A hazai egészségügy olyan, mint a Trabant: bárhogy is fényezzük, akkor is bűzlik!

Kórházprivatizáció ügyében a fideszes Mikola István, és a MÁV kórház igazgatója, Molnár Lajos vitázott.

Fél év is elmúlt azóta, hogy a megye politikusai heteken át a Markusovszky kórház működtetésének magánkézbe adásáról vitáztak. Akkor, ha nyélbe ütik az ügyletet, mára a megye 22 osztállyal rendelkező monstrumának működtetői a körmendi kórház befektetői lennének. A megvalósulást azonban, úgy hírlik, aktuális jobboldali pártérdekek hiúsították meg. Ilyen akcióra hazánkban akkor még nem volt példa, azóta sem… A kérdés tehát ma is időszerű, mi legyen a megyei és önkormányzati kórházak sorsa, privatizáljuk őket vagy sem? Erről rendeztek a minap, október 21-én közéleti disputát Szombathelyen. A helyszín a Martineum Felnőttképző Akadémia, a szervezők a megyei és szombathelyi orvosi kamarák voltak. A ringben két meghívott előadó csatázott: a FIDESZ egészségpolitikusa, dr. Mikola István, és a MÁV kórház igazgatója, dr. Molnár Lajos, akit az SZDSZ egészség-politikusaként harangoztak be. Középen a pulpituson mint levezető elnök, prof. dr.Cholnoky Péter főiskolai tanár ült.

Előjáték gyanánt egy kérdőív járt a sorok közt, amely a privatizáció ellen buzdított
A Martineum díszterme csurig megtelt. Mintegy százan gyülekeztek a disputára, a civilek közt jobbára idősödő házaspárok, a fiatalságot pedig a helyi fideszes aktivisták képviselték. A sorok közt baloldali-liberális sejtek is partizánkodtak, jelen volt az SZDSZ-es államtitkár és országgyűlési képviselő, Hankó-Faragó Miklós, mellette Ipkovich György, Szombathely polgármestere. A közönség azonban meglehetősen egyívásúnak mutatkozott, előjáték gyanánt egy kérdőív járt a sorok közt, amely a privatizáció ellen buzdított, és ez még csupán a kezdet volt…

Nem vagyok tapskedvelő színész!
A liberális egészség-politikusként beharangozott dr. Molnár Lajosnak ebben a közegben meglehetősen hálátlan szerep jutott. Hiába próbálta humorral színesíteni mondandóját, mintha darázsfészekbe nyúlt volna, nem tudott olyat mondani, amiért a közönség ne csípett volna bele. Ellenben dr. Mikola Istvánnak, a Fidesz-kormány volt miniszterének nyert ügye volt, elég volt katonásan felállnia, már zúgott a taps. „Én nem vagyok tapskedvelő színész!” – poénkodott aztán egy tapsvihar után Molnár. Egyébként a liberális orvost nehéz volt kihozni a sodrából, egy helyütt fakadt csak ki: lehet fujjogni, le is köphetik, ki is dobhatják, de akkor is szeretné elmondani az érveit. (Mindezt csupán azért szúrom ide, hogy érzékeltessem, milyen körülmények között zajlott ez a pár órás egymás mellett gondolkodás.)

A közönség és az előadók közt prof. dr.Cholnoky Péter próbált közvetíteni. Bár a professzor köztudottan a polgári körök lelkes aktivistája, jobboldali nagygyűlések gyakori vendége, most középen igyekezett állni. Mértani pontossággal kijelölt időket szabott, előre beosztott tematika alapján kérdezett. Igaz, a kérdéseit, amiket gyakorta hosszú monológokba csomagolt, alig lehetett érteni, de ez csupán technikai kérdés.

Körvonalazzuk tehát, miről is szólt a disputa!
A Vas Megyei Markusovszky Kórház tőkebevonással történő működtetéséről vajmi kevés szó esett, sokkal inkább arról kaphattunk benyomásokat, mennyire másként gondolkodik a két oldal.
Az egészségügyben a privatizáció többféle módon történhet – tudtuk meg prof. dr. Cholnoky Péter felvezetőjéből. Lehet zöldmezős beruházás, amikor a magántőke felépít egy magánklinikát. A második szint, amikor a meglévő állami tulajdonú kórházak egyes részlegeit adják bérbe. Ezt követi az, amikor a kórházak működését adják magánkézbe (ez történt Körmenden). A negyedik lépcsőfok a valódi privatizáció, amikor szőröstül-bőröstül eladják a kórházat, ez azonban hazánkban nem lehetséges.

Mikola a profitorientált működés ellen van
Dr. Mikola István kifejtette: alapvetően nem ellenzi a magánosítást, hiszen az egészségügyben az első ilyen jellegű törvényt épp ő szignálta. Sokkal inkább a profitorientált működés ellen ágált. Véleménye szerint ugyanis a kórházakba a pénzügyi befektető elsősorban azért ruház be, mert azt reméli, hogy beruházása megtérül, profit képződik. Ez hosszú távon nem tőkét hoz az ágazatba, hanem viszi a pénzt. Működtetőként csupán a non-profit társulási formákat (mint alapítvány, közhasznúak…) tartotta elfogadhatónak, szigorúan szakmai részvétellel. Profitorientált működés helyett – vallotta Mikola – egészség-orientált működést tud elképzelni, az állam gondoskodó szárnyai alatt. A jelenlegi helyzetben – érvelt – a befektetésnek nincs is esélye, a megtérüléshez az ágazatba tőkét kellene beletenni…

Ha jobb autót akarunk, a Trabantot kell lecserélni
Dr. Molnár Lajos szerint a mai magyar egészségügy olyan mint a Trabant, hiába fényezzük, hiába pumpálunk bele milliárdokat, akkor is Trabant marad, büdös belül és kívül is. Ha jobb autót akarunk, a Trabantot kell lecserélni. A liberális szakember úgy vélte, az egészségügyben a bajok gyökere a rossz finanszírozásban van. Az Egészségbiztosítási Pénztár rossz gazdaként nyeli el a befizetett járulékokat. Az államnak soha nem lesz annyi tőkéje, hogy valóban rendbe tegye az egészségügyet, ezért kell bevonni a magántőkét. Jó példa erre, hogy a Medgyessy-kormány hiába pakolt a rendszerbe ezermilliárdokat. Változott valami? – kérdezte. Nem, ellopták a pénzt – adta meg a választ. A betegnek mindegy, hogy milyen szervezet működteti a kórházakat, egy a lényeg: színvonalasan működtesse.

