Egy rémpiszkos zsebkendő esete a helyi médiában

Meglepő, a száz évvel ezelőtt íródott lapok munkatársai hány nevetségesnek tűnő apró-cseprő ügyet találtak hírértékűnek…

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

Talált tárgyak osztálya
Meglepő, hogy a száz évvel ezelőtt íródott helyi lapok munkatársai, hány apró-cseprő ügyet, a mai kor embere számára nevetségesnek tűnő közjátékot találtak hírértékűnek, közlésre méltónak. Még meglepőbb az, ahogyan ugyanezen újságírók kifiguráznak egy a fent említettekhez hasonló hírt:
„A rendőrség közhirré teszi, hogy a város területén találtatott egy zsebkendő, melyet igazolt tulajdonosa ezen rendőrkapitányságnál átvehet. A dologban az a rémes, hogy a szinház előcsarnokában talált eme zsebkendő rémpiszkos volt; de a legrémesebb, hogy a „Körözés” a vasvármegye hivatalos lapjában jelent meg, melynek tartalmát csak a hivatalok és kényszerüségből néha – az újságirók szokták átolvasni.”

A helyi ipar sikere
Az 1900-as évek elején a lapok általában arról közöltek szomorú híreket, hogy a hazai ipar megbecsülése mennyire porba van taposva. Üdítően hatott a Szombathelyi Friss Újság rövid írása, amely egy helyi nyomda termékeinek sikeréről tudósított.
„A nagy iparpártolási akció mellett bizony még városunkban is megtörténik, hogy idegenbe mennek olyan árucikkek megszerzéséért, melyeket itt is meg lehet szerezni. Sajnos, sok példát tudnánk felhozni erre vonatkozólag… Amerikából azonban hozzánk jönnek még a közösügyes konzulátusok is. Diehm Ferdinánd st. louisi osztrák-magyar konzul ugyanis a szombathelyi Seiler H. utódai nyomdász cégnél rendelte meg összes magyar nyelvű nyomtatványait.”

Virágzik a (védjegy)tulipán
A fent említett nyomda sikereihez hasonlókról ábrándoztak sokan, s arról, hogy a hazai ipar végre az ország határain belül is tekintélyt szerez. A tulipán védjegy bevezetése az összefogást jelképezte, a megyében először a szentgotthárdi kaszagyár címkézte vele termékeit.
„A tulipán, mely a magyar nemzeti szellem és a magyar ipar haladásának akar a jelképe lenni, virit már nálunk is. A soproni kereskedelmi és iparkamara titkára, Kirchknopf Frigyes, aki a kamarának egyidejüleg fölesketett védjegylajstromozója is, már a harmadik tulipán védjegyet igtatta be rövid pár nap óta. Az első báró Wieser József szentgotthárdi kasza- és sarlógyáros volt, aki a tulipánt választotta gyáripari készitményei védjegyéül. Ily módon talán megéri azt, hogy kaszáit és sarlóit a magyarok is megveszik, mivel eddig jórészt Ausztriába kellett gyártmányait szállitani, hogy onnan osztrák cikkek gyanánt küldve magyar földre, becsülete legyen nálunk is a magyar kaszának és sarlónak. Mert hát lelkes hazafi a magyar, de ha kaszát, vagy sarlót vásárol, mégis csak jól megnézi, nehogy valami hitvány „hazai gyártmányt” sózzanak a nyakába.”

Megújuló színtársulat
A Nádasy József vezette szombathelyi színtársulat nagy változáson ment át 1906 áprilisában. Sok régi tagtól váltak meg, de jöttek helyükbe mások, szende, naiva, kedélyes apa és komikus egyaránt.
„A társulat új tagjai: Lendvai Mici szubrett Pozsonyból, Polgár Ilona hősnő és szende Debrecenből, Szőke Gizella énekesnő és táncosnő Temesvárról, Harsányi Ella naiva, sz orsz. Szinmüvészeti akadémia végzett növendéke, Pálfy Mariska társalgási szinésznő a Királyi szinházból, Ferenczi Frigyes komikus és rendező Győrből, Szathmáry Elek tenorista, a m. kir. Opera ösztöndíjas növendéke, Halász Ede baritonista Szatmárról, Nagy Dezső kedélyes apa és vigjátékszinész Pécsről, Ligeti Vilmos komikus Kecskemétről, Kohler Károly karmester, ki régebben egy berlini operett-szinház első karmestere volt.
Az újonnan szerződött tagok száma, a mint láthatjuk, nagyobb, mint az eltávozottaké. De ez uj összeállitásban sem találjuk még a társulatot teljesnek. Hiányzik még egy drámai szinész s egy anyaszinésznő. Ha még ezekre a szerepkörökre alkalmas tagokat szerződtet, ugy a sopron szombathelyi szintársulat egyike lesz a vidék legelső és legjobban szervezett szintársulatainak.
Okosan tette az igazgató, hogy jelenlegi társulatát néhány taggal megnagyobbitotta, mert ezt az áldozatot bizonyára ugy a szombathelyi, mint a soproni közönség teljes mértékben méltányolni fogja. Az uj tagokat kivétel nélkül jó hir előzte meg és igy bizalommal tekintünk a pótidény elé, mely már igy is fényesnek igérkezik. Az uj tagok bemutatásán kívül, igen sok uj darab is bemutatóra kerül…”

