74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, a demokratikus ellenzék egykori oszlopos tagja, az első szabadon választott parlament képviselője.
A 24.hu azt írja, a filozófus a Partizán vendégeként tavaly októberben először beszélt arról, hogy súlyos betegséggel küzd.
"Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs" - fogalmazott néhány hónappal ezelőtt az Tamás Gáspár Miklós, aki az Országos Onkológiai Intézetbe járt kezelésre.
Tamás Gáspár Miklós a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt, ahol 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként. Miután 1981-ben kiutasították Romániából az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
1989-ben a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben bejutott az első szabadon választott parlamentbe. 1988-tól 1990-ig volt az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között pedig a párt Országos Tanácsának elnöke. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, majd 2000-ben kilépett a pártból.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa volt, 2007 óta pedig a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott.
2002-től egy aktivista mozgalom, az ATTAC Magyarország alelnökeként tevékenykedett. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója volt, majd 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti képviselőjelöltje; 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját.
2009-ben Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki, 2020-ban Budapest díszpolgára lett, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2022-ben pedig a Baumgarten-díjat.
