Hamvakból gyémánt

A szombathelyi postás, Horváth László három évvel ezelőtt egy dokumentumfilmet látott a National Geographic csatornán, amiben az emberi hamvakból készült gyémántról volt szó. A makkegészséges, tetterős ember akkor mosolyogva mondta a feleségének, Zsuzsának, hogy ha egyszer meghal, akkor szeretné, ha az ő hamvaiból is ékszert csináltatna, hogy mindig vele lehessen. Néhány hónappal később a feleség is látta a műsort, és egy családi szalonnasütésen vidáman megbeszélték, hogy a férfi, aki addig táppénzen sem volt, komolyan gondolta a kérést. Nem sokkal később kiderült, hogy László leukémiás. Az orvosok nem sok jóval bíztatták. A férfi mindent őszintén megbeszélt feleségével, akivel akkor már 26 éve éltek együtt. Nem volt tabu a halál sem.

- Az utazás volt a hobbink, amikor tehettük, elmentünk világot látni, amikor nem volt pénzünk, akkor Magyarországot barangoltuk be. Egy utazásunk során figyeltem fel arra, hogy a tengerben úszó férjem térdén és ujjperceinél feltűnően fehér a bőr. Amikor hazajöttünk, rábeszéltem egy kivizsgálásra. Szombathelyen csak azt állapították meg, hogy kevés a vörösvérsejtszáma, de az okot nem találták meg. Két hónap eredménytelen vizsgálat után  elmentünk Budapestre, ahol 24 órán belül kiderült, hogy az akkor már gyengélkedő férjem leukémiás. Harminc napot kórházban, harminc napot otthon töltött, de rendszeresen vért kellett kapnia. Szombathelyen közölték velünk, hogy nem adják be a vért, mert Budapesten kezeltetem a férjemet, ezért sok idő, amit itthon tölthetett volna, az autóban, utazással telt el. Hiába kértük több helyen is, hogy Szombathelyen kapjon vért, nem jártunk eredménnyel. A kezeléseknek köszönhetően szinte tünetmentessé vált, és visszament a postára dolgozni. Tavaly szeptemberben került újra kórházba, és egyre romlott az állapota – mondta László özvegye. – Karácsonyra két napra hazajöhetett, de tüdőgyulladást kapott. Négy nappal a halála előtt hirtelen sokkal jobban lett. Bár én örültem és bizakodtam, ő újra előhozta a gyémántot, és részletesen átbeszélt velem mindent arra az esetre, ha ő elmegy. Azt is kérte, hogy a búcsúztatására senki ne vigyen virágot, az erre szánt összeget inkább fizessék be a leukémia kutatására létrehozott alapítványnak. Így utólag visszagondolva felkészített a halálára, még azt is megmondta, ki az az ember, akit a postán értesítenem kell, és a többit már ő intézi a munkahelyén. Amikor meghalt, szinte önmagától ment minden, mivel előtte alaposan megbeszéltük a teendőket.

A hamvakból mintegy 400 grammnyira volt csupán szükség

László halála után a felesége a barátai segítségével az interneten talált rá a LifeGem cég hazai képviseletére. A vállalkozás a világon egyedüliként készít gyémántot a hamvakból. Zsuzsa felvette velük a kapcsolatot, amit sok papírmunka és adminisztráció követett, hogy a maradványok elhagyhassák az országot. A hamvakból mintegy 400 grammnyira volt csupán szükség, amit biztonsági záras, egyedi azonosítóval ellátott tégelybe raktak, és így szállítottak az Egyesült Államokba.

A hamvakat ezután finom porrá őrölték, majd grafit alapanyagú, egyszer használatos olvasztótégelybe tették, ami egy vákuum alatt álló, oxigénmentes kemencébe került. A kemencét 3000 celsius fokra felmelegítve a szénatomokon – és a bóron - kívül minden más anyag megsemmisült és a szén grafittá alakult. Ez a grafit került a gyémántprésbe, ahol 50-60 kbár nyomásnak és 1400-1500 C fok hőmérsékletnek volt kitéve. Ezek a körülmények a földkéreg alatti, a természetes gyémánt kialakulásához szükséges feltételeket utánozzák, de míg a természetnek több millió év kell, addig a laboratóriumban elég néhány hét a gyémánt kialakulásához.
A drágakő egyedi kékes színét a bór határozza meg. A gyémánt végül a csiszolómesterhez került, és a gyűrűbe foglalt ékszerhez a minőséget és az eredetiséget igazoló tanúsítvány is járt. Hazánkban Zsuzsa volt az első, aki megrendelte a szolgáltatást, de eddig csak az USA-ban és Hollandiában készítettek hasonló ékszereket.

- A cég képviselői az első pillanattól nagyon kedvesek voltak, minden apró mozzanatról tájékoztattak és lelki segítséget nyújtottak. Amikor felhúzhattam a gyűrűt, amit a férjem hamvaiból készült gyémánt ékesített, megtaláltam a lelki nyugalmamat. Azon az éjszakán csak a férjemmel álmodtam, és mindent megbeszéltünk, ahogy régen. Építési vállalkozó vagyok, munka közben nem viselem a gyűrűt, de éjszaka igen. A férjem életében is örökké bíztatott, és most is olyan erőt ad, hogy szinte érzem a jelenlétét és nem érzem magam egyedül. Tudom, hogy az emberek jó része elveti annak még a gondolatát is, hogy drágakövet készíttessenek szeretteik hamvaiból, de érdekes módon éppen az idősebbek kiállnak mellettem. Nekem pénzben nem kifejezhető az az érték, amit ez a gyűrű képvisel. Családommal nem a külsőségekkel foglalkozunk. Az oladi templom építésekor már eldöntöttük, hogy ott lesz urnahelyünk. Férjem urnáját rendszeresen meglátogatom, de sohasem viszek virágot, hanem mécsest gyújtok. Ami pénzt oda szánok, abból inkább évente egyszer feldíszíttetem a templomot, így az egész közösséget támogatom – tudtuk meg Horváth Lászlónétól. - Most a gyermekeim rábeszélésére elutazom Peruba egy kicsit pihenni. Ezt az utat a férjemmel terveztük el, és a gyémántnak köszönhetően együtt tehetjük meg –simogatta meg az ujján lévő ékszert Zsuzsa.