Bulvárújságíró születik
Szabadulása után újságíróként próbált új életet kezdeni. Végigjárta a város szinte összes médiumát, ezek a látogatások azonban rövidre sikerültek, kiderült, hogy szakmailag, emberileg alkalmatlan a rábízott feladatok elvégzésére. Innen ered újabb frusztrációja. Később aztán megpróbált törleszteni, előszeretettel szidta, gúnyolta azokat a kollégáit, akikről úgy vélte, az ő helyén ülnek, dolgoznak, szerkesztenek.
Felmérte a vasi média gyávaságát
Végül saját bulvárlapot alapított, a Drazsé Szemeket. A bulvárújságírásban megtalálta a számításait. Fontos dologra érzett rá: a vasi média gyávaságára. Rajta kívül ugyanis nem nagyon írták meg a közéleti szereplők kétes ügyeit, a szekrényből előbújó csontvázak történetét. Az más kérdés, hogy ha a helyzet úgy kívánta, saját maga talált ki történeteket, alpári, becsületsértő és a minden jó ízlést nélkülöző gondolatok papírra vetésétől sem riadt vissza.
Mindehhez járult Drazsé sajátos, talán még zseniálisnak is nevezhető stílusa, amelyen extra helyesírási hibáival együtt jókat nevettek az emberek mindaddig, míg aztán saját maguk, vagy jó ismerőseik sorra nem kerültek. Őrült beszéd, de van benne rendszer.
Kiről és miért írt?
S hogy miről írt? Kezdetektől fogva tartotta magát a hír, hogy újságja úgy működik, mint a Minardi istálló a Forma 1-ben: pénz kérdése, hogy ki kerül, vagy ki nem kerül bele.
Drazsé sokszor jutott olyan információk birtokába, melyeket az érintettek nem feltétlenül szerettek volna a közvélemény elé tárni. (Vagy mert az információ igaz volt, vagy mert tudták: ha egyszer valamit leírnak róluk, azt nagyon nehéz lesz kimagyarázni, ha igaz, ha nem.)
Ilyenkor a hírek szerint rendszerint felkereste őket Drazsé, és némi pénzösszeg fejében felajánlotta a hallgatást. Ha a hír igaz, akkor ezek az emberek az elmúlt években jelentős megélhetési forrást biztosítottak az újságírónak.
A következő körbe azok tartoztak, akiknek riválisai rendelkeztek megfelelő pénzösszeggel, hogy megírassák róluk az igazságot.
Az üzleten kívül az érzelmek is szerepet játszottak, a becsületbeli ügyek is nyomtatásba kerültek. Azt ugyanis aligha lehet elképzelni, hogy Csigó Szabolcs, a HVSE volt elnöke, vagy Markó Péter, a megyei közgyűlés elnöke pénzért kikerülhetett volna a lapjából. Ők ugyanis megsértették. Csigó a Haladásból, Markó egy sajtótájékoztatóról tiltotta ki Draskovitsot.
Állandó szereplője a Drazsé Szemeknek Sági József, volt országgyűlési képviselő is. Sági információink szerint egy jobboldali belharc áldozataként került a lapba, ám közben szintén megbántotta, sőt egy alkalommal meg is lökte Drazsét. (Ságit és családját aztán valóban nem kímélte, sőt a magyar jogrendszer dicsőségére még azt is sikerült elérnie, hogy egy időre kinevezték Sági sógorának gyámjául.)
Végül megjelentek a bulvárújságban a várost érdeklő érdekes ügyek és információk is amelyeket más médiumok nem, vagy csak részben közöltek.
Szombathely megérdemelte Drazsét?
Hogyan maradhatott ennyi ideig életben egy ilyen gyalázkodó hangnemű, sokszor valótlanságokat közlő lap? Egy informátorunk erre röviden azt mondta: minden város azt kapja, amit érdemel, Szombathely Drazsét érdemelte! (Lehet ebben valami, mert amikor a Népszabadság évekkel ezelőtt közel egyoldalas riportban számolt be a Drazsé-jelenségről, azt írta, az országban nincs még egy ilyen hangvételű lap.)
Szombathelyen mindig akadtak olyan jó nevű ügyvédek, akik átnézték a Drazsé Szemek minden számát, és gondoskodtak arról, hogy kibújhasson a felelősségre vonás alól. Mindig akadtak olyanok is, akik fontosnak tartották azt, hogy saját ellenfeleikről írassanak vele. Ehhez jött az emberek gyávasága.
Történt az elmúlt években olyan, hogy a lapjában gyalázottak megpróbáltak összefogni ellene, aztán a bírósági tárgyalásra a többség már nem ment el tanúskodni, inkább állítólag kifizette a hallgatási pénzt. (Arról nem beszélve, hogy már fél órával a megbeszélés után Drazsé mindent tudott az ellene irányuló szervezkedésről.)
Az ellene indított rágalmazási perek is csak részsikereket hoztak. Például Draskovitsot öt évre eltiltották az újságírástól, ám ő úgy oldotta meg a helyzetet, hogy eztán hivatalosan csak lapkiadó lett, s a cikkei alatt más név szerepelt. A fél város azon nevetett, hogy eztán egyes szám harmadik személyben és királyi többes számban írt magáról lapjában.
