Ha egy kis magányra, kényelmes földtörténeti és művelődéstörténeti kirándulásra vágysz, anyagilag viszont csehül állsz, megoldásként van egy ajánlatom: a Savaria Múzeum állandó kiállítása. A Kőtár, a kitömött borz és az őselefánt-állkapocs garantáltan extra, csend és béke van, tárlatvezető sem zaklat (nem koslat folyton a nyomodban).
Helytörténeti barangolásom az első emeleten jobbra, a vitrinekkel összezsúfolt szűk folyosón kezdődik: iskola-szertár hangulatban, kopottas, zöldes - barnás vitrinek közt szemlélődöm, tematikusan vonulok, feliratok közt keresgélek. A tárlat első része az Alpokalja, Nyugat-Dunántúl földtörténeti változásait, élővilágát és arculatát kísérli meg bemutatni. Dobozokon ásványok, megsárgult fotók a lelőhelyekről, tűzcsap, szemléltető táblácskákon a "földtörténet mozgató rugói", festett ábra a legősibb földtani képződményekről, és az anyagok körforgásáról.
A rómaiak falazó köve
Elvesztettem a fonalat, a földtörténeti óránál leblokkolok, régen volt ez... Az "Ásványok és hasznosítható anyagok" viszont legalább két percre lekötnek: benne kőzetek és a belőlük készült őskori tárgyak. Megtudom, a kloripala a rómaiak kedvelt falazó köve volt. A szemléltetés alapos, átlátszó műagyag dobozban még a folyami homokot is láthatom. A fotók között a kedvencem a dozmati anyagfeltárás lett, rajta egy hanyagul letámasztott ősi szerkezet: egy EF 1109-es rendszámú motor (megvehető?). A folyosói szertár két ékessége a Mastodon nemzetség őselefántjának a felső pannon homokból előbányászott alsó álkapcsa és hátsó combocskája. Tüneményes leletek még: az opálosodott és kovásodott fatörzsek.
Az utolsó példányok
A tér kitágul, egy terembe érek, ahol egy riadt szemű őzike és egy siketfajd fogad. Gusztus kérdése, ki hogy van a preparátumokkal, én nem szívlelem őket. Bár, ha a Nyugat-Dunántúl élővilágát akarjuk prezentálni, mindenképpen hasznosak ezek az üvegdobozba zárt kitömött csodák. A feliratból kiderül: a jégkorszak az itt kialakult élővilágot eltüntette (szegény Mastodonok), helyettük a meleg (?) klímát kedvelő növény és állatvilág jött. Ami az akváriumokból kiderül, egykor, pár száz éve még a környezetünket mérhetetlen fajta-gazdaság jellemezte. Az utolsó példányokkal most itt futhatunk össze, őshonos szárított falevelek közt megbúvó csodás kis borzzal, gombostűre tűzve százféle lepkével, az üvegszemű kakasmadinkóval és gyöngybagollyal.
Velem-Szentvid-city
Aztán jön az ember, a következő terem már dicső múltjának tárgyi emlékeit mutatja (kutatja). Az első állomás a Krisztus előtti 7-3 századba kalauzol, az újkőkorszaki falvak lakóinak életmódját, fejlődését dicséri. Megtudom: a tölgyes erdők kiirtói már vékony falú kerámiákat is készítettek és földfestéket is használtak. Makett-házaik remek darabok, bemutatásuk a kiállítás egyik fő pozitívuma. A vallásukról is szó esik,: "Kialakult..., bár hamis képzeteik voltak..." a szöveg alatt egy háziszentélyt is szemügyre vehetünk Totemfigurák, nőiességgel megáldott torzók vannak, fallikus szimbólumokat azonban nem találok (itt nem volt divatban - következtetek).
Aztán a városok kialakulását követhetem nyomon, megtudom: az egyik legjelentősebb település a Velem-Szentvid-city volt. Az itt élők önálló fémiparral, fejlett kézművességgel bírtak. A keltákhoz érve az urnás temetkezés lényege izgat fel. A rómaiak Savariája egy külön termet kapott, benne rengeteg kerámia, beazonosíthatatlan (felirat nélküli) kőtömegek, és számos ókeresztény érdekesség. Savariát 455-ben földrengés pusztította el, itt véget is ér a tárlat. Kifelé a folyosón még láthatjuk Vas megye műemlékeit, fotókról, azonban az utóbbi ezerötszáz évről egyéb tárgyi emlék a kiállításon nem szerepel.
Elkellene némi pénz
A "Tájak, korok, települések" című tárlat 1982-ben készült, azóta az anyagok (főleg a földtörténeti részek) már jócskán megkoptak, - gondolom, ha lenne rá pénz, azonnal átrendeznék és bővítenék. Persze a kincsek önmagukban is szépek, a körítés csak másodlagos, (azonban félek: az idelátogató gyereksereg másképp ítél majd).
Lent a Kőtárban még lehet a római emlékek közt böngészni, bár feliratok nincsenek, akinek van türelme hozzá, az idegenvezetőtől kaphat egy kis könyvecskét, amelyben utánanézhet annak, hogy éppen milyen torzót vagy sírkövet lát.
Ha az épületből kilépünk a világért se induljunk el jobbra, mert a járda melletti ösvény -szégyen, de ideiglenes szemétlerakó és ürítő funkciót lát el.
Pst
Savaria Múzeum (Kisfaludy s. u. 9.): Nyitva: K-Cs: 10-17.00; P: 10-16.00; Szo.-V: 10-16.00
Belépődíj: felnőtt: 120 Ft., diák, nyugdíjas: 80 Ft.
