Az Örökmozgó Művészmozi háromnapos mini filmfesztiváljának első fordulója Jancsó Miklóssal és az Anyád! Szúnyogokkal indult, a mozi után a nézők a mester helyett a tanítvánnyal, a szombathelyi kötődésű Pepével, Scherer Péterrel találkozhattak.
Nem kedvelem a közönségtalálkozókat, hasonszőrű, szemlélődni vágyó, passzív nézőkkel borzasztóan kellemetlen és kínos tud lenni. Lapítás, mosolygás, miközben a kínpadra hurcolt művész zavartan verejtékezik, vagy ásványvízzel teli poharába kapaszkodik. Természetellenes közeg, amely megújításra vár, Pepe meg is próbálja, aztán feladja. Scherer először székét rendezgeti, aztán tovább ácsorog, majd sorsába beletörődve a pulpitusra ül, onnan fel-fel ugrik, ide-oda táncol, mindhiába, a szerkezet így is kínosan didaktikus, számára is bosszantóan formális. Pepe hiába laza és kedves, jópofa és beszédes, kérdéseket ritkán kap.
Azért türelmes, a butyutaságokra ütős poénokkal válaszol. Műhelytitkokról, Miki bácsiról, életéről, a Bárkáról mesél. Megtudjuk, Miki bácsi azért nem lehet jele
n, mert feleségével, Csákány Zsuzsával éppen az új filmjét vágja, az operatőr, Grunwalsky pedig Almádiban tévés anyagot forgat. Kapa próbál, de Emesét, bár őt senki sem hívta, elhozhatta volna. Jancsóval épp a napokban fejezték be Kapa és Pepe trilógiájának harmadik részét. A film címe, Utolsó vacsora lesz, az ötlet Krúdyé, a forgatókönyv Hernádié. Az alap, egy a harmincas években rendszeresen megrendezett pincérverseny, amelyre most Pepe és Kapa is benevez, a két sportember keményen készül a megmérettetésre, a leégett BS-ben edzenek, majd győznek. Jutalmuk az lesz, hogy ők szolgálhatnak fel az utolsó vacsorán. A stílus marad, a mozi zenés lesz, a Kispálékon és a Lyuhász Lyácint Bt.-n túl még vagy száz zenekar húzza majd a talpalávalót. A mese, a csoda ebben a filmben is főszerepet kap, a régi Jancsót kedvelők is örülhetnek, három, nyolc perces, vágás nélkül megszerkesztett jelenetet is készítettek.
A stáb utolsó forgatási helyszíne az Amerikában volt, Pepe elhozta a Niagara-vízesésnél készített felvételeit. A megvágatlan homevideo önmagában is szórakoztató, a forgatások hangulata azonos a filmekével, de Pepe előadásában még remekebb. Nemcsak a forgatásról, hanem magáról a vízesésről is meglepően tudományos beszámolót tart.
Az est filmjének, az "Anyád! szúnyogok" forgatásáról is hallhatunk, megtudjuk, ez a mozi nem lett úgy előkészítve, mint a "lámpás", főként improvizáció-halmaz: "Miki bácsi kamerával írta." Dicséri az öreg profizmusát, a forgatások laza és inspiráló hangulatát. A spontán megnyilvánulások, bakik mögött azonban, komolyan átgondolt dramaturgia és formanyelvi költészet lapul.
És végül egy kis életrajz. Scherer Pápáról indult, itt Szombathelyen járt gimnáziumba, nem diplomás színész, Mucsival a Bárka Színház oszlopos tagjai. A szakma a Szentivánéji álom című előadáson figyelt fel rájuk, az első közös filmjük Kapával Grunwalsky Gengszterfilmje. Mint mondja, nem fél a beskatulyázástól, mert ez már jó pár éve megtörtént. Egyébként a Jancsó-filmeken kívül mostanában ritkán játszanak közös darabban. Arra a kérdésre, hogy mit nem merne megtenni a kamera előtt, azt válaszolta, hogy kamera előtt még igazán sohasem volt bátor. Amit szeretne: egyszer, saját mércével mérve is jó lenni...
Kortárs film, ha magyar - Anyád! Szúnyogok
|
Miki bácsi, a hazai mozgóképgyártás fenegyereke, a "kriptaszökevény" játszik, röhög, mert, mint vallja jobb, mint hányni. Elkeseredésében ordít, az ő Kapájával együtt köpköd és káromkodik, Emeséjével szánalmasan vonyít, Pepe gyermekien tiszta tekintetével szemlélődik és csodálkozik. Jancsó üzenete és stílusa fergeteges, a legfiatalosabb és legmerészebb magyar hang, lepipál és lesajnál egy nála fél évszázaddal fiatalabb, egyelőre vértelennek tűnő generációt. A közönség is vevő rá, Miki bácsi őszinte, és ez most mindennél jobban kell. A képváltás nála már megtörtént, nevetséges és szánalomra méltó tény, hogy a rendezőnek magának kellett saját mítoszát ledöntenie, kultuszát megbolygatnia, míg a fiatalabbak közül sokan, sebeiket nyalogatva még mindig őt, és a nagy generáció stílusát utánozzák. Az úr valóban lámpást adott kezébe, életet csiholt a tradícióktól megmerevedett filmezésbe. Újra megvilágított egy utat, amelyre most is egyre többen tévednek. Kép- és stílusváltás, ha van ilyen, azért ne feledjük, más vonalon is jelentkezett. A közgázos brigádtól, a győri Zsebcselektől már Jancsó előtt is megszoktuk a mozgóképi frissességet, és a kreatív lazaságot.Pais
Vonatkozó cikkünk:
Képváltás közben - Szombathelyen (09.28)