A közéleti szereplők legitimizálták
Mint már említettük, gyakran elhangzott a zsarolás vádja is. Ám ez ügyben sem sikerült semmi konkrétumra jutni, bár történtek kísérletek.
Mint egy kiszemelt lapunknak elmesélte, amikor a laptulajdonos megzsarolta őt, a rendőrséghez fordult. Teljes titoktarást ígérve meg is beszélték az akciót, ő leszervezte Draskovitscsal a találkozót, a rendőrök bemikrofonozták, kitanították őt, ám a találkozón hiába várta a zsarolót. Azóta se érti, hol és ki figyelmeztethette Draskovitsot. Mivel a rendőrségen és rajta kívül nem tudott senki az ügyről, maradt a feltételezés, valaki a rendőrségről adta le neki a drótot
Végül nem hagyhatunk ki még egy momentumot: Draskovitsot a városi és megyei politikai elit is legitimizálta. Rendszerint megjelent a fontosabb eseményeken, ahol képviselők, alpolgármesterek, vezető politikusok kezeztek le vele, és üdvözölték őt. És rendszerint félrefordították a fejüket, ha Draskovits nyilvánosan, előttük alázott meg embereket ami pedig egyik kedvenc ténykedése volt.
Pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége még 2004-ben közleményben szólította fel az újságírókat és a szombathelyieket, hogy "meg kell állítani a magát újságírónak kikiáltó szerző ámokfutását. Ám a helyi médiumok sem igazán foglalkoztak a jelenséggel, előbb jelentek meg írások Drazsé kétes ügyeiről az országos sajtóban, mint a megyei napilapban.
Nem csoda, hogy Draskovits egyre magabiztosabb lett, úgy vélte, akit ő egyszer kipécéz magának, azt tönkre is teszi.
Belebukott a politikába?
Míg az elmúlt években Drazsé pártsemlegesen ütött jobbra-balra, a tavaszi országgyűlési választásokon egyértelműen a baloldal mellé állt.
Sok feltételezés járt arról, hogy miért. De még az sem egyértelmű, hogy a balodal megbízásból tette volna mindezt. Hiszen ugyancsak összekuszálódtak a szálak a vasi jobboldalon. A Fidesz korábbi vezetői egyszercsak azt vették észre, hogy Hende kiszervezte alóluk a pártot.
A Fidesz korábbi városi elnöke, Gyimesi József például egy civil szervezet polgármester-jelöltjeként indul az őszi választásokon, Szabó Gábor, volt fideszes polgármester pedig az MDF színeiben szeretne újra a város vezetője lenni. Köztudott, hogy mind Gyimesi, mind Szabó jó kapcsolatot ápol Drazséval. Az se egyértelmű, hogy valakinek jó, ha a Drazsé mellé áll
Ami biztos, Draskovits tavasszal sokszor megtámadta Hende Csabát, és a jobboldal más, prominens politikusait is.
Egyes feltételezések szerint most annyi történt, hogy a jobboldalon pozícióban lévő emberek úgy döntöttek, az őszi önkormányzati választások előtt jobb lesz kivonni őt a forgalomból. (Molnár Miklós, a Fidesz polgármesterjelöltje évekkel ezelőtt, még a Styl vezetőjeként egyik főszereplője volt a Drazsé Szemeknek, de a mostani, legutolsó számban is szerepelt a Falco kosárcsapata kapcsán igaz, név nélkül.)
Hendének, aki fontos posztot töltött be az Igazságügyi Minisztériumban, még mindig jó kapcsolatai vannak a területen, a Vas megyei rendőrfőkapitány, Orbán Péter pedig az Orbán-kormány idején országos főkapitány volt. Hogy ezért, vagy nem ezért, de a rendőrség most képes volt megszervezni egy olyan lebuktatási akciót, amelynek részletei nem jutottak ki Draskovitshoz.
Az utolsó ügy
Nézzük, milyen banánhéjon csúszott el Draskovits. Információink szerint egykori neves dobónk, Gécsek Tibor is rendszeresen fizetett neki. A jobboldali kötödéséről ismert és itt ismét belép a: miért szervezték meg a lebuktatást? szál Gécsek régi, korrekt üzleti kapcsolatban állt Drazséval. Nem új kiszemelt volt, tehát nem kellett tartani tőle.
Igaz, a pénzátadásra egy ifjú sporttársát, Pars Krisztiánt bízta meg Gécsek. Részéről ez érthető, így nem az ő neve, hanem másé kerül be az ügybe.
Draskovits azonban Krisztiántól sem félt, mivel a sportoló városszerte beszélt magánéleti gondjairól, az eltussolt szenvedélybetegségeiről szóló híreket ő is jól ismerte, s úgy vélte, ezzel kézben tartja őt.
(Felmerül a kérdés, vajon nem ezt használták-e fel, amikor megkérték Parst, hogy ő legyen Drazsé lebuktatója. Vajon önszántából ment-e bele a sportoló az ügybe?)
Hogy Draskovits mennyire biztos volt a dolgában, mutatja, hogy még a gyerekét is magával vitte a pénzátadásra.
Az azóta történteket mindenki ismerheti. A bulvárújság-tulajdonost zsarolás miatt őrizetbe vette a rendőrség, a bíróság pedig harmincnapos előzetes letartóztatásba helyezte.
