Úgy tűnik, hogy az SZDSZ pártelnök-választási kampányában tulajdonképpen két politikai felfogás küzd egymással. Az egyik az ideológiai alapú, a másik pedig a pragmatikus politika.
Én egyáltalán nem így látom. Pragmatikus politikusnak tartom magam, akinek szilárd meggyőződése van. De tudom, hogy a meggyőződés csak akkor ér valamit, ha le tudom fordítani a gyakorlat nyelvére. Amikor meghirdetettem az indulásomat, azt mondtam, olyan SZDSZ-t akarok, amit az erő és a gyakorlati liberalizmus jellemez. Vagyis, zárójelbe teszem az ilyen típusú szembeállításokat. Azért vagyunk egy pártban, mert a közös elvek összetartanak minket.
Nem a rövidtávú népszerűségi index fontos
Mit jelent a gyakorlati liberalizmus?
Például azt, hogy nem a rövidtávú népszerűségi indexeket nézzük. Látjuk, hogy ez hova vezet, látjuk az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikáját. Amikor a felelőtlen gazdaságpolitika következtében az ország eladósodott, és ebben nekünk, szabad demokratáknak is felelősségünk van. Ez nem az a gyakorlati politika, amely az emberek vagy az ország érdekeit szolgálja. A gyakorlati politizálásban vállaljuk a rövid távú konfliktusokat is azért, mert tudjuk, hogy ezzel az ország érdekét szolgáljuk. Mert meggyőződésünk, hogy azt a cél szolgáljuk, amit kitűztünk, és ennek érdekében a konfliktusokat is vállaljuk.
Gyakorlati liberalizmus az is, ha a bonyolult elvi kérdéseket le tudjuk nagyon egyszerű nyelvre fordítani, és így elképzelésünk eljut az egyszerű emberekhez.
Nem kozmetikázni akarok, hanem lényegi változásokat hozni
De a közvélemény-kutatási adatok alapján az egyszerű emberekhez nem jut el az SZDSZ üzenete.
Ezért áll a programom központjában, hogy változtatásra van szükség. Nem kozmetikázni akarok, hanem lényegi változásokat hozni. Egyszerűen azért, mert ezen az úton nem haladhatunk tovább. Nem vagyok elégedett az SZDSZ jelenlegi támogatottságával, az 5-6 százalék körüli eredmény kevés. Azt szeretném, ha legalább 10 százalék körül tudnánk végezni, illetve 2009-ben legalább három képviselőt küldhetnénk az európai parlamentbe. Ez komoly megerősödést jelentene. Meg tudjuk tenni, mert minden közvélemény-kutatás egzakt módon visszatükrözi azt, hogy van egy kb. 3 százaléknyi támogatói rétegünk, akik mindenképpen ránk szavaznak.
Legalább 6 százalék a választóknak olyan, aki bizonytalan a megítélésünkben. Szavazott már ránk, de nem tudja eldönteni, hogy még egyszer szavazzon-e az SZDSZ-re. Tehát kötődik valamilyen módon a liberálisokhoz. És van egy 3 százaléknyi réteg, aki tulajdonképpen még nem választott pártot, de úgy gondolja, hogy mi állunk hozzá a legközelebb.
Ebből össze lehet rakni azt a 10 százalékot, amire szükségünk van. Rajtuk kívül pedig a magyar társadalom legalább 20 százaléka szimpatizál a liberális értékrenddel. Tehát van miből merítenünk, de ehhez határozott, következetes politizálás kell.
Az SZDSZ az elszalasztott lehetőségek pártja
Szerintem csak akkor nehéz betörni, ha nincs önbizalma. Azt látni kell, hogy az SZDSZ az elszalasztott lehetőségek pártja. Én szeretném a megvalósított lehetőségek pártjává tenni. A jelenleginél sokkal szélesebb szavazóbázis megszólítására van lehetőségünk. Ha a választó azt látja, hogy következetesek vagyunk, nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, nem változtatjuk meg egyik napról a másikra az álláspontunkat, akkor egy idő után meg fogja tapasztalni az erőnket.
Az erő viszont nem erőszakosságot jelent, nem azt, hogy csapkodjuk az asztalt, hisztériázunk. Az erő mindig nyugodtság, következetes kitartás az elveink mellett. Erre szükség van ebben az országban, hiszen a választók közül nagyon sokan, mint egy falat kenyeret, úgy várják, hogy az SZDSZ végre legyen következetesebb a maga gondolkodásában.
Helyünk van a koalícióban
Ez a gondolkodás viszont felveti, hogy a nagyobbik koalíciós párttal is konfrontálódni kell néha. Az SZDSZ még Demszky Gábor pártelnöksége alatt hirdette meg azt a programot, amely a liberálisokat egyenlő távolságra helyezte a jobb és baloldaltól. Ez a program azonban a párt támogatottságának a zuhanását hozta. Csak nem hasonlóan gondolkodik Ön is?
