Ne féljünk a vadmadaraktól! – Gólyareptetés Fenékpusztán

A hazatérő vándormadarak és a madárinfluenza kapcsolatáról tartott ismertető előadást a környezetvédelmi miniszter, a Magyar Madártani Egyesület természetvédelmi igazgatója, valamint a Fővárosi Állat és Növénykert főállatorvosa a zalavári Kis-Balaton Házban.

A madárinfluenza jellemzően Keletről Nyugatra terjed…
A tavasz beköszöntével több millió madár repül át hazánk felett és hazatérnek a költöző madaraink is. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter elmondta, hogy a madárinfluenza jellemzően Keletről Nyugatra terjed, míg a Magyarországra visszatérő madarakra a Dél-Észak irányú mozgás jellemző, így a madárvonulás megkezdődése miatt nincs nagyobb veszély, mint eddig. Madaraink a telet Dél- és Kelet-Afrika vizes területein töltötték, ahonnan nem jelezték a H5N1, illetve altörzsének felbukkanását.

A különböző madárfajok változóan érzékenyek a kórokozóra
A H5N1 vírus nem „új”, 1997-ben Hong Kongban ütötte fel a fejét. A különböző madárfajok változóan érzékenyek a kórokozóra. A most hazatérő hosszútávú vonulók, mint pl. a füstifecske és a gólyafélék nem szerepelnek a veszélyeztetett fajok között a madárinfluenzával kapcsolatban. Nem úgy a lúdalakúak, a récék és a hattyúk, amelyek alaposan megsínylik a vírus pusztítását. Leginkább akkor vannak veszélynek kitéve, ha nagy tömegben hosszabb időt eltöltenek egy élőhelyen.

– A madárinfluenza egyelőre állategészségügyi probléma. Az ember csak nagyon különleges környezetben, a mi viszonyainkhoz képest rendkívül extrém, néhány Ázsiai országban azonban szinte hétköznapinak számító környezetben fertőződhet meg. A madarak vakcinázása kis hatékonyságú, de nagyon költséges lenne, ráadásul évente ismételni kellene, ami a vonuló madaraknál nem megoldható. A vakcinázást ezért a háziszárnyasokon végzik. A betegség gócpontjában kiirtják a szárnyasokat, a védőzónában pedig vakcinázzák őket. Európában eddig egy ember, egy holland állatorvos halt meg madárinfluenzában, 2003-ban –tudtuk meg dr. Sós Endrétől, a Budapesti Állat és Növénykert főállatorvosától.

A tavaszi vonulás gyorsabb, mint az őszi
Halmos Gergő, a MME természetvédelmi igazgatója arról is szót ejtett, hogy a tavaszi vonulás gyorsabb, mint az őszi. A Természetvédelmi Őrszolgálat gyakorlatilag lefedi Magyarországot, ennek köszönhető, hogy az első madárinfluenzában elhullott madarakat is ők jelentették be. Lényeges, hogy az idén nem növekedett meg az elpusztult madarak száma, csak sokkal nagyobb figyelem kíséri a madárpusztulásokat. Halmos elmondta, nem kizárt, hogy már évekkel ezelőtt is hullott el hazánkban madár madárinfluenzától, csak akkor a kórokozó még nem volt ennyire a középpontban.

Mint kiderült, a madárinfluenzától való félelem miatt sok balatonparti strand- és szállodaüzemeltető szeretné elriasztani a madarakat, főleg a hattyúkat és a ludakat kuncsaftjaik közeléből. Ennek érdekében ultrahangos, vagy a ragadozók hangját utánzó riasztókat vetnének be. Ez azonban törvénybeütköző cselekedet lenne. A hattyúk, sirályok és egyéb madarak a sok hulladék és a direkt etetés miatt szoktak a strandokra. A MME szakemberei azt javasolják, hogy riasztás helyett inkább a madarak számára vonzó környezetet –azaz a könnyű élelemforrást jelentő etetést és a hulladékkupacokat- kellene megszüntetni.

Persányi Miklós „fészket rakott”
Az előadásokat követően a résztvevők a zalavári Arany János utcába vonultak, ahol Persányi Miklós „fészket rakott”. Egészen pontosan egy oszlop tetejére helyezett el gólyafészektartó tálcát.

– Nem félünk a madárinfluenzától, nem hinném, hogy a gólyák veszélyesek lennének a csirkéinkre. Minden évben várjuk őket, most is megleszünk velük –mondta el közben a helyi Kiss István, aki feleségével a kerítés mögül nézte, amint a miniszter a magasban az oszlophoz erősítette a tálcát a házuk előtt.

A sikeres műveletet követően a Kis-Balatonon rövid madárles következett, majd a csapat Fenékpusztára vette az irányt. A település vasúti megállója mellett található a MME Madármentő Állomása, ahová sérült, legyengült vadmadarak kerülnek. Itt lábadozott néhány hónapja Hanna és Szilveszter, akik egyébként gólyák. Hanna lábán német gyűrűt találtak a szakemberek, azaz a gólyahölgy ott született, de hazánkban hagyta el az ereje. Szilvesztert pedig december 31-én sikerült befogni több hónapos megfigyelés után Balatongyörökön. A madár csak akkor gyengült le annyira a tartós hideg és havazás hatására, hogy meg lehessen fogni. A két gólya egy ketrecbe került, de nem igazán szívlelték egymást. (Talán a mi Szilveszterünk nem értette meg a német Hannát?) A gondoskodás meghozta a gyümölcsét, mindkét madarat sikerült rendbehozni. A gólyák most újfajta gyűrűt kaptak, amit elvileg távcsővel is le lehet olvasni.

Szilveszter már nem adta olyan könnyen a csőrét…
A két vadmadarat dr. Sós Endre vizsgálta meg elengedés előtt és jónak ítélte a gólyák állapotát. A lefogásban Persányi Miklós segédkezett. Először Hanna került szabadlábra. Először széttárta a szárnyát, de aztán inkább békésen keresgélni kezdett a lápos talajon.

Szilveszter már nem adta olyan könnyen a csőrét, rúgkapált, csapkodott a vizsgálat közben, de az elengedése után már lecsillapodott. A várakozásokkal ellentétben nem repült el azonnal, inkább kecsesen Hanna után lépkedett. A közös szárnypróbálgatást követően még jóideig bóklásztak a vizes területen, majd Hanna szárnyra kapott és magabiztosan elrepült néhányszáz méterrel arrébb. Szilveszter még megismerkedett néhány számára odahajított fehéregérrel, majd lustán a levegőbe emelkedett és számos kört tett meg az állomás felett. A telep dolgozói büszkén követték tekintetükkel a madarat. A reptetés sikeres volt.

Fotó: ifj. Tánczos Mihály