Amikor az ember másnap úgy mozog, mint aki hirtelenjében leélt hatvan évet egyetlen éjszaka alatt, akkor tudja igazán ízeire szedni az éjjel történteket. Történések márpedig minden nagy zenei kultúreseményen történnek, még csak nem is kell menni utánuk, megtalálják az embert bárki tudná hozni többtucat sztoriját ezekről a fesztiválokról, meg olyanokat is, amiket hallott, a vodka és szódásszifon frigyéből lett sarki fény koktéltól egészen a Hajógyári földjébe hetekkel a feszt startja előtt elásott röviditalokig.
Ezen sorok írója pedig most azt, hogy gyakorlatilag minden második szinglihorda Hollandiából érkezett, vagy csak ilyenekkel zavarta össze a sors. Egy holland szőkeséggel kísértette el magát például az úgynevezett 2tone ska brit élcsapatára, a fergeteges táncoltatásból alább soha nem adó Madnessre, majd invitált meg a leszakadó zivatarban a tulipánföldek hazájából érkező hölgykülönítményt esernyőért cserébe, bár mindhiába, ugyanis ők egymást szerették.
Meg a Cassiust, ahol a találka megesett velük: minden kétséget kizáróan a gall elektronikus duóhoz tapad az éjszaka legnagyobb kicsúcsosítása. Nem emlékszem olyanra, hogy a Wan2 színpad közönsége valaha is ilyen mértékben mozdult volna be és mozgott volna együtt, a deszkákra álló komplett együttes irtózatos show-t kerekített zengett a Feeling For You, bongott a Sound Of Violence, gurultak le elénk a tipikus esztrádszerű, franciásan frivol house ritmusok. A telefoncégről elnevezett Party Aréna azonban bebizonyította, hogy már régesrég kinőtte magát: a hátsó pultnál tovább még Chuck Norrisnak se ment volna. Holnap azért megpróbáljuk újra.
