Képváltás közben, a kísérleti és kisjátékfilmek után és a nagyjátékfilmek előtt, a péntek délután a filmkritikusoké: Varga Balázsé és Muhi Kláráé. A legújabb magyar film világképe helyett, vagy mellett, részletes diagnózist kapunk a hazai mozizás helyzetéről.
A vita sokadik körét futja már, legutóbb honi kritikusaink e témában a Filmvilág című folyóirat hasábjain Grunwalsky Ferenc operatőrrel szálltak ringbe. "Valami van, az alkotók még nem tudnak filmezni, de akarnak" - foglalja össze véleményét Varga Balázs. Szerinte a magyar filmgyártás a nulladik évében van, így a kérdés számára inkább az: hol voltunk eddig. Hol tartunk akkor, amikor annak is örülni kell, ha a hazai filmezésben megjelenik egy épkézláb történet, ha láthatunk egy-két hitelesen leforgatott jelenetet. Eredménynek tartja, hogy most már van miről beszélni, hiszen soha ennyi fiatal, húszas - harmincas éveiben járó filmes nem szerepelt még a szemlén. Talán megszűnik az a vákuum, ami a hatvanas évek óta jellemzi a hazai filmgyártást, abból eredően, hogy a közönség és a film készítői különböző generációt képviseltek. Új elem a műfajiság megjelenése is, és hogy a hazai filmes tradíciók helyett idegen, angol és amerikai mintákat vesznek alapul. Példaként említik Dyga Zsombor thrillerét, a Gyilkosokat.
A nyomorúságos VHS-kópia nem film
Muhi Klára szerint elképesztő, hogy valaki különösebb előismeretek és pénz nélkül, VHS -re, műfaji filmet forgat. Bár a darabot érdekesnek, jó ötletnek tartja, szerinte mégsem üti meg azt a mércét, ami alapján filmnek nevezhetnénk. A legfőbb problémának azt tartja, hogy nincsenek iskolák, igazi műhelyek, a hazai filmgyártás megszűnt, gyakorlatilag mindenki független. Muhi Klára szerint a függetlenség nagy probléma, ez nem jelenthet minőséget, hiszen gyakorlatilag mindenki "kényszer-független" Sem gyártásra, sem forgalmazásra nincs pénz, a rendezők még a külföldi fesztiválokra sem jutnak ki, nincs se belső, se külső kontrolljuk. Szerinte ezért sincsenek "normális filmek", senki sem szól arról, ami körülöttünk, a társadalomban játszódik, helyette minden alkotás egy-egy magánszám. Muhi Klára fél attól is, hogy a függetlenségbe kényszeríttet rendezők már a következő filmszemléig sem jutnak el. "Bár vannak filmek, ezek mégsem filmek", mert a nyomorúságos VHS-kópia nem lehet film.
"Mucsai" szemle
Varga Balázs szerint a függetlenségnek vannak jó oldalai is, például, ha az alkotók, a trendekről sem vesznek tudomást, viszont a teljes beszűkülés is nagyon nagy hiba. Új elemként tűnt fel az is, hogy a fiatal generáció közönséget keres magának, nem akar többé a négy falnak forgatni. Az idei megosztott kisjátékfilmes díjat nyert csapat, az Úristen_KUKAC_menny.hu alkotói - Stefanovics Angéla - Kálmánchelyi Zoltán - Végh Zsolt - például, bár hazai viszonylatban nagy sikert értek el, mégsem elégedettek azzal, hogy filmjüket csak háromezren nézték meg. A filmkritikusok a filmtörvény megszületését várják, abban bíznak, hogy ezzel segíteni lehet a helyzeten. Most, mint mondják: "történik valami, és nem történik semmi". A filmekről és a legutolsó filmszemléről szólva, bár biztató jeleket is láttak, mégis egyetértenek Jancsóval, aki az idei seregszemlét egyszerűen "mucsai"-nak nevezte.
Pais
Káosz Camping Party Esti mozgógépes art-house party, garantáltan ápolt atmoszférában. Zúg tíz normál nyolcas és egy szuper nyolcas vetítő: pereg a falon Gusztáv, mellette Lenint temetik, alatta épp egy elsősegély-oktató program fut, benne egy hölgy combját kötözik, mögöttük a homályban, a hetvenes évekből fekete-fehérben egy home-sex video fut. A két lemezjátszóból serceg a Hernádi remix: Soha se mondd... Káosz, véletlenek hozta megrendítő, máskor nevetséges pillanatokkal. A műfaj eredeti és izgalmas, jobb és több mint egy posztmodern mozi. A hangulat egykor volt mozi-kávéházakéhoz lehetne hasonlatos, ha lennének asztalok, pincérek és sör. A Művészetek Háza, mint helyszín szűknek és merevnek bizonyult: ám a műsor, amit két független filmes, Szolnoki József és Buharovék társa szolgáltatott, polgári környezetbe passzírozva is mindenkit lenyűgözött. |
Vonatkozó cikkeink:
Képváltás közben Szombathelyen
Pepe, a mester szelleme
