Az erdélyi diákok kamaszos zavarodottsággal ülnek egy sorban, az iskola dísztermében, szemben az érdeklődésre kivezényelt helyi tanulókkal. A csapatot meghívó tanár, Kukor Ferenc vezeti a beszélgetést, leginkább azonban csak ő kérdez, s a vendégek válaszolnak. Hiába a folyamatos bátorítás, a szombathelyi diákok nem firtatják, kik a drótszamáron érkezett fiatalok, miért jöttek, milyen volt az útjuk. Bátortalanok vagy érdektelenek. Vagy egyszerűen csak nem értik még, miért ültek valójában nyeregbe az erdélyi diákok.
Ferenczy Barna, a felkészítő tanár bevallja, neki régi vágya volt, hogy kerékpáron bejárja Magyarországot. Néhány kisebb egyéni túrán túl azonban erre nem nyílt alkalom. Az álmot most a marosvásárhelyi Bolyai Líceum oktatójaként megvalósíthatta, méghozzá összekapcsolva a kellemest a hasznossal. A névadó születésének 230. évfordulóján az iskola projektet indított, mely a hazánkban működő összes Bolyai iskola felkeresését, a velük való kapcsolatteremtést tűzte ki célul. Az autós vagy buszos kirándulásban persze nincs semmi poén. A tanár úr tehát a bringa mellett döntött. Az út azonban korántsem egy puszta kirándulás. Az utat komoly edzés előzte meg hónapokkal az indulás előtt. Tavasztól kezdve a jelentkező fiatalok hétvégéiket áldozták arra, hogy különböző hosszúságú kerékpárutakat tegyenek meg tanáraikkal, akik folyamatosan értékelték fizikai és pszichológiai teherbírásukat, felszerelésüket. A legjobban teljesítő mintegy tucatnyi diák augusztus közepén vágott neki a több mint ezer km-es távnak, naponta átlag 50-100km-et tekerve. A leghosszabb útszakasz a Bükkön át vezetett, ott egy napra 160 km jutott. Mindeközben kilenc Bolyai János nevét viselő intézmény fogadta a marosvásárhelyi diákokat.
Elfáradtak. Nem tagadják sem a diákok, sem a túravezető. Egybehangzóan mondják, megérte. Egyelőre ez az út számukra az élményekről szól. Azt mesélik, hogy rengeteg ember fogadta őket szeretettel. Családok várták és vendégelték őket, volt, hogy egy egész település volt kíváncsi rájuk, éjszakába nyúlóan beszélgettek velük. Készültek fényképek, címek és telefonszámok cseréltek gazdát, tervek születtek további látogatásokra. És persze sok mindent láttak az erdélyi fiatalok, amikről eddig legfeljebb hallottak, a tanár úr szerint egyetlen tankönnyel sem ér fel egy ilyen bicikliút. Ő abban reménykedik, hogy ez a túra beváltja igazi célját is, a Bolyaisok egymásra találását, kölcsönös, közös értékekre épülő együttműködés kialakulását.
És a válasz
Vajon a szombathelyi diákok vállalkoznának egy hasonló kihívásra. Kukor Ferenc mosolyogva mondja, nem biztos benne. Abban viszont igen, hogy a kapcsolatnak eredményes jövője lesz. Az erdélyi fiatalok
vállalkozása is azt mutatja, hogy a Bolyaisok tavalyi világtalálkozója, ahol a híres fizikus nevét viselő összes iskola képviseltette magát, elindított valamit. A marosvásárhelyiek mindenesetre megmutatták, a párbeszéd megkezdéséhez elég volt a bicikli, a kíváncsiság és a kitartás. Abból meg nálunk is van elég.