Nem, én ma sem értek ezzel egyet. Azt gondolom, hogy helyünk van a koalícióban, az általunk képviselt értékrend természetes módon a szocialista párt jelenleg képviselt gondolkodásmódjához és értékrendjéhez közelebb van. És azt is látom, hogy a Fidesz értékrendje rendkívül távol áll tőlünk. Hiszen folyamatosan, és egyre inkább a demokratikus értékrenddel szemben foglal állást. Velük nem látok rövidtávon együttműködési lehetőséget. De akár van együttműködés, akár nincs, én a zászlómra tűztem, és nem vagyok hajlandó engedni abból, hogy a párbeszédet el kell kezdeni az ellenzékkel. Az MDF-fel, a Fidesszel és a KNDP-vel is. Azért, mert ez az ország érdeke.
Nem vagyok hajlandó csak az önös pártérdekeket nézni. Nem hiszem, hogy ebben az országban az emberek többsége azt akarná, hogy olyan állapotok legyenek, mint tavaly októberben. A tavalyi október megmutatta, hogy hol tartunk, ha nincs párbeszéd. El kell kezdeni, még akkor is, ha súlyos vitáink, nézeteltéréseink vannak. El kell kezdeni az értelmes, civilizált párbeszédet, ebből nem vagyok hajlandó engedni, SZDSZ elnökként meg is fogom csinálni.
A szélsőségekkel nem tárgyalunk
Pár héttel ezelőtt Dávid Ibolya mondott hasonlókat . Ő azt hangsúlyozta, hogy programok mentén bárkivel hajlandó tárgyalni.
Én azt gondolom, hogy bárkivel azért nem, mert a szélsőségekkel az ember nem fog leülni tárgyalni. De azokkal a politikai erőkkel, akik a parlamentben vannak, és akár jól, akár helytelenül képviselnek bizonyos álláspontokat, el kell kezdeni a párbeszédet. Szeretném azt a személyes adottságomat az SZDSZ szolgálatába állítani, hogy mind az MSZP, mind az ellenzék vezető politikusaival jó személyes viszonyom van.
Ki kellett volna lépni a koalícióból
Az 1990-es országgyűlési választásokon Vas megye magasan verte az SZDSZ támogatottságban az országos átlagot, hiszen szinte csak szabad demokrata képviselők jutottak innen a parlamentbe. Ma viszont a párt már csak árnyéka akkori önmagának. Mi volt az oka a népszerűség csökkenésének?
Szerintem az SZDSZ fő problémája az 1996-tól kezdődő zuhanás. Úgy vélem, az SZDSZ helyesen tette, hogy belépett a koalícióba, de helytelenül tette, hogy nem lépett ki belőle. Az akkor hiányzó, de korábban létező politikai bátorságot kell visszahoznia a pártnak. 94-től 96-ig szükség volt ránk, mert az akkori reformok, lásd nyugdíjreform, nem valósultak volna meg nélkülünk. Utána viszont felesleges volt a szerepünk a koalícióban. Ez sokan észrevették. Horn Gyula például, jó szimatú politikusként azonnal észrevette, az SZDSZ akkori vezetői viszont nem. Sokat vitatkoztunk, sokan képviseltük azt az álláspontot, hogy lépjünk ki, a többség azt mondta, ne. Több kérdésben, lásd televízió-csatornák privatizációja, Nagymaros ügye, vatikáni megállapodás, és még hosszan lehetne sorolni a példákat, az SZDSZ mindig elmondta, hogy nem lehet így csinálni.
Jött Horn Gyula, és azt mondta, igen, ezt akarja az SZDSZ? Nem baj, csináljuk az ellenkezőjét. És a választóközönség mit tapasztalt meg? Azt, hogy van egy párt, aki mond valamit, és rendre az ellenkezője történik. Ez az igazi probléma. Megtapasztalták az emberek, hogy az SZDSZ nem tudja az elveit megvalósítani. Hát akkor meg miért szavazzunk rá?
Ez a fő probléma, és szerintem még egyszer nem kerülhet ilyen helyzetbe az SZDSZ. Pártelnökként azt a világos üzenetet képviselem majd, hogy az SZDSZ nagyon következetesen fog haladni egy liberális értékrend mentén.
Az SZDSZ lehetősége
Tegyük fel, hogy a Gyurcsány-kormány politizálása olyan fordulatot vesz, amely az SZDSZ számára elfogadhatatlan. Hajlandó lenne azt mondani, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból, tudva, hogy egy előrehozott választás esetén a Fidesz kerülne hatalomra?
Nézze, én semmiféle riogatásban nem hiszek, a másik pedig, hogy egyértelműen abban gondolkodom, az SZDSZ a koalícióban legyen sikeres. Lehetőségünk van arra, hogy cselekvően tudjunk a kormányzásban részt venni, az érdekérvényesítéssel sok mindent meg tudunk tenni a koalíció sikeréért. Szerintem ez a leglényegesebb szempont.
