Az Improvizatív Zeneműhely programjai a szombathelyi Lamantin Pánzenei Klubban többnyire nem okoznak csalódást. Az Amerikát is megjárt Hot Jazz Band műsora pedig éppenséggel zenei csemegének számít.
Nosza, Padlás. A koncert időpontjáról jól értesültek meg is töltötték magukkal s a zenéhez illő cigarettafüsttel, az amúgy is fülledt levegőjű padlásteret. Az ismerősök és az italpult között zajló Braun-féle, látszólag rendezetlen mozgásnak csak az első taktusok vetettek véget. Ettől kezdve azonban komolyra fordult a dolog: szesz- vagy dohányipari termék a jobb kézben, a bal tenyér meg - a jobb lábfej mozgásával összhangban - üti a ritmust a combon. A koordináltabb mozgásra képesek mindemellett még azt is megengedték maguknak, hogy a szájukat kissé lefelé görbítsék-csücsörítsék, a szemük sarkába meg enyhe hunyorgással szarkalábat rajzoljanak s közben arcuk tengelyét mintegy 15°-os szögben elfordítva egymás felé biccentsenek. Ez a mimika minden kétséget kizáróan az elismerés jele volt.
Szóval a fonalat pillanatok alatt elkapta a szakértő közönség: hallod haver, a húszas évek... A klarinétosnak (Fodor László) ugyan keményen meg kellett dolgoznia az első elismerésért, de ami késik, nem múlik. Valahonnan dél-keleti irányból alig hallható sóhaj szakadt föl: apám, ez is jobb, mint a Benkó. A harsona (Bera Zsolt) méltó partner volt a fúvós remekléshez. A gitár (Szili Róbert) és a nagybőgő (Juhász Zoltán) bűvölői mesteremberekként támogatták a frontharcosokat, míg a dobos (Galbacs István), aki nem csinált ugyan semmi cifrát, megnyugtató hátteret biztosított.
Az egész azonban valahogy túl lekerekített, túl gömbölyű volt. Mintha egy klasszikus filmremek alapkérdése vonult volna végig a színpadon összeszedett és előadott repertoáron: biztonságos? És a minden tekintetben profi zenészek aggodalma alapos volt, hiszen Bényei Tamás (trombita, banjo, ének) egészségügyi okokból (appendicitis - jobbulást) ma este hiányzott a csapatból.
A közönség persze így is remekül szórakozott. Egyformán élvezte az előadást az egyik helyi zenekarból kicigánykerekezett, tapasztalatokra vágyó szaxofonzseni, a görögös arcélével a legszomorúbb időben is mediterrán hangulatot teremteni képes grafikuslány, a nappal benzinkutas operatőr, a húros hangszerekhez vonzódó amerikai lektornő, a lányos arca ellenére kemény dzsúdóedző, az elragadó mosolyú szőke az egyik totózóból, a város legmuzikálisabb hajfodrásza, az ideggyógyász szomorú felesége, a mindenhová kerékpáron közlekedő orvos (az egyik a kettő közül), a vezető politikus élettársa, a higany mozgású nem tudom kicsoda és A., akinek a Padlás a férfi vendégek legalább harmadát köszönheti. Hiába, a pánzene sokarcú közönséget vonz.
A szünetben arról beszélgettek az egyik sarokban, hogy Bényei felépülését követően újra meghívják a Hot Jazz Band-et. Látva lelkesedésem Szalamandra sietve a fülembe súgta: vigyázz, az ilyen cigarettafüstbe burkolózó estéken az ember hajlamos azt gondolni, hogy az emberiség nagyobbik része mégis csak normális, de ez téged ne tévesszen meg!
A. Timon
A Lamantin következő programja:
Johnny Big Lip (Budapest) - tradicionális blues - március 9. (péntek) 20 óra
