Adományokat vitt, börtönbe került a Vas megyei delegáció Romániában

A romániai árvízhelyzet láttán összefogtak a Vas Megyei Közútkezelő Kht. munkatársai, és néhány nap alatt mintegy 300 ezer forint készpénzt, valamint sok csokoládét, üdítőt, cukrot, kávét gyűjtöttek össze, amit terveik szerint az erdélyi károsultak megsegítésére szántak. Emellett a közutasok elkészítették Ojtoz település kétnyelvű helységnévtábláját is, mivel egy korábbi látogatásnál kiderült: bár a romániai jogszabályok szerint kellene lennie ilyen táblának a többségében magyarlakta településen, a valóságban viszont még nem volt. Az összegyűjtött adományokat két személyautóba rakták, majd a hatfős delegáció nekivágott az összesen több mint kétezer kilométeres túrának.

Először Ótelekre mentek, ahol az összedőlt házakat dózerral tolták a falu szélére. Bár a helyreállítás nagy erőkkel folyik, tető még nincs a házakon. A román kormány segítségével kicsi, egy-kétszobás, könnyűszerkezetes egyenházakat építenek azoknak, akik mindenüket elvesztették. Ótelek ugyan 20 kilométerre volt a gátátvágástól, mégis elúszott, mivel mélyen fekvő területre épült, a tömésházak pedig nem bírtak a vízzel.

A vasiak „örökbefogadnak” egy-egy gyermeket is

A bánáti rész után Hunyad felé vették az irányt a vasiak, ahol többek között egy volt ferences rendházból kialakított árvaházban jártak. Itt 70 gyermekkel találkoztak, ami mély nyomokat hagyott a delegációban. Olyannyira, hogy elhatározták: a délkelet-ázsiai cunami után megismert módon „örökbefogadnak” egy-egy gyermeket, azaz havonta 30 euróval hozzájárulnak a kiválasztott kisgyerekek ellátásához.

A székelyföldi Farkaslakon a polgármester fogadta a kis csapatot és elmondta, hogy az elmúlt 30 évben nem volt ilyen összefogás a magyarok részéről, mint most, az árvíz után. Farkaslakon is gőzerővel folyik a helyreállítás, ott kevesebb volt a tömésház és több a téglaépület.

A vasi közútkezelő igazgatójának helységnévtáblája

A delegáció ezután Ojtozra hajtott, ahol több mint egy éve már szóba került a település hiányzó kétnyelvű helységnévtáblája. A vasi közútkezelő igazgatója akkor úgy döntött, hogy elkészítik azt.

– A polgármestertől ígéretet kaptunk, hogy megkéri az engedélyeket, de mint kiderült, ez nem történt meg – mondta el a nyugat.hu-nak Kovács Jenő, a Vas Megyei Közútkezelő igazgatója. – Munkatársaim mindössze tíz perce szerelték a táblákat, amikor megállt mellettük egy rendszám nélküli Dacia, amiből két fegyveres, egyenruhás rendőr szállt ki. Egy ideig vitatkoztak, mi legyen a táblások sorsa, majd beszállították őket a berecki rendőrőrsre. Engem telefonon értesített az egyik munkatársam, ezután azonnal próbáltunk intézkedni, bár a Kárpátokból nehezen lehetett telefonálni. Felhívtam Winkler Gyula kereskedelmi minisztert, akit személyesen ismerek, és Markó Béla miniszterel-nökhelyettes is segített.

A börtön ablakába…

A magyarok négy órát töltöttek a börtönben, amikor 50 kilométerről érkezett egy egyenruhás rendőr tolmácsnak. Elmondta, hogy minden rendben van, csak írják alá a román nyelvű jegyzőkönyveket. Mint később kiderült, ebben az szerepelt, hogy a munkások román tábla helyett magyart tettek ki, valamint aláírásukkal tanúsítják, hogy mindent megértettek és rendben találtak. A pórul járt munkások – akik nem vittek, hanem hoztak - fejenként 18 ezer forintos büntetéssel „megúszták” a kalandot.

– A rácson az öklömet sem tudtam kidugni és hideg is volt, de attrocitás nem történt, még csak hangos szóváltásra sem került sor – mondta Wolf Ferenc fotóriporter, aki az adományok átadásáról készített riportot.

Bár a székelyföldi rendőrök a delegáció tagjai szerint beszéltek magyarul, mégis úgy tettek, mintha egy kukkot sem értenének az elhangzottakból. A táblákat elkobozták, de azt ígérték, hogy jövőre kihelyezik azokat a falu határában.

– Ha itthon táblával kapcsolatos szabálytalanságot észlelnek, akkor a közútkezelő megy ki, nem a rendőrség, ezért is furcsálltuk a történteket. Azért azt el kell mondani, hogy nagy részben a helyiek hibája, hogy még nincs kint a tábla, hiszen ha minden követ megmozgattak volna érte, akkor már biztosan kaptak volna. Ezt a beletörődést hívom én „lustasági tényezőnek”. Sok helyen jártunk, ahol a vasútállomásokon is kivilágított kétnyelvű tábla volt. Majd odafigyelünk rá, hogy Ojtoz is megkapja a sajátját – fejezte be a beszélgetést Kovács Jenő.

Fotó: Wolf Ferenc