Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Víz alatti gerincvonal

Hétfő este a Vad angyal ki-tudja-hányadik és a Barátok közt 963-964. részével nagyjából egy időben a Művészetek Házának Pincegalériája már megint zsúfolásig megtelt látogatókkal. Egy dalos-mesemondó, Berecz András kedvéért
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Hétfő este a Vad angyal ki-tudja-hányadik és a Barátok közt 963-964. részével nagyjából egy időben a Művészetek Házának Pincegalériája már megint zsúfolásig megtelt látogatókkal.

A közönség - engedve avítt és beteges hajlamának - magára hagyta a televíziók kékes fényében fürdőző dél-amerikai könnyű- és nehézbombázók sorát egy középkorú, közepes magasságú, közepesen gyűrött zakójú, ritkás hajú (egyszóval kopaszodó), itt-ott már ezüstösen csillogó bajuszú, ámde feltűnően ragyogó tekintetű dalos-mesemondó kedvéért. Az önmagukat a Művészetek Házának pincéjébe evakuálók kissé feszengve hallgatták Berecz András ornitológiai tárgyú bevezetőjét valami madarakról, amelyek fittyet hányva a józan ész parancsának, sokuknak a biztos pusztulást jelentő útvonalon haladva repülnek át a tenger fölött, hogy telelőhelyükre jussanak. Avítt és beteges hajlamuk magyarázata az a ma már láthatatlan hegygerinc, amely csupán földtörténeti léptékkel mérhető idővel ezelőtt süllyedt el a világtenger felszíne alá, s amely még ennél is jóval korábbi idők óta határozta meg vonulásukat.
Szalamandra ilyenkor szokta volt mondani, hogy tyűűű. Meg még köpni is szokott hozzá, hogy a túlcsorduló gondolatnak látható formát adjon. Feszengett is mindenki rendesen. Az első dalok szinte légüres térben keringtek. Aztán a mese az igazságról meg a hamisságról végre bejött, de úgy istenigazából. Berecz mesemondásában kézzelfoghatóvá vált, szinte a szó szoros értelmében testet öltött a legnagyobb illuzionista: a nyelv. Nemcsak képeket, színeket, illatokat varázsolt, de hanglejtésében mozdulatok suhantak, székhez szegező kurjantásaiban elemi, tiszta, a föld kipárolgásaiból összesűrűsödő erő volt, suttogásaiban gyermekfejet simító szelídség s az egészben együtt mérhetetlen, minden didaxistól mentes, mégis megfontolt derű és öröm. Nagyon régről emlékszem csak ennyire komoly nevetésre. Aztán már nem is engedte el az embert. Az újabb dalcsokor darabjai - köztük a legkedvesebb, az Ó Szent István kezdetű -, majd a földön Péterrel járó Krisztus története s még a ráadás is, képes volt fenntartani ezt a kedvet. És a legszebb az egészben, hogy húsz év gyűjtőmunkával, díjakkal és kitüntetésekkel, hat CD-vel, az Ökrös és az Egyszólam zenekarral együtt és nélkülük végigcsinált megszámlálhatatlan fellépéssel a háta mögött Berecz maga is tudott örülni az éppen akkor este születő szövegváltozatnak, követhetetlen hajlításokkal tűzdelt dallamvariánsnak.
Csak utána az a sorbaállás a kabátért. Meg a pincér unott ábrázata. Minden arról beszél, hogy a madarakat az elsüllyedt hegygerinc fölött átvezető öngyilkos bölcsesség csak kacsa. Talán az a sok hülye madár is kacsa. Vagy lúd. Egymadár. Szóval másfél órára megint átvertek, s elhitették velünk, hogy minden rendben. Berecz-est nem lesz holnap, de mindenki angyala bizonnyal megint vadul.

A. Timon

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés