Az egyik előadás után és az ötlet kapcsán beszélgettünk Sosztarits Ottó régésszel, a Fő téri ásatások vezetőjével, aki a tőle megszokott vehemenciával kezdi mondandóját:
Valóban a város jövője és múltja nagyon szorosan összefügg, a múltunk láthatóvá tételével teremthetnénk meg Szombathely igazi arcát.
Tényleg ez az utolsó esélyünk, ha ezt is veszni hagyjuk, semmink sem marad. Ez természetesen nem csak az én véleményem, Szombathely Turizmusfejlesztési Koncepciója hasonló álláspontot képvisel. A szakértők által összeállított tanulmány közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek a város legvonzóbb elemének egyértelműen a Savaria Karnevált és a város római múltját tartják. Ezek figyelmen kívül hagyása helyrehozhatatlanul súlyos pozícióvesztést eredményezne.
Tudomásul kell vennünk, hogy Szombathely történetének legfényesebb lapjai Savariáról szólnak. Hat-nyolc-tízezer ember élt itt olyan minőségű életet, ami akkoriban világszínvonalú volt és bizonyos értelemben ma is irigylésre méltó. Nincs szükségünk nyakatekert, semmiből előrángatott ötletekre, a város identitása magától értetődő.
Mindez lehetséges, ám az ókori városból mégis alig láthatunk
valamit
Alattunk pihen egy másik város, az ókori Savaria, amely a maga idejében fényesebb és
rangosabb volt, mint amilyen Szombathely valaha. Ebből a másik városból, ami pontosan
a mai alatt fekszik, valóban semmit sem látunk. Pedig Szombathelyről a mai napig
mindenkinek turistának és itt lakónak egyaránt Savaria, az ókori város jut
eszébe.
Bizonyos értelemben még mindig ebből a hírnévből élünk, rengeteg cég, intézmény tartja fontosnak, hogy nevében is őrizze Savariát, Isist vagy Claudius császárt. Csakhogy a látvány, amit ebből a fényes múltból láttatni tudunk, kevés és siralmas, szinte hihetetlen, hogy ennek ellenére számon tartják.
Mi lesz veled Iseum?
Ma még a világ fontos turistakalauzaiban kiemelt látványosságként említik az Iseumot, de ha nem teszünk érte, és nem felelünk meg az elvárásoknak, akkor a hírnév pillanatok alatt semmivé foszlik. Közös felelősségünk, hogy ezeket az öröklött javainkat méltó módon gondozzuk, őrizzük: ez a polgárok, városvezetők, régészek, műemléki és kulturális szakemberek közös felelőssége mindenki egyaránt a maga lehetőségei szerint.
Elhangzott egy kulcsmondat a beszélgetésen: egy kis Pompeiit lehetne itt
létrehozni. Hogy nézne ki akkor a város, ha ez sikerülne?
Először is ott az Iseum. Minél előbb meg kell építenünk, a lehető
leghitelesebb formájában.
Úgy tudom, hogy a hiteles rekonstruálhatóságról még szakmai berkekben
is vita folyik. Jó lenne már dűlőre jutni, hogy nekiállhassanak a felújításnak
Valóban, van olyan műemlékes vélemény is, mely szerint ennyi információval és
eredeti darabbal nem lehet rekonstruálni. Ezzel szemben a kutatásban részt vevő többi
szakemberrel együtt egységesen valljuk: nem ismert ma olyan antik kultuszépület
Magyarországon, melynek ennyi alkotóeleme napvilágra került volna. Ha valamit, éppen
ezt az épületet lehet és kell újjáépíteni.
A két ókori tartományi főváros Aquincum-Óbuda és Carmentum Deutsch Altenburg-Petronell ma ismert kultuszépületei csőszkunyhók az Iseumhoz képest. Sopronban pedig hiába van egy hasonló kaliberű templom, hiszen a városháza pontosan fölé épült, tehát számunkra évszázadokra elveszett, láthatatlan.
Vagyis az Iseum az egyetlen közel és távol, amit be tudunk mutatni és be is kell mutatnunk. Mégpedig teljes pompájában. Nem betonból, nem üvegből, nem forgácslapból vagy süvegcukorból, hanem márványból. Mert abból volt!
