Tetemrehívás, vérözön, akasztott leány balladája és hullagyalázás, avagy tragédiába ágyazott hétfő esti háromdimenziós virtuális rémisztgetés. Tatabányán elkészült a Xéna - széria nulladik, (színpadi) verziója: a hisztis nők és a véres tőrök éjszakája, avagy az alvilág bosszúja két felvonásban.
A misztikus lady egy ókori feminista, Antigoné figurájába rejtezett. A makacs hősnő ezúttal önkényesen temet, miközben az amőbamintás fürdőköpenybe költözött rossz, a zsarnok Kreon eszével dacol. Darth Wader jelmezében az alvilág hírnöke, Teiresziász ugyan közbelép, kínos dolgokat jósol, de a végzeten változtatni nem tud. Közben a bajok eredete, a hullatestvér, mint kézzelfogható és intő jel, a színpadon jobbra, egyre csak porosodik. A kiterült széparcú férfiú három órán keresztül piheg, várja az igazi véget, a finálét: az akasztott Antigonét, a vértócsában fetrengő uralkodójelöltet és öngyilkos anyját. Intellektuális harc ez hullahegyekkel, tűzorgiával, fülbemászó melódiákkal és vizes rituálékkal.
2442 év után imígyen dicsőül a súlyos veretű tragédia és a féktelenül szenvedélyes költészet. A Jászai Mari nevével fémjelzett csapat nemigen tud mit kezdeni a súlyos, verbális teherrel. Látványban élnek, a mellékest tálalják nagy gesztusokkal, a versmondó-versenyek selejtezőjén megismert előadásmódban darálva.
Xéna hidrogénezett verziója
Sok vér folyt már színpadon, amióta Szophoklész drámáját magyar közönség először, a Nemzeti Színházban hallhatta. A címszerepet akkor Jászai Mari játszotta. Ma Xéna hidrogénezett verziója (Tóth Inez) lép a színpadra, a szűz feszülő bőrszerkóban, szexis melltartókban vívja meg csatáját. Ha harcol, visít, és bodorított haját tépi. Ilyenek ma a misztikus lények, köznapiak, üresek, de dacosak. Megdicsőülés előtt azért palástra vetkeznek, tudván: talpig bőrben még sem lehet a mennyek országába jutni. Iszméné szerényebb, de testesebb formátum. Karaktere erősebb, bár a szelíd húg szerepére így teljesen alkalmatlan. Kreón (Kovács Gyula) a pózolás mímelésén túl mélyebb érzelmi szálak megpendítésére képtelen, természetessége a kezében őrzött pénzdarab örökös pörgetésén túl kifullad. Egyedül a Haimonnal való vitában sziporkázik, nagyjelenete, a végső összeomlás azonban nevetséges és hatástalan. A kórustagok jelenléte életidegen, mondókáikat bosszantóan unalmasan prezentálják, rajtuk csak a néha aláfestésként megszólaló zene segít. Egyedül a Férfiként nevesített Török Ferenc képes arra, hogy előadásával értelmezze is a reászabott szöveget. Mellette a Kamaszként feltűnő Aradi Imrének is vannak jó pillanatai, ügyes kis magánjátékokkal szórakoztatja az első sorban ülő közönséget. (Kavicsdobálás, kontra vízbecsobbanás.) Az előadás koronázatlan királya egyébként maga a rendező, Szemán Béla, aki a jós alakjában lép a publikum elé. Dermedt csönd kíséri kihangosított szólamát. A görög tragédia álarcai helyett halálsápadtra maszkírozott arcokat, feketébe és bőrcuccba csomagolt testeket kapunk.
Antigonéból akció színház
A harcok helyszíne tradicionális és szophoklészi. Hajdanán az ő kezdeményezésére képezték ki a "színpadot" úgy, hogy az egy palotát vagy templomot ábrázoljon, elé pedig oszlopsort emeltek. A recept most is bejön, csupán egy kutacskával, és egy nejlonnal fedett fotellel egészült ki. A színpad, csakúgy, mint a jobbra fekvő hulla ábrázata mindvégig változatlan. Önkényesen lépkedünk rajta, a teret és az időt szabadon kezelve. Miközben az őr a sírtól a palotáig egyet lép, eltelik három óra. Az őr egyébként is egy következetes figura, például az egyik pillanatban vérző hasát fogva vonaglik a földön, aztán felpattan és kirohan a színpadról.
A tatbányaiak kezében a tragédia meghalt, helyette sekélyes akció-színházat kaptunk. Mire a görögtüzek kialudtak, Xéna, mint minden szériában, most is megdicsőült. A cirkusz rendben ment: a füstös nagyjelenet után a közönség, mint tűzijáték után, elégedetten tombolt. A vér és tűz elmosta az unalmat, a veretes színjátszást meg sirassa a Jászai Mari...(meg a Molnár Gál Péter)
Pasi
Az Antigonét hétfő este láthatta a szombathelyi közönség.
