A Művelődési és Sportház felé közeledve egyre több embert látunk, az épület előtti részen pedig kifejezetten sokan várják, hogy bejuthassanak a könnyűzenei koncertek szocreál fellegvárába.
Némi türelmes sorbanállás után bejutunk az MSH-ba, és hamar ráeszmélünk, hogy bent vannak csak igazán sokan. Már a kezdés előtt negyed órával biztosra vehető a teltház: a nézőtéren nehéz szabad helyet találni, no és a játéktér parkettáján elhelyezett sokszáz szék többsége is foglalt, mire megérkezünk.
Ha kell, gyakorlunk
A koncert pontosan hét óra után néhány perccel kezdődik: a terem elsötétül, felvillannak a fények, Koncz Zsuzsa pedig énekelni kezdi a Jöjj, kedvesem!-et, amit a rajongók tapsviharral honorálnak.
Eltelik néhány pillanat, mire észrevesszük, hogy az énekesnő a színpadról lejőve, a közönség között járkál. Bár idén múlt hatvanéves, ez egyáltalán nem látszik rajta: jól néz ki, jó pár évet letagadhatna: lelkesen mozog, gesztikulál.
A művésznő kisvártatva felszólítja a közönséget, hogy bizakodóan énekeljenek, majd fenyegetősre fogja: Ha kell, gyakorlunk. mondja.
Koncz Zsuzsáról csak úgy süt, hogy még mindig imád énekelni, no és persze tud is. Ezért aztán már az elején igen jó hangulat: mi pedig örülünk, hogy itt lehetünk.
Kicsit csodálkozom
Hirtelen egy idősödő hölgy terem a színpadon, majd virágot ad át az est főszereplőjének, mintegy üdvözölve őt városunkban. Az énekesnő is hasonlóképp tesz: Jó estét kívánok, szevasztok. kommunikál rajongóival, majd körbenézve kissé bizonytalanul, de jókedvűen hozzáteszi: Csókolom!.
Aztán ismét a közönséghez szól, azt tudakolva, hogy Jól vagyunk-e? A kérdésre többfelöl igenlő válasz érkezik, mire a művésznő egy Ezen kicsit csodálkozom...-mal replikázik, jó érzékkel elegyítve a humort és némi politikai élt. Általában nem szeretjük a színpadi politizálást, ám Koncz Zsuzsa ezt is olyan könnyedén teszi, hogy csak mosolyogni tudunk.
Ezután az Őszinte bohóc következik, majd az énekesnő egy régi, össznépi társasjáték-ról énekelve előadja a Ki nevet a végén-t.
Eközben oldalra pillantunk, és nyugtázzuk, hogy a mai estén főképp az idősebb korosztály képviselteti magát a nézőtéren. A színpadon azonban nem, Koncz Zsuzsa ugyanis még mindig képes egymagában betölteni a pódiumot: láthatóan lélekben igencsak fiatal, és ezt tudja is magáról.
A versek sem maradnak el
A mai napok sajnos nem alkalmasak arra, hogy elmélyedjünk a kultúrában halljuk a színpadról, ám Kányadi Sándor költeménye, a Nekem az ég alatt pont az ellenkezőt érezzük. A versfeldolgozás kiválóan illik Koncz lázadó éneklési stílusához és egyedi hanghordozásához.
A közönséget láthatóan nagyonis tisztelő énekesnő A város fölött elkezdése előtt némi vokalista feladattal, és egy kevés szöveg eléneklésével bízza meg az ezerfejűt. A nép kissé megszeppentnek tűnik, nem nagyon dalolásznak a rajongók. (A művésznőnek mégiscsak igaza lehetett pár perccel korábban, mikor kifejtette, hogy: ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy mi, magyarok nem vagyunk túl muzikálisak jut eszünkbe.)
A Mama, kérlek! és a Százéves pályaudvar alatt aztán már aktívabb a publikum: óriási tapssal jutalmazza a két szép számot, no és előadónőjüket.
Utóbbi végén nagyon hatásosan, átvezetés nélkül következik Hejj, tulipán, amely nem más, mint József Attila Tiszta szívvel című versének újragondolása.
A végére maradnak a slágerek
A kiváló előadást szünet követi, hogy aztán a már átöltözött ám ismét nagyon elegáns művésznő az Egyszerű ez-zel folytassa. Ne keseredjünk bele ebbe a versbe, ugyanis József Attila 1927-ben írta, a jelenhez ilyen formán semmi köze kapjuk a kétértelmű utasítást, még mielőtt túlságosan is az aktuálpolitika vizeire eveznénk.
A Ne vágj ki minden fát! és Ég és föld között alatt leteszzük a noteszt: nem osztjuk meg figyelmünket, inkább száz százalékig átadjuk magunkat a zene élvezetének.
Nő létére elől a főnök
Ezután az este sztárja elhagyja a fedélzetet, ám a még többre vágyó közönség ellentmondást nem tűrően visszatapsolja. Ekkor megismerhetjük az énekesnő zenekarának tagjait, akik kedves emberek, mert elviselik, hogy nő létére elől a főnök.
Az estét a Csak egy dal, valamint az énekesnő két legnagyobb slágere (már ha lehet ilyeneket választani félezer dal közül ) a Ha én rózsa volnék, és a Miért hagytuk, hogy így legyen zárja.
Mi pedig konstatáljuk, hogy az énekesnő betartotta, amit a koncert elején ígért: Remélem, úgy lesz vége az estének, hogy én mindent megtettem, amit tudok mondta.
Nos, a cikk szerzője nem emlékszik panaszos arcokra
| Koncz Zsuzsa nagyon sok férfiszívet megdobogtatott rövidnek nem mondható énekesnői pályafutása során. Így lehetett Cseh Tamással is, legalábbis a közismert gitáros írt egy meglehetősen személyes és azóta is kiadatlan, így csakis koncerteken hallható dalt a szépséges művésznőhöz.
Cseh Tamás: Ha Koncz Zsuzsával járhatnék Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer, Ingmar Bergmannal, és senki mással, Lassan tovatűnnek kísértő árnyak, Halk eső hullik, mossa le könnyem, Szerelem kéne, magányos ember, Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer, Csak Koncz Zsuzsával és senki mással, Halk eső hullik, mossa le könnyem, Reflektorfényben ott áll a kedves, |
