A budapesti Slow Village nevű formáció végre döntögeti kicsit a műfajhoz tapadó hülye sztereotípiákat, miszerint a repperek csak ostoba agresszorok, akik kölcsönkocsikkal villognak és minél több aranyat szeretnek villogtatni magukon. Ez a szám okos zenileg, okos szövegileg, a klipje pedig olyan csodálatos analógtrash zsánerben fogant, hogy nagyon nehéz nem szeretni. Jó ilyeneket látni itthon, na.
Ne felejtsük el az évet sem, amikor elkészült a remekmű:
Kettőezer-kibebaszott-tizenevalahány!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
