„Az asztalfő ott van, ahol én ülök” - Áder János Szombathelyen járt

Áder mintegy negyedórás késéssel érkezik a sajtótájékoztatóra, ahol Sági József országgyűlési képviselővel kisebb udvariassági vitát folytatnak arról, ki üljön a középső székre. Sági a fotósok kedvéért kívánja a legjobb beállítást megtalálni, Áder viszont egy Napóleon-idézettel („Az asztalfő ott van, ahol én ülök.”) elintézi a dolgot.

„A kormány dicséri magát.”

A frakcióvezető közel 10 perces előadást tart, melynek fő mondandója, hogy a kormány indokolatlanul akarja megdicsértetni magát az országgyűléssel. Elmondja, hogy a parlament aznapi ülésén olyan előterjesztést tettek a képviselők elé, amely a 100 lépés programját egy kötetben tartalmazza, és az országgyűlés elismerését várják azok teljesítéséről.
Áder szerint a parlament minden bizonnyal „ha nem is zászlókat lobogtatva, vagy örömtüzeket gyújtva”, de elfogadja a határozatot. Kijelentette, a lépés a 80-as, 70-es, vagy talán a 60-as évek gyakorlatát, az akkori politikai légkör „szédelgő dicsérethalmazát” idézi.

Habostorta, savanyú cukor

Áder kijelenteti, a 100 lépés programját a választási ígéretekhez viszonyítva kell vizsgálni, a kettő úgy aránylik egymáshoz, mint egy szép, nagy habostorta az egy darab savanyú cukorkához. Néhány témát részletesen kiemel, megfogalmazza, a 400 ezer munkahely ígérete mellett nőtt a munkanélküliség, és kilátástalan helyzetben vannak a pályakezdők. Az egészségügy átalakítását a frakcióvezető szerint a kormány elintézte két légi mentőbázis két év múlva tervezett létrehozásával, miközben a mentőknek „nincs pénzük téli gumira”.
Az adócsökkentések helyett 36 adót emelt a kormány, és 6 új adónemet vezetett be, „az áfa-csökkentés is csak látszattevékenység”. Kijelenti, megakadt a panelprogram, csődben van a mezőgazdaság.
Áder szerint tovább is lehetne sorolni a részleteket, de az eddigiek is jellemzik a kormány tevékenységét.

Nélkülem nem kezdődik el a fórum

A tízperces, szinte hadarva elmondott előadás után Sági figyelmezteti főnökét, hogy öt perc múlva kezdődik a fórum a Premontrei gimnáziumban. Áder mosolyog: „Szerintem nélkülem nem kezdik el.” De láthatóan örömmel veszi, hogy nincs kérdés, egy interjúkérelem fut be, tőlünk azzal búcsúzik: „A fórumon ugyanezt hallják, csak színesebben.”

„Értékes és tudományos”

A Premontrei gimnáziumban most nincsenek narancsszín dzsekis aktivisták, egy kollégával kettesben bolyongunk a folyosón, a nagyterem előtt a helyi pártszervezet aktivistái gyülekeznek. Egy asztalon a további aktivisták jelentkezési lapját kínálgatják, láthatóan csalódottak, hogy nem mutatunk érdeklődést. Mellettük aztán Áder János Visszaszámlálás című könyve kínálja magát. Kérésünkre a hölgy szívesen nyújt át egyet, de fél szemmel figyeli, nem lépünk-e le vele. Belelapozunk, az igényes nyomdamunka, tetszetős kivitel elnyeri elismerésünket. Olvassuk a fejezetcímeket, kezdődik a D-209-es üggyel, folytatódik a Fidesz által koncepciós pereknek titulált vizsgálatokkal, kitér a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány tagjainak előéletére, a csatlakozási tárgyalásokra, természetesen van benne „dumakormány” és „luxusbaloldal” is.
A hölgy lelkesen kínálja 2500-ért a kötetet, külön felhívja a figyelmünket, hogy „értékes és tudományos” munka.

Zsúfolt terem

A nagyterem zsúfolásig telt meg, nem találunk ülőhelyet. Az ajtó mellett állunk, jegyzetfüzettel, miközben a gimnázium egyik tanára az év további rendezvényeit sorolja. Számolunk, legalább 270-en vannak, feltűnő, hogy a nők vannak többségben, életkor szerint viszont nem lehet megkülönböztetést tenni.
Az első sorban feltűnik a nagygyűlésekről már ismert, papírból kivágott V-betű, a közönség egyre türelmetlenebb, Áder késik.
Közben néhány ellenséges pillantást is begyűjtünk, többen is összesúgnak a jegyzetfüzet láttán. Viszont kellemes meglepetés következik, a terem túloldaláról középkorú úr érkezik, udvariasan közli, hogy mellettük még van üres hely. Nem fogadjuk el, az ajtó mellől könnyebb távozni. De hálásak vagyunk. Tényleg.

„Lehallgató mikrofon”

Végre megérkezik a frakcióvezető, akit gyakorlatilag a teljes szombathelyi Fidesz-frakció kísér, Hende Csaba betegségére hivatkozva távol marad.
Breznovits István választókerületi elnök köszönti a megjelenteket, mint mondja, látható, hogy egyre többek kíváncsiak arra, „mivé lett ez az ország”, és „mi a kiút”. Felkonferálja Áder Jánost, aki új könyvét fogja bemutatni. De, hogy érdekesebb legyen az előadás, moderátornak felkéri Horváth Csabát, a Szombathelyért Polgári Egyesület elnökét.
A színpadra két szék, két mikrofon van bekészítve, Horváth Csaba közli, a frakcióvezető kérésére állva fognak beszélgetni. Kisebb zavart okoz a mikrofonállványok átállítása, sőt, Áder mikrofonja nem szólal meg. „Most melyik az igazi?”, kérdezi a másik, vezeték nélküli mikrofonra mutatva, amivel a folyosón szerelték fel. „Az a lehallgató mikrofon” - szól valaki az első sorokból, a megjegyzést elégedett kuncogás kíséri. Megoldódik a hangosítási probléma, Horváth Csaba felteszi az első, fogós kérdést: „Hogyan érezte magát a D-209-es ügy kirobbanásakor?

Fejezetcímek

Áder szerint rosszul, majd feleleveníti a Medgyessy-kormány első hónapjait. Horváth Csaba moderálása kimerül abban, hogy a fejezetcímeket sorolja, saját megjegyzéseivel kísérve. Tulajdonképpen meg sem lepődünk az alákérdezések hallatán, Áder szerint válságos helyzetben az ország, mindenki változásért könyörög. Sorolja az általa vélt problémákat, el kell ismernünk, igaza volt a frakcióvezetőnek.
Ugyanaz, csak színesebben.