Az órának vége, lekerül a balettcipő. Szatucsek Klára fekete aktatáskába rendezgeti kazettáit, aztán áramtalanít, gondosan feltekeri a hosszabbító zsinórját, az MMIK ablakait is bezárja. Kezdhetünk. Az egykor volt többszörös Európa-bajnok versenytáncos mesélni kezd, az aktatáskában albumokat keres, előkerülnek a fotók: a kedvencek: a sárvári felnőttek, és a közeli falvak általános iskolásai, köröm-lakkcipősen, estélyiben, koszorúcskákon és jelmezbálokon.
- A táncórákon tanítanak még illemtant?
- Hiába nevelnék, annyi más hatás éri őket. Persze azt megtanulják nálam, hogyan kell bemutatkozni és felkérni a lányt. Ha fegyelmezetlenek, udvariasan, mosolyogva rendre utasítom őket. Senkit sem égetek le, és nem hozom zavarba. Az óvodásoknál a leckét az orrfújással kezdjük, mindig hozok magammal egy karton zsebkendőt, a sarokban ott a kuka, első, hogy a használatát bemutatom nekik. A rágózás tilos, egyébként nincs szigor. Ha kell, takarítok, felmosok utánuk. Sebaj, összeszámoltam, majd húsz-féle munkakört látok el, a toalett-tisztítástól a plakáttervezésig.
- Szövődnek még a tánciskolában nagy szerelmek?
- Egyre kevesebb a fiú, most éppen csak kicsiket, főleg lányokat és felnőtt-párokat tanítok. Régebben még gyakrabban előfordult, több olyan párt is ismerek, akik a nyolcvanas években nálam ismerkedtek össze, és most hozzám járatják gyermeküket. Persze a tánciskola elvesztette ezt a varázsát, a fiatalok már bárhol nyíltan ismerkedhetnek, testileg is bármikor közeledhetnek egymáshoz.
- A társastánc sport lett, kiment a divatból.
- Lakodalmakon és a bálokon még párosan táncolnak, de már csak két táncformát ismernek, a lökdösődőst és az összeborulóst. A tánciskolák a hatvanas évekig élték virágkorukat, aztán jött a beat-korszak, a szabad mozgás kezdete. A hetvenes-nyolcvanas években azonban még olyan zenék és slágerek készültek, amelyekre akár a hagyományos stílusban lehetett páros táncokat járni. Érdekes most visszatekinteni erre az időszakra. Akkoriban én Németországban tanítottam, olyan tánciskolában, ahol egyszerre háromszázötvenen tanulhattak, egy szezonban körülbelül háromezren fordultak meg. A tanfolyamok mellett disco-partikat rendeztünk, büfével, aktuális slágerekkel és hagyományos tánczenékkel. A felnőtt társasági élet része voltunk.
- Mégis huszonegy éve itthon, Szombathelyen tanít.
- Nálunk a nyolcvanas években egészen más volt a trend. A KISZ-bizottság szervezésében kezdtem tanítani, mivel a hagyományos tánciskolára kicsi volt az igény, újítottam. Elsőként honosítottam meg hazánkban az aerobikot, évekig őrült nagy volt a túljelentkezés. A másik kezdeményezésem az akrobatikus rock-and roll lett. Amikor a nyolcvanas évek végén a tanítványaim megnyerték a Ki Mit Tudot, több mint háromszáz gyereket szerettek volna beíratni hozzám.
- Miért szűnt meg a csoport?
- Amióta vállalkozó vagyok, kilencvennégy óta, abbahagytam a versenyeztetést. Az akrobatikus csoportban folyamatos gondot okozott, hogy kevés fiú jelentkezett és egyre több leány-párost kellett összeállítanom. Belefáradtam, kevés volt a segítség és erőn felüli a munka, anyagilag sem tudtam kijönni. Akkor úgy gondoltam szakítok a tánccal, németül jól beszélek, reméltem elég lesz ahhoz, hogy más területen elhelyezkedjek, azonban mikor kiderült, hogy túl vagyok a harmincötön, számításba se jöhettem. Maradtam tánctanár, azóta már csak amatőrökkel foglalkozom.
- Érdemes?
- "Favágás", én azonban szeretem.
- Nem bánja, hogy a versenytáncosok helyett a tánctanfolyamokat választotta?
- A színpadiasság, az agresszív versenystílus nem tetszik nekem. A művészet más, az belülről kell, hogy jöjjön. Amikor én a versenytáncot kezdtem, a világbajnok a harmincadik éven túl járt. Most öt éves kortól erőltetik a profizmust, mire kialakulna a táncos személyisége már kiöregedett. Idegesít az a felfogás is, hogy minden áron győzni kell. Minek? A gyerekekből majmot csinálnak, az erőteljes kifestés miatt a versenytáncot csak vámpírok versenyének hívom. Én pedagógus vagyok, nagyobb öröm számomra kezdőket, lelkes felnőtteket okítani. Megszerettetni a tánc örömét, megtartani őket, és közösséget kovácsolni belőlük. Divat ide vagy oda, a tánc, mint mozgásforma elemi igény, a legősibb és legtermészetesebb cselekvéseink egyike.
pais
