Ma délelőtt kivételesen nem a megszokott szavakat hallhattuk a Blaguss-buszon. Nem szólt a hangosbemondón, hogy "a következő megálló...". Április 11-én pedig egyértelmű volt, hogy ami szól az vagy rímekben, vagy verslábakban gazdag kell, hogy legyen.
Így az agorák (Blaguss és Agora) egyesülésével lírajárattá keresztelték a jól ismert 30Y kultúrbuszt. A városon keresztül folyamatosan telt meg a délelőtti járat, szinte teltházasnak nevezhettük az eseményt, hiszen az Oladi buszfordulóban már jóleső volt leszállni, kicsit kimozgatni a végtagjainkat.
Nemény András polgármester indította útjára a versfonalat, amit onnantól kézről-kézre adott egymásnak kulturális szereplő, sportember, színész, tanár, újságíró és még a megyéspüspök is. Mindenki a kedvenc versét, vagy éppen aktualitásokhoz illőt választott. Székely János például a nagyhét kezdetén úgy döntött, Pilinszky János Harmadnapon című versét mondja el.
Volt, aki kis csavart is vitt a dologba, hiszen Bujtás Ervin, Szabó Róbert Endre és Tóth Dániel is gitárral készült az előadása mellé, ez egy mozgó busz folyton tengerként hullámzó csuklójában nem volt egyszerűen megvalósítható, de ma minden a közösségről, az együttműködésről szólt. Így összekapaszkodva egy zenész sem dőlhetett el. A lírajárat utolsó megállójában zenéltek még egyet az utazó közönségnek.
Én Vörösmarty Mihály versét választottam. A vén cigány, úgy érzem, sosem veszíti aktualitását. Benne van a háborús helyzet, a politikai igazságtalanság, a világ minden kínja-baja. És bár a mai nap a költészet ünnepe, sajnos nem örülhet velünk az egész világ. És a költemények igazi értelmét és értékét ez adja: hogy időtállóan leképezik a valóságot.
