Az én házam, az én váram

Villanydrótok hálójában, vasmadarak árnyékában, veszélyes hulladékok közt is lehet romantikus és idilli az élet. Vagy mégsem? Kerrigan, a nyakigláb teherfuvarozó groteszk meséje, összegyűjtött közhelyszótár, álrealizmussal nyakonöntve.
Villanydrótok hálójában, vasmadarak árnyékában, veszélyes hulladékok közt is lehet romantikus és idilli az élet. Vagy mégsem? Kerrigan, a nyakigláb teherfuvarozó groteszk meséje, összegyűjtött közhelyszótár, álrealizmussal nyakonöntve.

Rob Sitch, a rendező miközben remekül szórakozik rajtunk,
röhejesen egyszerű és kivitelezhető létfenntartási módokat kínál. Lehet így is élni, de érdemes? Szemétdomb hátán, diszkontos cuccokból összetákolt viskóban? Ez itt az álmok otthona, benne minden megvan, szeretet, türelem és békesség, a billiárdszobáról és a kutyaólról nem is szólva. A reptéri zaj, az ólommal szennyezett föld senkit sem zavar, az idill itt hamísíthatatlanul
mámoros.

A helyszín Ausztrália, azonban lehetne akár Ózd is, a kastélyra oly kevésbé hajazó házikó pedig épülhetett volna akár Bulgáriában. A benne lakó jenkiféle prolicsalád bájosan együgyű, történetük vetekszik az áldokumentarista magazinműsorok tudósításaival. Realista képek, lassú
felületes és naiv történet-mesélés, közben riportszerű (együgyű)
kinyilatkoztatások. A film ilyenformán lehetne stílusbravúr is,
műfaj-paródia. Félig családregény és bírósági-film, egyben
karrierfilm-karikatúra is. Kerriganék legfőbb erénye bájuk, a rendezőjé finom humora, a film a legtisztább komédia, nem gúnyolja ki szereplőit, meg sem alázza, de fel sem magasztalja őket. Csak mutat és kérdez: lehet itt, így élni, a boldogság hazugság vagy illúzió?

Kerrigan, a család filozófusa szerint boldogság ott van, ahol az ember otthon érzi magát. A néző úgy van vele, mint a film sztár-jogásza Kerrigannal, bár mosolyog rajta, percek alatt tisztelni kezdi. Az apa titka egyszerű, csodáld mi megadatott, ne elégedetlenkedj, vágyaid mindig legyenek elérhetőek. Ilyenformán gyönyörködik reggelente a villanydrótokban, vacsoránál a tálalt kosztban. Rácsodálkozik a disznósültre, a dobozos fagyira épp úgy, mint a feleség által kreált giccses holmikra. Nála minden, ami a családhoz köthető, legyen az tárgy személy vagy fogalom egyaránt csodálatos dolog.

Nem meglepő hát, hogy értékeit körömszakatáig védi. A film olyan, mint Kerrigan billiárdszobája, összehordott értéktelen maszlagok gyűjteménye, összességében az egész mégis valami egyedi értéket képvisel. A konfliktus, Kerrigan és a területét kiszemelő Multi harca azonban szánalmas és rendkívül naív. A család küzdelme bár gigászi, mégis teljesen értelmetlen. A jutalmuk az, hogy békén hagyják őket, a pusztában egyedül, a vasmadarak és a szenny között továbbra is létezhetnek. Megéri, biztosan.

ps

A filmet szeptember 13-ig játssza a Savaria mozi

További filmkritikáink:
Ég veled
Viharzóna
Nicolas Cage - Tolvajtempó
Jackie Chan: Új csapás
Egy kapcsolat vége
Patrióta
Sikoly 3
Mission Impossible 2
Ember a Holdon

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra