„…ha ezt is veszni hagyjuk, semmink sem marad„ – beszélgetés Szombathely római múltjáról

Úgy vélik, városunk igazi arcát nem kell keresgélnünk, csak meg kell mutatnunk…

Az egyik előadás után és az ötlet kapcsán beszélgettünk Sosztarits Ottó régésszel, a Fő téri ásatások vezetőjével, aki a tőle megszokott vehemenciával kezdi mondandóját:

„…ha ez is veszni hagyjuk, semmi sem marad…”

– Valóban a város jövője és múltja nagyon szorosan összefügg, a múltunk láthatóvá tételével teremthetnénk meg Szombathely igazi arcát.

Tényleg ez az utolsó esélyünk, ha ezt is veszni hagyjuk, semmink sem marad. Ez természetesen nem csak az én véleményem, Szombathely Turizmusfejlesztési Koncepciója hasonló álláspontot képvisel. A szakértők által összeállított tanulmány közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek a város legvonzóbb elemének egyértelműen a Savaria Karnevált és a város római múltját tartják. Ezek figyelmen kívül hagyása helyrehozhatatlanul súlyos pozícióvesztést eredményezne.

Tudomásul kell vennünk, hogy Szombathely történetének legfényesebb lapjai Savariáról szólnak. Hat-nyolc-tízezer ember élt itt olyan minőségű életet, ami akkoriban világszínvonalú volt és bizonyos értelemben ma is irigylésre méltó. Nincs szükségünk nyakatekert, semmiből előrángatott ötletekre, a város identitása magától értetődő.

– Mindez lehetséges, ám az ókori városból mégis alig láthatunk valamit…
Alattunk pihen egy másik város, az ókori Savaria, amely a maga idejében fényesebb és rangosabb volt, mint amilyen Szombathely valaha. Ebből a másik városból, ami pontosan a mai alatt fekszik, valóban semmit sem látunk. Pedig Szombathelyről a mai napig mindenkinek – turistának és itt lakónak egyaránt Savaria, az ókori város jut eszébe.

Bizonyos értelemben még mindig ebből a hírnévből élünk, rengeteg cég, intézmény tartja fontosnak, hogy nevében is őrizze Savariát, Isist vagy Claudius császárt. Csakhogy a látvány, amit ebből a fényes múltból láttatni tudunk, kevés és siralmas, szinte hihetetlen, hogy ennek ellenére számon tartják.

Mi lesz veled Iseum?

Ma még a világ fontos turistakalauzaiban kiemelt látványosságként említik az Iseumot, de ha nem teszünk érte, és nem felelünk meg az elvárásoknak, akkor a hírnév pillanatok alatt semmivé foszlik. Közös felelősségünk, hogy ezeket az öröklött javainkat méltó módon gondozzuk, őrizzük: ez a polgárok, városvezetők, régészek, műemléki és kulturális szakemberek közös felelőssége – mindenki egyaránt a maga lehetőségei szerint.

– Elhangzott egy kulcsmondat a beszélgetésen: egy kis Pompeiit lehetne itt létrehozni. Hogy nézne ki akkor a város, ha ez sikerülne?
– Először is ott az Iseum. Minél előbb meg kell építenünk, a lehető leghitelesebb formájában.

– Úgy tudom, hogy a hiteles rekonstruálhatóságról még szakmai berkekben is vita folyik. Jó lenne már dűlőre jutni, hogy nekiállhassanak a felújításnak…
– Valóban, van olyan műemlékes vélemény is, mely szerint ennyi információval és eredeti darabbal nem lehet rekonstruálni. Ezzel szemben a kutatásban részt vevő többi szakemberrel együtt egységesen valljuk: nem ismert ma olyan antik kultuszépület Magyarországon, melynek ennyi alkotóeleme napvilágra került volna. Ha valamit, éppen ezt az épületet lehet és kell újjáépíteni.

A két ókori tartományi főváros Aquincum-Óbuda és Carmentum Deutsch Altenburg-Petronell ma ismert kultuszépületei csőszkunyhók az Iseumhoz képest. Sopronban pedig hiába van egy hasonló kaliberű templom, hiszen a városháza pontosan fölé épült, tehát számunkra évszázadokra elveszett, láthatatlan.

Vagyis az Iseum az egyetlen közel és távol, amit be tudunk mutatni és be is kell mutatnunk. Mégpedig teljes pompájában. Nem betonból, nem üvegből, nem forgácslapból vagy süvegcukorból, hanem márványból. Mert abból volt!