A szentély együttes régészeti kutatását befejeztük, a leleteket feldolgoztuk. Az eredmény mai ismereteink szerint a lehető legpontosabb, ásatási eredményekkel igazolható rekonstrukció, amely a dolog természetéből fakadóan hipotetikus elemeket is tartalmaz.
Azoknak a szakembereknek, akik egy abszolút és örök érvényű rekonstrukciót kérnek számon rajtuk, csak azt tudom mondani, hogy minden műemlék avul, szellemiségében és fizikailag egyaránt, így nem tudunk, és nem is akarunk végérvényeset alkotni. De addig, amíg nem kerül elő a mai tudásunknak ellentmondó információ, addig ebből a tudásból kell dolgoznunk. Szentléleki Tihamér éppen az Iseum kapcsán mondta annak idején, hogy tudomásul kell venni: a dolgokról gyakran derül ki, hogy hiába gondoljuk befejezettnek azokat, közel sincsenek észen.
Az OTP, mint ablak a múltra
Beszéljünk a Fő-téri feltárások adta új lehetőségekről.
Az OTP fiók alatti feltárás igazán jó példa, látványos, elegáns és a
leletek is teljes biztonságban vannak. Ráadásul évente tízezrek láthatják. Amíg
épült, volt bennem egy nagy adag aggódás. Minden nap elbicikliztem arrafele, hogy
valóban kizsaluzzák-e azt a bizonyos ablakot, mindenki betartja-e a megállapodásokat,
és valóban megtörténik-e, hogy a városban végre méltó módon mutassák be az
előkerült épületmaradványokat. Most is, számos nehézség ellenére biztos vagyok
benne, hogy az akkori elsőt még sok további követi, itt a Fő-téren is.
A beszélgetésen elhangzott, hogy a bankosok büszkék erre az
egyedülálló bankfiókra. Van esély hasonló ablakokraa Fő téren? Tudjuk, hogy
az ilyen megoldás drága, de Dr. Zsidi Paula Aquincum-i régész beszámolt egy fontos
tapasztalatáról: a beruházás végén azok a beruházók is megszeretik a feltárást,
akik az elején kézzel-lábbal tiltakoztak ellene.
Szóba került, hogy a megújuló Fő téren helyet kaphatna egy úgynevezett Múltnak
kútja, ahol a híres mozaik egy részére tekinthetnénk le. De ez valóban drága
mulatság, klímaberendezés, pára elleni megoldások kellenének és bizony nehéz
tiszta lelkiismerettel egy új ablakra pénzt költeni, amíg a Romkertben a már
meglevőt sem tudjuk méltó módon megvédeni.
Római fürdő és római vendéglő
Egyébként sem az az egyetlen lehetőségünk, hogy ilyenfajta megtekinthető feltárásokat hozzunk létre. Itt van például a fürdő ötlete. Én azt mondom, ha Szombathely fürdőt akar, akkor az legyen egy római fürdő. Fürdője sok környező városnak van, a mienknek legyen egyedi arca. Ha a vendég római fürdőt szeretne látni, akkor jöjjön hozzánk. Vagy legyen római vendéglő, olyant sem mindennap lát a kíváncsi turista. Berendezésében és kínálatában a lehetőségekhez képest ízléses és korhű. De akkor ne legyen a tányéron pulyka és kukorica
Ilyen beruházások kellenének, és akkor elmondhatnánk, aki ellátogat hozzánk, olyan élményt kap, amire máshol esélye sincs. Mi minden kezdeményezéshez partnerek vagyunk és megadunk minden szakmai segítséget.
Mi újság azzal a leletanyaggal, ami megjárta Brno-t, Bécset és Graz-ot,
csak itt Szombathelyen nem láthattuk?
Ez így csak részben igaz. Jelenleg is látható a Savariai múzeumban az a kis
időszaki kiállítás, amely a Fő-tér, a Kőszegi- és Szily János utca valamint a
Ferences kert kutatásának legjobb leleteit mutatja be. Kétségtelen, hatalmas
leletmennyiség került elő a rendszerváltás óta folytatott módszeres kutatások
során. E hatalmas kincsnek méltó helye egy nagyszabású, látványos várostörténeti
állandó kiállítás lenne.
