Ezen a napon minden a tojás körül forgott a Múzeumfaluban. Délután nyitották meg a "kerített házban" a Díszített tojások című kiállítást, ahol dr. Nienhaus Rózsa gyűjteményének legszebb darabjait lehet megtekinteni. A hazánkban egyedülálló összeállítás egyébként a Magyar Kulturális Örökség része. A gyűjtő Európából szedte össze a változatos motívumokkal, különféle technikákkal díszített tojásokat, de mint megtudtuk, Nyugat-Európában már csak szigetszerűen él a tojáshímzés hagyománya.
A nagyszínpadon néptáncbemutatók és gyerekeknek szóló játékos színielőadások váltották egymást. A színpad előtti dombot megtöltötték a gyerkőcök és kísérőik. Talán az egyik színházi produkció keretében előadott karácsonyi és szilveszteri dalok kevésbé illeszkedtek a húsvét hangulatába, de a gyerekek erre is vevők voltak. Az időjárás mindenesetre ezúttal kegyes volt, napsütés és meleg csábította a szabadba az embereket és fokozta a jókedvet.
A Múzeumfalu házainak udvarán is zajlott az élet, a tojásokkal történtek ott érdekes dolgok. A vállalkozó kedvűek festhettek, batikolhattak, patkolhattak, írókázhattak, karcolhattak, vagy elleshették a technikát a mesterektől. Volt, aki kosarat, vagy tojástartót font és volt, aki tojást hajított jó messzire.
Fényképezőgépünkkel meglestük a fellépés előtt vidáman beszélgető néptáncos gyerekeket is, valamint ráakadtunk Koszpek József világrekorder tojáspatkolóra is. Mondjuk ez utóbbi nem volt nehéz, mivel hatalmas patkolt strucctojás mellett üldögélt a 68 éves kocsikovács, akinek már a nagyapja és az édesapja és a bátyja is ütötte a meleg vasat. Koszpek úr 22 éve patkol tojásokat, azóta tökélyre fejlesztve a középkori klasszikus tojáspatkolás technikáját. Készít nyitható, pántolt tojásokat is, az egyikben például egy kovácsműhelyt rendezett be. Csak érdekességképpen: a rekorder kovács egyedi készítésű patkóiból 34 fér egy papagájtojásra, de tyúktojásra már 146, libára 350, emura 598, strucctojásra pedig 1119 darab. Ez utóbbi szerepel a Guinness rekordok könyvében is.
