, ez bekövetkezett.
Egy nyugdíjas hölgy csoportos dejavu-t idézett elő a nem éppen fejlesztési koncepcióba vágó kritikájával, felfrissítve a mi Medgyessynk kifejezően tagolt nem-lesz-gá-zá-re-me-lését, egy celldömölki polgár pedig második Palesztínának tartja már Magyarországot, merthogy már gyarmatosították. Csapó Tamás BDF-es társadalomtudós a népesség fogyását fájlalta, jobban mondva azt, hogy ennek számbavételére nem ügyelnek a tervekben.
Patyi Elemér, Bögöte polgármestere szerint ne higgyük azt, hogy 1993 tájékán Burgenland előrébb járt mint mi, nademostviszont. Említette, hogy nem túlzott igényekre, klimatizált buszokra van szükség, hanem megfelelő mobilizáltságra, hiszen az ipari parkokban dolgozók javarésze vidéki ember, aki szeretne időben hazaérni; evidenciákra pedig nem kéne bonyolult pályázati rendszereket kidolgozni.
A megyei önkormányzatban területfejlesztéssel foglalkozó Ádám Károly drámai dolognak tartja, hogy nem látni, pontosan mi is történik a nyertes pályázatokkal. A területfejlesztési szakma pedig prostituálódott a politika oldalán, nem mer harcot indítani, míg egyes politikai érdekcsoportok akkora erővel bírnak, hogy a régiónk által áhított észak-déli tengelyt áttolták a Balassapuszta-Budapest-Pécs vonalra, ami márpedig egy légből kapott, értelmetlen konstrukció.
Ki is a sztár?
A terem rosszul volt berendezve: nekünk kellett volna ott lent ülni, önöknek pedig itt kint, hiszen mi itt mellékszereplők voltunk, az igazi sztárok önök voltak hangzott a természetszerűleg hangzatos zárószlogen a lazának semmiképpen nem mondható két és negyed óra végén Halm doktor szájából, noha a civil felszólalások bőven eltörpültek az egyébként tanulságos fejtegetések mögött.
Annyit tudni, hogy a Nyugat-dunántúli régió első volt az országban abból a szempontból, hogy tavaly szeptember 27-én a regionális tanács mind a négy fideszes elnöke, illetve a négy megyei jogú város szocialista polgármestere elfogadott egy ötoldalas, fejlesztéspolitikai konszenzuson alapuló dokumentumot, amit mindenáron szeretnének érvényesíteni.
Győrffy szerint ebben a kérdésben nem létezik bal- és jobboldali út; ezt a közös nyelvet kell beszélniük országgyűlési képviselőinknek is, hogy legvégül hatékonyan tudják az elképzeléseket reprezentálni a parlamentben, és érvényesíteni mindannyiunk érdekét.
