A Buena Vista Social Club, a guaracha, mambó és descarga havannai törzshelye 1944-ben bezárt. Más idők jártak, a legendás helyből lakóház lett. A közönség és klub nélkül maradt kubai zenészkirályok megkoptak, csakúgy, mint később Che Guevara plakátjai.
Volt, aki cipőpucolásból élt, mások, mint Ruben Gonzales (Kuba egyik legkiválóbb zongoristája) az ifjú nemzedék talajtorna-gyakorlataihoz szolgáltatott zenét. Úgy tűnt, szivarjaik már csendben és nyomtalanul égnek el. Ekkor jött Ry Cooder és az angol World Circuit kiadó... Egy kubai sikertörténet következik, a színesbőrű Uhrin Benedekekről, akiket előásott az etno-biznisz, és akik a magyar alteregóval ellentétben méltán váltak ismertté és elismerté. Ők tudnak, és amit játszanak nemcsak szenzációs, hanem élvezhető is.
Az örökifjú, steril amerikai jólétben kondicionált gitáros, Ry Cooder már akkor sem számított fiatalnak, amikor a kezdő Rolling Stones lemezein működött közre. Azóta akár ő is kihalhatott volna, mint azok a vele egykorú, ám ráncban és bölcsességben felülmúlhatatlan öregek, akikre a bluesgitáros Havanna sikátoraiban lelt. A találkozásból nagylemez, a Buena Vistából világsiker lett. Néhány öregen is vagány kubai zenész omló falú lakásába, spéci hifitorony költözött, majd a hetvenes éveikben járó muzsikusok életükben először New Yorkba repülhettek. Ott, a Carneige Hall-ban a leporolt zenészóriások igazi közönségre és rajongókra találtak. A köztük elvegyülő Ry Cooder pedig a halhatatlansághoz még egy halom sikert és dicsőséget lapátolhatott be. Az ismeretlenségből kiásott öregurakat a világzene hulláma hamar felkapta, az élre, majd langyos sodrásba mosta. Öt nagylemez, számtalan fellépés jelzi útjukat, míg meg nem halnak, óperencián innen és túl egyaránt sikert aratnak. Hazai történetünk is jó pár éves, a lemezbiznisz hozzánk is viszonylag hamar begyűrűzött, a turnéüzem azonban kicsit megkésve, tavasszal szállítja majd Budapestre a legendás együttest.
Wim Wenders róluk forgatott karrier-dokumentuma, a Buena Vista (bár a televízióban már lement) is jó pár évet késett, Szombathelyre csak most jutott el. A művészmozik hálózatát bejárt kópia már szakadozott és a hang minősége sem igazi, azonban a mozi még így is majdnem tökéletes.
Dokumentumfilmet normál esetben egy filmszínház sem nem tűz műsorára. (Sajnos.) Ehhez a New York-i filmkritikusok elismerése és egy Európa- díj, több millió példányban elkelt nagylemez és Wenders neve kellett. A bluesgitáros és a német filmrendező kapcsolata nem újkeletű, már a Párizs, Texas című filmben is együtt dolgoztak. Wenders és forgatócsoportja az elfeledett énekes, Ibrahim Ferrer szólóalbuma készítésének hírére utazott Kubába. Wenders megörökítette a stúdióbeli folyamatot, a hátterében a zenészek és Kuba mindennapjait, majd elkísérte az összeverbuvált csapatot az első amszterdami, majd a new york-i koncertre.
Amit kapunk: hangulatfokozó kubai életképek és vérpezsdítő zene, a végeredmény: egy profin kivitelezett másfél órás videoklip. Bár megszólal Compay Segundo, Eliades Ochoa, Joachim Cooder és a többi zenész is, monológjaik túlságosan rövidek és suták. Az életraji adataik felmondásán túl több tartalmat ritkán hordoznak.
Hiába vagyok hát kíváncsi arra, milyen is lehetett és mitől volt legendás a klub-élet Havannában, (hogyan éltek a zenészek, miért szűnt meg a Buena Vista, mit jelent számukra a zene, milyen érzés újra közönség előtt játszani,) választ nemigen kapok. Wenderst láthatóan a képek, egy bomló város, egy széteső kultúra töredékei érdekelték. Színes tájképet festett, közben mindenkit számba vett, leltárt készített. Felsorakoztatta a legendás öregeket, arcuk barázdáit és játékuk finomságát. Egy-egy ecsetvonást még szánt az emberábrázolásra, de mindvégig a felszínen maradt. Amit rögzített, azt viszont csodálatos képekben tette.
Nehéz őket feledni: Ibrahim Ferrert és afrikai totem szobrocskáját, a rakétaméretű szivarra gyújtó leányzót, és a Szaddam Husszein forma énekest, amint átszellemülten dominózik. Wenders Kubája egy széteső paradicsom, ahol az emberek még tudnak szívből élni és zenélni, ahol még úgy tartják: akkor lehetnek igazán boldogok, ha egyaránt kerülik a jót és a rosszat is.
Pasi
A filmet ma és holnap még meg lehet nézni Szombathelyen
További filmkritikáink:
