Még kiskorúnak számítottam, mikor először olvastam a Szabad ötleteket. Meglepődtem, trágár és obszcén - jellemeztem, de kellett, szoba mélyére, titkos gyümölcsnek.
Perverzió? Látlelet, zagyva önsajnálat és önbíráskodás - ítélkeztem, kegyetlen önmarcangolás, fájdalmas lelki műtét. Kíváncsi voltam. Sajnálkoztam, szántam a tragikus sorsú, boldogtalan embert, talán kicsit önmagam.
Sznoboknak karmában
Ma már kételkedem - meggyőztem magam a kételkedésről, a vallomást nem szabad komolyan venni, mindenáron. Lehet, hogy Attila a jegyzéket az autodidakta pszichoanalitikus, Gyömrői Edit bosszantására írta, egy kegyetlen játék részeként.(?) Gyömrői szerepében azóta is sokan tetszelegnek, a jegyzéket és Attilát újra és újra szétcincálják. (Egy időben magára valamit adó analitikus vagy irodalmár ujjgyakorlatként, elemzési feladatait mindig nála kezdte). A jegyzék természetességére és kegyetlen őszinte-(len)-ségére egy merev, didaktikus rendszer épült, - untam a témát, eltűnt a gyümölcs zamata.
Pince peep show
Kételkedve vártam a Jordán-estet is: Előadni közönség előtt, minek? Újabb bőrcafat?
A pince-(kultúr-peep) show nézői izgatottak, a kézhez kapott tolmácsberendezés hasznos eszköz, amíg Jordán készülődik, mi elvagyunk, a fülhallgató gombjait tekergetjük. Teltház, együtt izzadunk vagy százan (levegőt!), zörög a fülünkön a ketyere, - sok jóra ne számíts, mondom magamnak. Jordán elnyűtt, színházi raktár mélyéről előbányászott sötét zakóban, - valahogy sehogy sem passzolnak rajta a méretek. Várunk, mikrofonpróba - hova keveredtem?
Jordán vallomása
Az est bejáratott, tíz éve fut a Radnóti színpadán. Jordán tudja, nem szabad csak úgy, az elejéről indulni, a jegyzék helyett először egyéni vallomások következnek (intim műfaj ez, amihez élő közönség-kapcsolat kell - Jordán pár perc alatt megteremti). Önmagáról mesél, arról, amit Attiláról és a jegyzékről gondol, közben anekdotázik. (Kaposvári színész korában döntötte el, hogy megtanulja a Szabad Ötleteket. Akkor a kötet még nem került a nyilvánosság elé, a kéziratból és másolt példányokból lehetett ismerni. A megtanult szöveget először színészlakásán, borozgatás közben, barátainak adta elő, tényleges előadás csak 1986-ban lett belőle. A jegyzéket önálló irodalmi alkotásnak tartja, a verseket is csak a Központi Bizottság kedvéért applikálta bele, azóta is, bár a KB-cenzúra ideje rég lejárt, így mondja el.) Jordán visszafogott és természetes - kezdetnek jó, a hangulat oldott és kellemes.
Tudni kell József Attilául
Jordán tud: a Szabad ötleteket is olyan természetességgel tolmácsolja, hogy a sok b*szd meg és a kurva (fack-kultúra) sem megbotránkozást, sem felszisszenést, sem görcsösséget nem vált ki senkiből. (Ilyen lett a világ?) A fülhallgató felesleges, ezt az emberi hangot nem kell gépileg tolmácsolni. Prüdéria nincs, előttünk egy meggyűrt arc, egy kopottas zakó, egy hiteles figura (miért ne higgyünk neki?). Szívből szól (nála a gondolatok versek, a közbeékelt versek egyszerű gondolatok), emberként, modorosság nélkül ért és beszél József Attilául. Vannak ritka pillanatok, és adatnak érzelmek is. Lehet így is.
Pais
Jordán Tamás estjét kedden, a szombathelyi Művészetek Házában hallhatta a közönség.
