Az Adams Cirkusz muskátlikkal feldíszített lakókocsi-karavánja Zalaegerszegről jött át Szombathelyre, hogy gyermeknap ürügyén a szombathelyi Kalandváros térségében is mulattassa a nagyérdeműt Kölyökként egyszer már végigültem egy nagysátras attrakciót: bohóc-akrobatákra, fogatlan oroszlánokra és egy félelmetes és kövér csúszómászóra emlékszem, aki profi lévén, az előadás után megszelídült, és fizetség fejében még a simogatást is eltűrte. Cirkuszos múltam ennyi, teljességgel járatlanként ezért is tűnt annyira egzotikus kalandnak egy előadásra beülni. Bevallottan tartózkodó kétkedéssel indultam útnak, kevéssé becsülve ezt a tradicionális útszéli szórakoztatást
Gólyalábas bohóc invitál befelé
Este háromnegyed hat lehet, a Kalandváros melletti füves térségnél alig akad kíváncsiskodó. A panelházak szomszédságában valószerűtlen az idill: középen a kék ponyvasátor, körülötte szabályos alakzatban áll a lakókocsi-karaván. A kerítésen kívül pónik legelésznek. Meglegyint valamiféle jó érzés, szabadság-szerelem, szép itt kinn
Kutyák csaholnak. A kis placc gondosan berendezve, a cirkusznak láthatóan igazi gazdája van. A bejárathoz közelebb a díszesebb, fából készült, pirosra festett lakókocsik állnak, őskövületeknek tűnnek, gondosan felmuskátlizva.
Befizetjük magunkat
Az árak borsosak. Fővárosiak. Közel ennyi egy nagycirkuszi betérő is: a felnőtt páholy jegy 1800 forint. Persze ekkora infrastruktúra mozgatása nem piskóta, ám vidéki szinten egy nagyszínházi produkció sem kerül többe.
Egy-két apró ketrec: kiskutyák közt aprócska malacok csóválják a farkukat, egy helyen félkarú makákó szaladgál. Ő Zsuzsika, akinek egy krokodil harapta le a mellső végtagját. Két póniló futkos még egy aprócska karámban. Tigris, oroszlán nem ijesztget.
A lakókocsikban, kukucskálunk befelé, parányi komfort. Kint a ház előtt a földön egy parabolaantenna, mellette a tízévesnél fiatalabbnak tűnő táncos-bohóc kislány felfújható medencéje, a vízben rózsaszín pónilovak úszkálnak.
A sátor tövében ősz hajú bácsika műanyag széken sütkérezik, ő lehet a tulaj, kedvesen mosolyog. Agg nénike, tűzpiros szoknyában a lakókocsi ajtajából tekintget kifelé: bizonyára az esti felhozatalt szemléli. Ők a családi cirkusz nyugdíjas utazói, rajtuk kívül mindenki serénykedik. Mindenki mindenes: csak a kutyák engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy az előadás előtt és után henyélnek. A kötéltáncosnő pattogatott kukoricát, a hullahoppos lány gyermekjátékokat árul.
Aki belép, egyszeriben megszomjazik
A cirkusz bejáratánál egy asztalon mindenféle iható-ehető nyalánkság, húzós árakon, egy üveg jegestea 400 forint, egy kis csomag ropi kétszáz. Aki belép, egyszeriben megszomjazik: mintha mindenki egy gonosz varázsló markába kerülne, mint a moziban, kényszeres rágcsálásba kezd. Pedig a sátor klímája meglepően kellemes, negyed óra után szinte hűvösnek érezzük.
Félház sincs, ötven és száz közötti nézőszámot saccolunk. Többnyire óvodás korú gyermekek hozták el a szüleiket. A hangszórókból üvölt valami kétes értékű techno-disco, jobban örültünk volna valami minőségibb, cirkuszosabb zenének
Az apró porond a sátor centrumában magasodik, ahogy a nagykönyvben, körülötte egy méteres elkerített füves sáv, amolyan törpekifutó. Lelátó nincs, ahhoz túl apró ez a cirkusz, hátul műanyag székek, elől a színpadnál a páholy. Ami annyit jelent, hogy a látványosságokhoz közel, egy alacsony lemezfallal elválasztva, parányi boxokban ugyanúgy műanyag székeken csücsülhetünk.
