A kezdet egy kis pestisjárvány
A Rákóczi-szabadságharc utáni 1710-11-es pestisjárvány több ezer életet követelt Szombathelytől. A vallásos lakosság Isten haragjától tartva, kiengesztelésül először egy pestiskápolnát, majd mellé még ebben az évben az első Szentháromság-szobrot építette. Mór János keze nyomán készült, szponzora Szili György volt, aki végrendeletéből ötszáz forintot hagyott a munkálatokra, ami akkor, valljuk be, nem kis summának számított.
Bár a szobor feliratán rómaiul az 1713-as évszám szerepelt, végül 1714-ben szentelték fel.
Helye és beállítása a mostani pontos mása volt. De miért nézett eredetileg is nyugatra? Ennek titka a középkori templomok építési módjában rejlik. Ugyanis ezek oltára mindig kelet felé tekintett, hogy a felkelő nap sugara az áldozóhelyet érje először. Ha a szobor keletre a jelenlegi Fő tér nagyobb része felé nézett volna, pont belátott volna a mellette lévő kápolnába. Így nem maradt más választásuk, mint hogy nyugat felé fordítsák.
Lángok martalékává
A híres-hírhedt 1817-es szombathelyi tűzvész nem kímélte a pestiskápolnát, és a mellette álló Szentháromság-szobrot sem. Bár a szobor korántsem volt olyan rossz állapotban, mint a templom, hiába restaurálták többször is, végül le kellett bontani.
Mivel a vallási hiedelem elképzelhetetlennek tartotta Szombathelyt a szobor nélkül, pályázatot írtak ki egy újabb műemlék építésére. Némi huzavona után, 1867-ben Raffesberger Ignác és Hudetz János vállalkozott a műemlék felhúzására.
1869-ben Baross Károly plébános és Fekete János kanonok szentelte fel. Ez lett a mai, második szobor.
A természet az 1932-es évben sem kímélte a Szentháromság-szobrot, a viharnak és a szélnek sikerült ledöntenie. 1938-ban az Eukalisztikus Világkongresszus alkalmából újrafaragták, és egy öntöttvas kerítést is kapott.
1940-ben megfordították a szobrot ekkortól nézett a Fő tér felé , és teljes világítással szerelték fel, ami tekintélyesebb külsőt kölcsönzött neki.
Egyszer itt, másszor ott
1951-ben a Fő tér jellege teljesen megváltozott. Fellendült a motoros közlekedés, autóbuszok, villamos és különböző járművek furikáztak rajta keresztül-kasul, beszorítva ezzel a gyalogos forgalmat a tér közepén fekvő parkba. A kommunista vezetés amúgy sem látta szívesen a vallásos szobrot a város középpontjában, de a közlekedés fejlődése még egy okot adott az áthelyezésre. Ekkor került a székesegyház elé.
A mozgatás megviselte az egyébként is sérülékeny, mészkőalapú műemléket, ezért újabb restaurálások jöttek 1977-ben. Majd 1991-ben aranyozást és mellé lámpákat is kapott a szobor.
Kerkeket a szoborra?
Abajkovics Péter SZDSZ-es politikus pedig ekkor tette ama ironikus megjegyzést, hogy legjobb lenne kerekeket szerelni a szoborra, hogy ezután könnyebben gurítsák oda, ahova éppen kedvük tartja.
A szobor aztán 2000 novemberében szerencsére kerekek nélkül visszakerült eredeti helyére. Úgy fordítva, ahogy eredetileg, az 1700-as években kigondolták. És azóta is a szombathelyi Fő tér őrzője a maga neoromantikus stílusában.
A cikk történelmi vonulatához köszönjük Feiszt György alpolgármester segítségét.