Az új főispán
„A m. kir. Belügyminiszter táviratilag értesitette a vármegye közönségét, hogy Ő csász. és apostoli királyi fensége f. évi április 21-én kelt legfelsőbb elhatározásával Bezerédj István dr. vármegyei alispánt Vasvármegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.”
Jóllehet „Bezerédj István főispán, a puritán lelkü munkás nem veszi szivesen a tömjénezést”, kinevezését követően a Szombathelyi Friss Ujság címlapján egekig magasztalta a vármegye új főispánját.
„A király, amint atyai érzéssel és hűséges Magyarországának ezeréves alkotmánya iránt való ragaszkodással véget vetett az ország szomoru válságának: azonképpen a mi szükebb hazánk, az alkotmánytalan időkben egyetlen mentsvárunk: vármegyénk krizisét is megszüntette, amikor kinevezte főispánjává Bezerédj István drt.
Amikor lelkünk őszinte örömével üdvözöljük Bezerédj Istvánban Vasvármegye főispánját, - elhallgatunk a hosannával. Bezerédj István főispán, a puritán lelkü munkás nem veszi szivesen a tömjénezést, a szolgai meghunyászkodást, az alázatos hizelgést…
Bezerédj István vármegyénk közélete szüz tisztaságának évek óta őre, istápolója, vezetője; törékeny szervezete dacára vasmarkában páratlan erélylyel és mégis nagy szeretettel a segitő munkatársak iránt, tartotta Vasvármegye közigazgatásának gyeplőit és mindig, mindenben, minden irányban tiszteletet tudott szerezni maga számára is, vármegyénknek is.
A sors végtelen szeretete nyilatkozik meg ebben vármegyénk iránt; olyan férfiu áll most az élre, aki megmutatta, hogy a higgadt önmérséklés szuggesztiv hatással tud lenni egy egész vármegyére és hogy a törvénytisztelet egy bölcsőben nyugszik az alkotmányossággal.”

Szombathelyi találmány
Száz éve városunk egyik lakója „érdekes és nagyfontosságu” találmánnyal rukkolt elő, ami a szabadalmi hivatal engedélyét is hamar elnyerte. A biztosítási hivatalnokként dolgozó Tély Lajos szabadidejében lakatosi képességeit kamatoztatta a köz javára.
„A Tély-féle találmány tárgyát oly jobb és baloldalt egyaránt alkalmazható bevésett ajtó fiók és szekrényzár képezi, mely egyszerü szerkezete dacára az álkulcscsal való kinyitás ellen teljes biztonságot nyújt. Az eddigi zárak fölött előnye legfőképpen az olcsósága, a rendkivüli egyszerü kezelési módja, továbbá, hogy sok kulcscsal való nyitogatás – különösen szekrényeken – teljesen megszünik, mert egy lakás fiókjainak nyitására egy kulcs tökéletesen elegendő és megszünik az aggodalom, hogy valaki álkulccsal lakásba, szekrényekbe be tudjon hatolni.”

Tavaszi hangulat
Az 1906. áprilisi hírek legfontosabbjai egy kedélyes tavaszi hangulatfestő írásban is egy csokorba köttettek. E pár sorban felbukkantak a tulipános zászlók, a közelgő választás plakátjai, Bezerédj István főispáni kinevezésének és Ernuszt József leköszönésének mozzanatai:
„Városunk most telve van ünnepi hangulattal. A szép tavaszi napon kiviritottak a kalapok; uton-utfélen piros tollat lenget a szellő az emberek kalapjai mellett és tulipános zászlókat a házakon. Mindenfelé mutatkoznak jelei a közelgő választásoknak és mindenfelé látni a felirást: Éljen Gothárd Sándor 48-as képviselőjelölt! A hangulatot még ünnepélyesebbé tette ma az az este érkezett hir, hogy a király Bezerédj István alipánt Vasvármegye főispánjává nevezte ki. A hir érkezte után számosan siettek az uj főispánhoz, hogy üdvözöljék őt kinevezése alkalmából. És végül a hangulatot ünnepélyessé tette a bucsuzkodás, a baráti bucsuzkodás Ernuszt Józseftől, aki becsületes intenciókkal, nagy szeretettel vezette megyénket és aki a szomoru időkben áldozatul hozta önmagát Vasvármegye békéje, nyugalma érdekében.”

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet