A bolondozás napjával vasárnap bevégeztetett a két hetesre szabott Tavaszi Fesztivál. Az idei kulturális megmozdulás azonban szinte nyomtalanul múlt ki. De csak majdnem, hiszen a beékelt mini-fesztiválok (jazz-, bábszínházi, világzenei és filmes) megmentették az évek óta egyre szűkösebb költségvetésből gazdálkodó rendezvényt.
Színt, eseményt, élvezhető és elérhető programokat hoztak. A színházból is kijutott, bár a múlt hétvégén, a Katona József Színház előadása olyannyira exkluzívra sikeredett, hogy a főiskolán felépített, szűkre szabott nézőtérre csak a kiváltságosok és szemfülesek juthattak be. (A százhatvan férőhelyből állítólag hatvanat a reprezentatív vendégeknek adtak oda.) Panaszra azonban így sem lehetett okunk, Haumann Péter játékán kívül is akadtak ínyencségek, például az Állami Népi Együttes műsora, Máté Gábor estje, és a Bartók-koncert. Arról pedig, hogy a programok mennyisége évek óta csökken, jobb, ha tudomást sem veszünk. Hiszen tudjuk, a mennyiség még nem feltétlenül jelent minősséget. Bár az is igaz, miszerint egy seregszemle annál érdekesebb, minél több rétegű és minél szélesebb körből merít.
Tekercsek alulnézetből
Sokak szerint idén a legnagyobb sikerrel a finisben startoló hétvégi filmes fesztivál futott. A Szemle-szemléző igazi fesztiváli forgatagot, üdítő programokat, tartalmas beszélgetéseket, és hat jó magyar filmet hozott. Aki a pénteket és a szombatot az Örökmozgó Művészmozi vetítőtermében töltötte nem csalatkozott. Annak ellenére sem, hogy a zsúfolt előadóteremben a látási viszonyok nem mindig voltak kedvezőek, a mozigépész is gyakorta hibázott (a filmvetítések alatt, a tekercsek cseréje közben egy-két kocka mindig kimaradt) és a székek komfortfokozata sem ütötte meg az európai normát. Ezeken a kellemetlenségeken most valahogy senki sem akadt fenn, a helyi zsörtölődéseken túl a nagyobb lökdösődések és zúgolódások elmaradtak. Élveztük hát a szemlézést, különösen, hogy ingyen juthattunk hozzá.
Közönségsikerek felülnézetből
Itt Szombathelyen is beigazolódott a hipotézis, miszerint a mai magyar film végre kilendült a holtpontról, és rég nem látott mozgolódás támadt körülötte. Végre várunk tőle valamit. A közönség élvezhető, tartalmas filmeket, a filmszakma közeget, figyelmet, forgalmazót és lehetőséget. Az igények, ha röpke időre is, most találkoztak. A péntek a fiatal filmesek napja lett. Mindhárom tini-film telt házzal, két-háromszáz fő előtt futott. A közönség kiéhezve nyelte a poénokat, minden apró humort díjazott. Török Ferenc Moszkva terét és Hajdú Szabolcs Macerás ügyek című filmjét a vége feliratnál, mint a Filmszemlén, tapssal jutalmazta. A fesztiváli hangulatot igazán a szombat este hozta el, Jancsó filmjén, az Utolsó vacsorán a pótszékekkel feldúsított nézőtér teljesen bedugult. A vetítés hangulata szívderítő, totális ellazulás. A nézők vették a lapot, jobban, mint a "nagy" Filmszemle közönsége.
Beszélgetések elnagyoltan
A filmszakma mélyrepüléséről, az el nem fogadott filmtörvényről, és egyéb kultúrpolitikai játszmákról kevés szó esett. Csupán a rendezvény védnöke, Tóth Erzsébet vázolt fel egy röpke helyzetjelentést fesztiválnyitó beszédében. A két fiatal elsőfilmes, Hajdu Szabolcs és Török Ferenc, szűk körben a Művészetek Házában társalgott. Pályakezdésről, első filmes gondokról, kompromisszumokról, igényekről, elvárásokról és a dán dogmafilmekről esett szó. Világfájdalom, panasz nincs, a srácok nem csak tehetségesek, hanem derűsek is, és ami fontos, mindvégig jókat mondanak. Kiderült, a Filmszemlés sikereiknek és díjaiknak annyi utóélete van, hogy televíziós társaságok lépten-nyomon sorozat- és reklámfilm-rendezéssel zaklatják őket.
Az igazi meglepetés szombat este érkezett. Miki bácsira tíz éve vártunk, háromszor nem jött, senki sem remélte, hogy most másképp lesz. Vele érkezett az operatőr-rendező barát, Grunwalsky Ferenc, és színészpárosa: Mucsi Zoltán és Scherer Péter. Az utolsó vacsora után jól esett hallgatni a beszélgetés. Mindenki hozta a maga formáját, Jancsó, a bölcs mesélt, Grunwalsky filozofált és a közönséggel vitázott, a két színész pedig bohóckodott. Lazák és természetesek, körülöttük a közönség merev, képtelen igazán oldódni, a többség néma csöndben figyel. Néhányan azért vitába szállnak, mások provokálnak. A beszélgetés végül, hála Grunwalskynak (okosan kifejtett szorongás-elméletének) a vártnál tartalmasabbra és mélyebbre sikeredett.
Talán túlzás - nagy luxus - volt négy ilyen erős egyéniséget egyszerre, egy közös beszélgetésre hívni. Meglehet, a diskurzus témájának a filmtől való eltávolodása okozta, de a két színésznek itt most nem jutott szerep.
Pais
Vonatkozó cikkünk:
A jazz ünnepe
Nyitóhangverseny zűrökkel
A kulturális ébredés jegyében.
A tengeri tehén és a kielégíthetetlen vágyak
Körkép a táncos magyarokról