A szentély együttes régészeti kutatását befejeztük, a leleteket feldolgoztuk. Az eredmény mai ismereteink szerint a lehető legpontosabb, ásatási eredményekkel igazolható rekonstrukció, amely a dolog természetéből fakadóan hipotetikus elemeket is tartalmaz.

Abból kell dolgozni, ami van …

Azoknak a szakembereknek, akik egy abszolút és örök érvényű rekonstrukciót kérnek számon rajtuk, csak azt tudom mondani, hogy minden műemlék avul, szellemiségében és fizikailag egyaránt, így nem tudunk, és nem is akarunk végérvényeset alkotni. De addig, amíg nem kerül elő a mai tudásunknak ellentmondó információ, addig ebből a tudásból kell dolgoznunk. Szentléleki Tihamér – éppen az Iseum kapcsán – mondta annak idején, hogy tudomásul kell venni: a dolgokról gyakran derül ki, hogy hiába gondoljuk befejezettnek azokat, közel sincsenek észen.

Az OTP, mint ablak a múltra

– Beszéljünk a Fő-téri feltárások adta új lehetőségekről.
–
Az OTP fiók alatti feltárás igazán jó példa, látványos, elegáns és a leletek is teljes biztonságban vannak. Ráadásul évente tízezrek láthatják. Amíg épült, volt bennem egy nagy adag aggódás. Minden nap elbicikliztem arrafele, hogy valóban kizsaluzzák-e azt a bizonyos ablakot, mindenki betartja-e a megállapodásokat, és valóban megtörténik-e, hogy a városban végre méltó módon mutassák be az előkerült épületmaradványokat. Most is, számos nehézség ellenére biztos vagyok benne, hogy az akkori elsőt még sok további követi, itt a Fő-téren is.

— A beszélgetésen elhangzott, hogy a bankosok büszkék erre az egyedülálló bankfiókra. Van esély hasonló „ablakokra”a Fő téren? Tudjuk, hogy az ilyen megoldás drága, de Dr. Zsidi Paula Aquincum-i régész beszámolt egy fontos tapasztalatáról: a beruházás végén azok a beruházók is megszeretik a feltárást, akik az elején kézzel-lábbal tiltakoztak ellene.
– Szóba került, hogy a megújuló Fő téren helyet kaphatna egy úgynevezett Múltnak kútja, ahol a híres mozaik egy részére tekinthetnénk le. De ez valóban drága mulatság, klímaberendezés, pára elleni megoldások kellenének és bizony nehéz tiszta lelkiismerettel egy új „ablakra” pénzt költeni, amíg a Romkertben a már meglevőt sem tudjuk méltó módon megvédeni.

Római fürdő és római vendéglő…

Egyébként sem az az egyetlen lehetőségünk, hogy ilyenfajta megtekinthető feltárásokat hozzunk létre. Itt van például a fürdő ötlete. Én azt mondom, ha Szombathely fürdőt akar, akkor az legyen egy római fürdő. Fürdője sok környező városnak van, a mienknek legyen egyedi arca. Ha a vendég római fürdőt szeretne látni, akkor jöjjön hozzánk. Vagy legyen római vendéglő, olyant sem mindennap lát a kíváncsi turista. Berendezésében és kínálatában a lehetőségekhez képest ízléses és korhű. De akkor ne legyen a tányéron pulyka és kukorica…

Ilyen beruházások kellenének, és akkor elmondhatnánk, aki ellátogat hozzánk, olyan élményt kap, amire máshol esélye sincs. Mi minden kezdeményezéshez partnerek vagyunk és megadunk minden szakmai segítséget.

— Mi újság azzal a leletanyaggal, ami megjárta Brno-t, Bécset és Graz-ot, csak itt Szombathelyen nem láthattuk?
– Ez így csak részben igaz. Jelenleg is látható a Savariai múzeumban az a kis időszaki kiállítás, amely a Fő-tér, a Kőszegi- és Szily János utca valamint a Ferences kert kutatásának legjobb leleteit mutatja be. Kétségtelen, hatalmas leletmennyiség került elő a rendszerváltás óta folytatott módszeres kutatások során. E hatalmas kincsnek méltó helye egy nagyszabású, látványos várostörténeti állandó kiállítás lenne.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet