1989-ben meredek felfutást lehetett tapasztalni az étkeztetésben, aztán a vasúti leépítések, szétválások ezt visszavetették. Az utasok száma is csökkent, egyre több vendéglátóhelyet nyitottak, nőtt a konkurencia. Nemrégen újabb csapás érte a biztos napi forgalmat hozó menüs étkeztetést, mivel augusztus elsejétől a MÁV Gépészeti Főnökség hatvanegy embert épített le. Ezeknek a többsége bejáróként éttermi vendégünk volt. Szinte lehetetlen lesz a pótlásuk. A vendégkör egy részét így is a vasutasok adják. Az utazóközönség pedig inkább az á la carte választékot részesíti előnyben állítja a tapasztalt vendéglátós. Aztán még megjegyzi, hogy ami egyeseknek rossz, az másoknak jó, hiszen ha a kemény téli időjárás miatt késnek a vonatok, az jót tesz a forgalomnak.
Dancs Miklós azt is elárulja, hogy nem kevés pénzt költött beruházásokra, fejlesztésekre, de még ezután is mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A Resti Rt., illetve a korábbi kft. eddig azzal támogatta a felújításokat, hogy lelakhatták a beruházási összeget. Sajnos ez már a múlté, minden fejlesztés, felújítás anyagilag a bérlőt terheli. Mindenben magukra vannak utalva.
A körmendi Resti Éttermet Szakál Gyula 1997-ben vette át az addigi bérlőtől. Előtte külföldön dolgozott pincérként, de ebben az étteremben is szolgált három évet. A mostani szerződése a Resti Rt.-vel 2007-ig szól.
Nemigen válogathattam, egyszerűen élni kellett ezzel a lehetőséggel, bár tudtam, hogy nehéz fába vágom a fejszémet. Sok pénzt kellett invesztálni a konyhába, az éttermi berendezések felújításába, bokszok kialakításába, a fűtés korszerűsítésébe. Körmenden valamikor sok volt az utas, az átutazó, csatlakozásra váró, be- és kijáró iskolás, dolgozó, valamint a sorkatona. Ma ezeknek legfeljebb 10-15 százalékára lehet alapozni. Bár nemzetközi vonatok is járnak, csak mutatóba akad néhány külföldi az étteremben. Az á la carte fogyasztás említésre sem méltó, abból nem lehetne megélni. A menüs étkeztetéssel lehet csak kihasználni a konyhakapacitást, s az italfogyasztás is csak töredéke az utasellátós időszakénak. Szombaton és vasárnap csak délután ötig tartok nyitva, mert később nincs vendég. Bár nagy volt a forgalmuk, a régi Utasellátóra az emberek mégsem szívesen emlékeznek vissza, a fiatalok pedig még a mai Restiket is elkerülik.
Szentgotthárd Vas megye egyetlen magyar-osztrák vasúti határátkelőhelye egyre nagyobb vonatforgalommal. Ávár Sándor, a vasútállomási Resti Étterem magát kényszervállalkozónak valló bérlője mindebből nemigen profitál. A vasút elenyésző számú vendéget ad, s az utazóközönségre sem igen lehet alapozni. Így jó pár sorstársához hasonlóan - túlélésre kell berendezkednie.
Ami a szombathelyi vasútállomáson a vendéglátást illeti, ugyan megnyílt egy kultúrált talponálló (pardon büfé), de információink szerint forgalmas vasúti csomópont ide vagy oda - szombaton és vasárnap csak reggel nyolckor (!) nyit. Pedig főként a nyári időszakban meglehetősen élénk a hajnali forgalom is. Aki korán kel, a vonatindulásáig szívesen inna egy kávét vagy teát, venne az útra egy-két szendvicset. A már oly sokszor beígért melegkonyhás étteremnek, illetve gyorsétkezőnek pedig nyoma sincs. Mármint volt, helyette azonban egy be nem ígért drogéria működik, jól illeszkedve egy vasúti pályaudvar profiljához. Igaz, hulladékgyűjtőket nem ígértek, de nem is rendszeresítettek.