Egy vagy több egészségbiztosítási pénztár legyen?
Dr. Molnár Lajos vitatkozva dr. Mikola Istvánnal kijelentette, nem ért egyet azzal, hogy a profit valami szitokszó, bűn. Az egészségügyben is fontos kritérium az eredményesség, amelynek mércéje a profit. Németországban – hozta a példát – épp azért alakították a kórházakat gazdasági társaságokká, hogy az eredmény-kimutatást kötelezővé tehessék.
Mikola István ellenben felhívta arra is a figyelmet, hogy a profitorientált befektetőknek elsősorban az egészségügy azon szelete kell, amely nyereséges. Így már most is zavarok támadnak ebből, hiszen a magánszféra túl sok pénzt visz el a rendszerből. Ezért a magánosítás feltételeit keményen meg kell szabni. Mikola szerint azért kell nonprofit vállalkozásoknak működtetni a kórházakat, mert akkor nem megy ki az országból a pénz, a haszon nem kerül a karvalytőke kezébe. A rendszer fenntartható fejlődését hangsúlyozta.

Még hogy az egészség nem üzlet?
Molnár viszont jelezte: még Európában sem tudják eldönteni, melyik forma a jobb, a nonprofit vagy a gazdasági társasággá alakulás. Az angolok a közhasznú társaságokban hisznek, a németek a gazdasági társaságok mellett érvelnek. Miért kell ezt törvényileg szabályozni? – kérdezte a liberális szakember. – Döntsék el a kórházak, számukra melyik forma a legjobb. Az, hogy nonprofit, még nem garancia semmire, ott is lehetnek csibészek és nyerészkedők, ahogy a szakmán belül is – utalt vissza Mikola mondandójára. A kórház jelen pillanatában, közölte Molnár: elöl templom, hátul üzlet. Meg kell szüntetni ezt a hamis kettősséget.
Míg Mikola a mai biztosítási rendszert tradicionálisnak, magyar unikumnak tartotta, addig az SZDSZ-es Molnár szerint az, amire Mikola gondol 1950-ben szűnt meg, államosították, létrehoztak helyette egy szovjet típusú biztosítási rendszert, ehhez kíván ragaszkodni.

A hálapénz bűncselekmény, vagy szükséges rossz?
Mikola szerint az orvosok helyzetét úgy lehetne javítani, ha a mostani közalkalmazotti jogviszony helyett új jogállást, a szabad szellemi foglalkozású orvoslást vezetnék be. Mindenki szerződéses jogviszonyban lenne, így egyidejűleg akár több kórházban is dolgozhatna. Ez az új jogállás szerinte a hálapénzt is megszüntethetné, ami – vélte Mikola – „most fontos, mert e nélkül nehezen működne a rendszer.”
A hálapénzt viszont a liberális orvos egyszerűen bűncselekménynek nevezte. Szerinte az orvosok számára az lenne az ideális, ha megválaszthatnák, milyen jogállásban kívánnak dolgozni, közalkalmazottként, vagy szellemi szabadként. Máskülönben fennállhat annak a veszélye, hogy mindenkit rákényszerítenek a szellemi szabadfoglalkozásra, a kórházak kiteszik orvosaikat, és megnő a diplomás munkanélküliség.

A másik álláspontjában mit tud elfogadni?
Molnár arra a kérdésre, hogy a másik álláspontjában mit tud elfogadni, válaszul ennyit közölt: mindketten korszerű egészségügyet akarnak. Viszont kételkedik abban, hogy a reformokat az állam bármilyen kemény kézzel is, önmaga le tudja vezényelni, hogy lesz hozzá forrása, tőkéje.
Mikola szerint Molnárral annyi közös gondolatuk van: hogy mindketten a rend irányába akarják tolni a szekeret. Ő viszont a kemény állami irányítás híve. Szerinte ez nem diktatúra, bár bevallotta, nem nagy demokrata, sokkal inkább a rendpártiságban hisz. Nem híve a konszenzusnak sem, minősített többség kell, aztán meg kell teremteni azt, amit az ember akar. „Nagy vitákkal nem jutunk előbbre” – zárta mondandóját.

A közönség is szót kapott
A Vas Megyei Markusovszky Kórházhoz hasonló nagyságú megyei kórházak vannak-e külföldön magánkézben? – jött a kérdés a közönség soraiból. A válasz azonban nem volt egyértelmű, Mikola szerint nincsenek, Molnár szerint vannak.
A közönség soraiból többek között szót kapott a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, Szép Flórián is: arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénztár átalakításáról, megreformálásáról a parlament még 1991-ben határozatot fogadott el, azóta sem történt semmi. Miét nem próbáljuk meg a határozatokat betartani? És legalább egy normális biztosítót csinálni? – kérdezte. (A választ sajnos már nem tudtuk kivárni, a diskurzus ekkor már legalább két órája folyt…)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet