Dr. Rádi Szelman Hamadi iraki születésű főiskolai docens, valamint az Európa Tanulmányok tanszékén munkálkodó, a Kuwaitban hosszú időt töltött Pogátsa Zoltán beszélgettek az Új Kollégium társalgójában Szaddámról és a háborúról.
Féreglyukakon járhat keresztül-kasul a diáknapok programjának nívója, mert ismét sikerült telibe találnia a szélsőségeket. Hajnalban többedmagammal még az Olds Rom ennél mélyebb sötétségekbe már nem süllyeszthető zenei mocsarából próbáltunk cuppogni kifelé, kör közepén álló patakiattilák és ledér lánykáknak hőzöngő izomtibik szellemi szorításából, másnap délelőtt viszont már pálfordulással libbenhettem be tudásgyarapításra a koli ülőhelynyi pontossággal megtelt társalgójába. A rektori paranccsal szembeni passzív ellenállás szolid rezdülései futottak végig a termen, hiszen a mai nap hivatalosan is tanítási szünetként lett előjegyezve, és Katona Attila főiskolai adjunktus szerint e rektori paranccsal mi most óvatosan szembehelyezkedtünk. Ám távolról sem sajnáljuk ezt, két olyan nézőpontot ismerhettünk ugyanis meg, amiket nem torzított el a CNN hírműsorainak elvarázsoltkastélyos tükre.
Rádi Szelman a főiskola gazdálkodási szakán oktat közgazdaságtant, illetőleg a matematikával összefonódó tárgyakat, de már Irakban is egyetemi tanárként művelte az elméket. A háború okait firtatva elmondta, hogy könnyedén végig lehet zongorázni a történteket: Szaud-Arábia után Irak rendelkezik a világ második legnagyobb olajtartalékával, közel tizenhárom éve nem is folyik kitermelés. Az Egyesült Államok kőolajkészletei viszont egyes tanulmányok szerint egy évtizeden belül kimerülnek, így válhatott a közel-keleti térség kiemelt stratégiai ponttá. Annak is megvan az oka, hogy miért éppen Irak került a jenki célkereszt origójába: "Bármelyik arab országban lehetett volna indokokat találni egy támadásra. Szíriára például remekül illik az a magyar közmondás, amikor a nyuszikát mindenképpen megverik, ha van kalapja, ha nincs, mert ott aztán tényleg minden van. Irak viszont az arab lánc legerősebb szeme, ezért ezt kell gyengíteniük." - mondta Szelman.
De vajon miért kellett kapásból háborúval büntetni Irakot, ráadásul olyan tömegpusztító fegyverek miatt, amiket azóta sem találtak meg? Pogátsa Zoltán főiskolai tanársegéd szerint "az amerikaiak nem szeretik a dolgokat túlkomplikálni, ők a bumm-bele metódus elkötelezettjei. Az európaiakra mindig is egyfajta kiegyensúlyozó magatartás volt jellemző, inkább a békés megoldásokat keresik, ezzel szemben az USA soha nem teketóriázik." Az utóbbi években azonban valahogy mindig rosszul trafálták el a felvezető nyuszit, és le is maradtak néhány körrel. Hiszen nem jöttek be a szomáliai és afganisztáni akciózások sem, ők mégis kitartóan folytatják e sorozatot. Talán egyszer alakul majd egy olyan amerikai kormány, ami hajlandó lesz észbekapni, addig azonban marad a jelenlegi verzió. Katona Attila moderátori szerepköréből adódóan vetette fel a kérdést, hogy a számottevő nemzetközi konfliktusok során általában megjelenő Japán most miért nem tett egyetlen lépést sem? Itt is az amerikaiak jönnek a képbe, hiszen "A San Francisco-i szerződéssel a távol-keleti országra önkényesen ráerőltették elgondolásukat, miszerint nem rendelkezhetnek önálló hadsereggel. Néhányan elszórakozgatnak a játékpisztolyaikkal, de semmi több. Ráadásul gazdasági recessziót élnek meg jelenleg, úgyhogy van épp elég okuk arra, hogy ne avatkozzanak bele a konfliktusba."
A komoly keretekből apránként fellazult előadás rövid anekdotákkal zárult. Szóba került például, hogy Szaddám könyvtárában számtalan írást találtak Sztálinról, így a tömörállagú bajuszt is figyelembe véve nem nehéz kitalálni, hogy a diktátornak ki volt a legnagyobb bálványa. Egy alkalommal a vezetők értekezletén eljátszott egy, az orosz zsarnokéhoz hasonló szituációs komédiát is: zsebéből egy listát előhúzva feltételezett árulók neveit kezdte sorolni, a hozzájuk tartozó személyeket pedig a többiek döbbenetétől övezve csendesen kivezették a teremből. Amikor pedig a papírlap végére írt, fogta magát, és gyengéden nekiállt pityeregni. Így érzékeltette embereivel, hogy a kemény kéz mellett lágy szívvel is megáldotta őt Allah... És még egy vicc is maradt a végére, Pogátsa Zoltán agyszüleményeként: "Milyen három részre fogja osztani Amerika Irakot? Normál, Szuper, Ólommentes." Az üresjáratoktól mentes beszélgetés végén örömmel konstatáltam, hogy egyrészt felkúszott a hőmérséklet pár celziusznyit, másrészt pedig dejó hogy nincs autóm. Így nem kell tankolnom...