Bohóc is van, aki egyben egyensúlyozó művész is
Láthatjuk a híres halálcsavart a kötélen, kígyóbűvölést és hullahopp karikázást, vadnyugati késdobálást és vadkeleti tűzokádást. Minden cirkuszi kliséből kapunk egy kis ízelítőt, alap-kivitelben. A kis létszámú társulat előadóművészei jócskán megdolgoznak a pénzükért, nem kis teljesítmény, amit nyújtanak: a késdobáló egyben zsonglőr, a bohóc egyensúlyozó is, a mindenes lányok közül az egyik kötél-balettozik, a másik hullahoppozik. Mindenki nagyon jó valamiben, de mást is kénytelen csinálni. Vetésforgóban újra és újra, másnak maszkírozva színpadra lépnek
Az idősödő madame a konferanszié, aki egyben kutyaidomár is.
Az attrakciók elnyújtva, kétszer egy órában követik egymást
A számok jó része felnőtt fejjel is szórakoztató, egy-két koreográfia is ütős, például a finálé, a legutolsó biciklis mutatvány, vagy a kiskutyás produkció és a kötéltánc. Akadnak azonban kevésbé frappánsak, a kígyóbűvölős számot például egy az egyben kihagytam volna. Jó, hogy undorító a kígyó, de ez önmagában azért, még ha egy szép leány nyakán tekeredik is, azért kevés. Főként, hogy a csajoknak a tánc, pláne a keleti, nem igazán az erősségük, egy középiskolás bálon egy lánysereglet simán összedob egy ilyen koreográfiát.
Túl hosszú
A második félidőben néha már ásítozunk. Az első egy órában még mi is nagyokat kacagunk a bohócon, aztán a szünet után egyre lassabban múlik az idő. A színpadon is fáradnak. A gyerekek is egyre nehezebben ülnek a helyükön. Túl sokat akarnak, és túl sokáig. Két órára lekötni a figyelmünket önmagában is nagy mutatvány lenne.
A szünet: egy újabb lehetőség arra, hogy a szülők zsebéből pár forintot kivarázsoljanak: nyalóka, pónilovaglás, vagy tombola ürügyén. Az időutazáshoz tartozik, hogy WC sincs, úgyhogy marad a közeli bokros.
Mindent összevetve ez a cirkusz nem egy világszám, de sokkal nívósabb mint egy átlag bohócos gyermeknapi szórakoztatás. Hangulata van. Ha Adams-ék kicsit szűkebbre, pörgősebbre hangolnák a repertoárjuk, kigyomlálnák a kevésbé ütős számokat, és a zenei repertoárt is igényesebbre-cirkuszosabbra vennék, akkor műsorukat gyermekes szülőként már-már kihagyhatatlannak ítélnénk.
| Az Ádám családról
Mivel az interneten egy sort se találtunk az Ádám cirkuszról, telefonon a társulat egyik tagját, Ádám Mátyásnét faggattuk, mit érdemes tudni róluk. Az elmúlt években sokat turnéztak külföldön, ezért is gyér a megjelenés a hazai sajtóban. A társulat szűken véve két családból áll, Ádámékból, és a menye családjából. Férje már visszavonult, de kétszáz évre visszamenőleg cirkuszos dinasztiából származik. Az ő nagyszülei is artisták voltak, egyik őse világhíres, vérükben van a cirkusz, gyermekei sem tudnak szabadulni tőle. Artista iskolát egyikük sem végzet, gyermekkoruktól a saját cirkuszukban, a szülőktől és a rokonoktól lesték el a mutatványokat. Lánya például a nagyanyja világhíres számát viszi tovább: a halálforgást. Egy gyermekének saját társulata is van: az Európa Cirkusz. Régebben a nyári szezon után már nem turnéztak, ezt mostanában már nem engedhetik meg maguknak, vannak fedett helyek, fűthető sátrak, ahol télen is dolgozhatnak. Így, családi alapon, hogy mindenki mindent csinál, még fenn tudják tartani magukat Aki kilátogat Adams-ékhez, az megláthatja, van utánpótlás: a bohóc inasa egy csodaszép szöszke apróság, aki már otthonosan mozog a színpadon. |
