Vasi vasak – Ismét megmérkőztek a triatlonisták (Képriport)

„Az Emil még úszik…”
Szombaton délelőtt lázas készülődés nyomai látszottak a Csónakázó tó partján. Bemelegítő sportolók, izgatott kísérők csoportosultak a parkolók környékén. A Tófürdő előtti placcon volt a verseny főhadiszállása, a kötetlenül csevegő szpíker innen közvetítette az eseményeket. Néha kicsit elsült a szája, de legalább nem unalmas sablonszövegeket hallhattunk.

A férfiak "check-in"-je után morbid jelenetnek lehettünk szemtanúi, az egyik fiatalember ugyanis a vízbe ereszkedve rálépett valami érdekes dologra. A kiemelt tárgy egy korcsolyacipő volt, szerencsére hozzátartozó láb nélkül. (Ha valaki képünkön ráismer elveszett kedvencére csak szóljon, nagyjából tudjuk, hová dobták vissza.)

A korcsolyával kapcsolatos poénbombonok elhalkulása után megjelent a parton dr. Ipkovich György, Szombathely polgármestere dr. Prugberger Emil, Tóth Kálmán és egy pisztoly társaságában, Mint megtudtuk, Prugberger doktor volt a verseny korelnöke, 68 évesen állt rajthoz. (Pontosabban neves dátumkor, szeptember 11-én lesz 68.) A politizáló orvossal a korábbi években is összefutottunk a Vasi Vasemberen, ráadásul mindig kedélyesen mosolygott célbaérkezés után. Ő egyébként a Triatlonszövetség vasi elnöke is. A legfiatalabb versenyző 1991-ben született.

A közönség feszülten várta a startlövést, de addig is elszórakoztatták magukat néhány poénnal. Fogadásokat kötöttek például a kitámasztott, batárnagy objektívvel vizibiciklin egyensúlyozó sportfotós vízbepottyanásának dátumára, megemlékeztek a tavalyi verseny során úszás közben eltűnt nyolc vasemberre, de a húsevő teknősbékák elszaporodása is szóba került, a sportolók bíztatására. (A Csótóban valóban élnek mocsári- és ékszerteknősök.) A polgármester közben a ravaszra illesztette az ujját és magasba emelte a fegyvert. A rajtpisztoly elsütése után csak úgy forrt a víz a háromszáznál több kar csapásától.

"Az Emil még úszik, nem találtad el!" – kommentálta valaki a pisztolyt nézegető polgármesternek a látottakat, finoman célozva a politikai nézeteltérésekre. Kuncogás volt a válasz.

Amikor az intim testrészek is felvillannak
Két Csótó-kör leúszása után a kerékpárokhoz rohantak a versenyzők. Itt már szétszakadt a mezőny. A kommentátor itt sem átallott élcelődni azokon, akik alaposan lemaradtak úszás közben. A hölgyek mezőnyét – ami jóval csekélyebb számú volt, mint a férfi indulóké – negyven perccel később indították, de akadtak még olyan férfiak, akik a hölgyek startja után evickéltek ki a vízből. Természetesen ők is tapsot kaptak, meg persze némi találgatást, vajon hány körrel úsztak többet a kelleténél?

A férfiak között voltak, akik a bringa előtt teljes ruhacserét hajtottak végre, leszórva a nedveset és felkapva a szárazat, a tini lányok legnagyobb örömére. Állítólag a hölgyversenyzők ilyesmit nem csináltak, de ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, mert mire a hölgyek partra úsztak, addigra mi már a férfiak után robogtunk négy keréken.

Vad iramban: Pornóapáti - Felsőcsatár - Szombathely
A kerékpáros mezőnyt utólérni még kocsival sem volt egyszerű feladat, mivel a bringások apait-anyait beleadtak.
Az útburkolaton végig jól látható jelzések és lelkes segítők mutatták a helyes irányt. A kocsiból is megpróbálkoztunk a megörökítésükkel a jobboldali ablakon keresztül, ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, tekintve, hogy a sofőr bal kezében a kormány, jobb kezében a fényképező, bal szeme az úton, a jobb pedig próbálja elkapni azt a pillanatot, amikor a kb. 40 kilométeres sebességgel repesztő bringás bekerül a lehúzott ablak keretébe látványilag. Kísérleti képeink a galériában találhatók. (A kísérlet közben egyetlen kerékpáros, fa és jelzőprizma sem károsodott!) Néha a lehúzott ablakon elkaptunk egy-egy mondatfoszlányt a párban tekerőktől, így kiderült, hogy néhányan bizony beszélgettek tekerés közben.

Kellemeset a hasznossal, így kell ezt. Golyóálló Prugberger doktort Felsőcsatáron értük utol. Gyorsan elkerültük és kb. egy kilométerrel elébe kerültünk, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy készítünk róla egy fotót kb. félúton. A háttérbe belekomponáltuk a csatári templomot és feszülten vártuk azt a 2-3 másodpercet, ami alatt a száguldó orvost lekaphatjuk. Fotóilag. De ez a pillanat nem jött el. Három perccel később rosszat sejtve gyalog elindultunk szembe a versenyzőforgalommal és két kanyarral később rá is bukkantunk a szomorú versenyzőre, akinek éppen egy autó csomagtartójába gyömöszölték a bringáját.

Dr. Prugberger Emil csalódottan ecsetelte, hogy egy kicsit túlnyomathatta a kereket és emiatt adta az meg magát. Kezet szorítottunk és megállapodtunk abban, hogy majd jövőre jobban sikerül. (Csak egy példa a segítők figyelmességére: két helyen is megkérdezték tőlünk, hogy nem láttuk-e "az Emilt"? Az ugyanis evidens volt, hogy az orvos indul, de nem látták őt áthaladni a pontokon és ez feltűnt azoknak is, akiknek csak az irányt kellett mutatni.)

A kamera üdévé tesz!
A 40 kilométeres táv letekerése után levezetésként már csak egy "kis" futás maradt a Csónakázó-tó - Skanzen - Tófürdő útvonalon és a változatosság kedvéért négyszer. Mókás volt látni a versenyzőket, akiknek a fél tüdeje az aszfalton csúszott utánuk, milyen átalakuláson mentek keresztül a fényképezőgép közelében. Még a nagyon alélt sportolók is mosolyogtak, a győzelem jelét, vagy éppen hüvelykujjukat mutatták. Felfelé fordítva, természetesen.

– Hörrrrr, hörrr,rhkrhkr. Köszi! Már csak két khörrr, hörrr, khrrr – mondta vidáman egyikük, aki tippünk szerint Darth Vader magyar hangja lehetett. Időközben a leggyorsabb lányok, asszonyok is beértek és elkezdték róni köreiket, hamar elvegyülve így a szintén futó férfiak között. Mi addigra a skanzen felé vettük az irányt, ahol azidőtájt két menyasszony és a hozzá tartozó különítmény is sasszézott a régi házak között, hogy fotóalbumuk számára látványos képek készüljenek.

– Sok boldogságot! – integetett szinte minden második futó, a násznép pedig lelkesítő Hajrá!-val válaszolt.
– De jó, futnak Ön után a nők! – kommentáltuk a látottakat egy középkorú futónak, aki mellénk érve vigyorogva legyintett: – Az hagyján, de le is hagynak!
És tényleg, egy dinamikusan robogó hölgy elvágtatott villámbeszélgetőtársunk mellett…

Jó kis buli volt ez a Vasi Vasember!

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!