A helyszín: Dél-Amerika. A résztvevők: egy házaspár, két gátlástalan multi, három-négy emberrabló csoport, öt kommandós és némi rábeszélőképesség, ami gyakran hat. Russel Crowe és Meg Ryan közös filmje valaminek a folytatása, ami a spagetti westernnel kezdődött.
Peter Bowman (David Morse) mérnök, egy - a fél világot kezében tartó - építőipari cég alkalmazottja, olajvezetéket meg gátat épít a dzsungel közepén. Mindene a munka, a feleségével Alice-al (Meg Ryan) meg kezd összeveszni, szóval nem egy családi romantikus idill. De miközben ő a becsület mintaképe, és a gátépítéssel a lakosság árvízproblémáin próbál segíteni (ezért önmagában állami támogatást kaphatna a film) a vállalatot megvette egy mégnagyobb multi. Peter csak megy a nyitott golfjával a hegyi utakon és rossz érzései vannak. Ám a baj nem jár egyedül: semmiből felbukkanó kormányellenes gerillacsapat rabolja el.
A történet fő szálszövője ezek után Terry Thorne (Russel Crowe) aki ezúttal hivatásos túszmentőt alakít. A hölgyek számára utolsó megbízható lehetőség ez a pasas - ebben nőismerősőm, aki már a Gladiátorban is odavolt Croweért, abszolút megerősített - nem csoda, hogy Alice is csak benne bízhat. Itt válik a történet a késői westernek méltó folytatásává, bár a helyszín a vadnyugat helyett továbbra is a "vad dél". Szóval miközben Peternek saras-havas hegyeken lyukad ki a cipője a sok gyaloglástól, Terry, a Bowman család luxusvillájában alkudozik az emberrablókkal, Alice meg kávét csinál neki. A történet vége ezek után nem kérdés, hozzá kell tennünk, hogy Russel Crowe ezúttal is úriember.
A film negyedik negyede a legizgalmasabb, amikor Terry amúgy terminátorosan öntudatára ébred, sutba dobja a cége (merthogy olyan mindenkinek van) iránti elkötelezettségét, és saját szakállára megoldja az ügyet. Ez nem jelenti azt, hogy a fennmaradó rész unalmas lenne, némi visszafojtott romantika (jó westernhez illően), tudományos ismeretterjesztés az emberrablások minkéntjéről, és egy izgalmas nyomozás adja meg a film trópusi ízét, az élet "bizonyítékát".
Csak mellékesen megjegyezném itt a végén: az élet is sokszor olyan, mint a western. Szegény Meg Ryan férjet, családot sutba dobva vetette bele magát Rusell Crowe karjaiba a forgatás alatt. Elfelejtve a western alapszabályt:az igazi pasik mindig elmennek. Ahogy tette ezt némi idő elteltével Crowe is, magára hagyva a bájos, szőke, megzavaradott kis Meget. Úgye ő eddig többnyire csak romantikus vígjátékokban játszott...
Havassy Balázs
A film március 21-ig látható Szombathelyen
További filmkritikáink:
