Tény: magyar nyelvterületen Szombathely a legnagyobb lakosságú város, amelynek nincs saját kőszínháza. Bár 1850 óta mindenki színházat akar, a tervek jöttek mentek, aztán szépen egytől-egyig elhaltak. Most a szombathelyi színházalapítás legújabb felvonásának vége felé járunk. A finálé április végi közgyűlésen várható.
A honatyák újra szavazhatnak arról, kell-e egyáltalán egy önálló, saját társulattal rendelkező theátrum. A kérdés csak ennyi: a szokott kudarccal vagy happy endel zárul a legújabb, Fekete Péter nevével fémjelzett fejezet. (A város jelenlegi anyagi helyzetében egyáltalán nem biztos az igen válasz. Fontos tényező az is, hogy a színházért sokáig nagy lelkesedéssel küzdő Németh Györgyi kulturális tanácsnok befolyása a várost vezető koalícióból történő kilépése után már nem olyan erős, mint volt. Szerk.)
Átok ül e tájon...
Az ókori színházunkról a történetírók is megemlékeztek, a városfalakon kívül épült Kr. u. a II. században. Azóta, amióta 303-ban e falak közt ítélték halálra Quirinus püspököt, mintha évezredes átok ülne a tájon. 1880-ban épült egy kicsinyke kőszínház, húsz éves működés után bezárta kapuit. Jöttek az ideiglenes játszóhelyek: faszínházak, a múzeumi kultúrház hangversenyterme, a Nagyszálló télikertje, a művelődési házak kicsinyke színpadai.
Tizenkét évvel ezelőtt aztán újra fellángolt a színház alapítási kedv. A Győri Kisfaludy Színház rendezője, Kiss József kezdeményezésére civilek, és színházi szakemberek összefogásával megalakult a Színházalapító Társaság.
A cél egy profi társulat létrehozása volt, amely az akkori tervek szerint az 1990-es évadtól, 10-15 emberrel, ideiglenes játszóhelyen kívánt működni. Kilencvenegy januárjában a Városházán színházszervező iroda szerveződött. Feladata az alapítandó színház kampány- és reklámtevékenységének kidolgozása, az 1991/92-es évad műsortervének elkészítése és a "bérletvásárlási szándéknyilatkozatok" összegyűjtése volt. Bár meglett a kellő számú szándéknyilatkozat, kilencvenegy nyarán a városvezetés úgy döntött, mégsem alapít színházat. Nem látta megfelelőnek a tervek szakmai hátterét.
Rövid házasság Veszprémmel
Eltelt pár év, az ország legjobb előadásai elkerülték a várost, helyette új koncepció, a regionális színház született. Az önkormányzat a Veszprémi Petőfi Színházzal 1997 szeptemberében szerződést kötött egy "előadáscsomag" megvásárlására. (A megállapodás 25 előadásra szólt, nyolc és fél millió forintért). Azt tervezték, hogy színészház épül Szombathelyen, s a veszprémiek amolyan két székhelyű teátrummá válnak.
Egy év múlva, politikai csatározások közepette a közgyűlés a veszprémi szerződést három év helyett újabb egy plusz két évre módosította. A választások után 1999. február 25-én pedig az új testület pedig a szerződést felbontotta.
Az utolsó évad 25 előadására még ezer bérletet sikerült eladniuk, az előadásokat körülbelül tízezren látták. Ez jó eredménynek számított, s az is tény, hogy a veszprémiekkel való együttműködés kezdet valami színházi élet-féle kialakulni a városban.
Persze Szombathely eztán sem maradt előadások nélkül, sőt 1999 őszétől külön városi bérleteket is vásárolhatunk.
Egyik művelődési házból a másikba...
Két évvel ezelőtt a polgármester megbízására a szombathelyi kötődésű Fekete Péter (az angliai Wales College of Music and Drama tanára) egy tanulmányt készített, amelyben az önálló színház létrehozásának feltételeit vizsgálta. A munkában részt vettek építészek, továbbá szcenikus és műszaki szakemberek is, akik azt vizsgálták, hol kaphatna helyet a színház.
Három művelődési ház, az MMIK, OMK, MSH és a Savaria Mozi épülete jött szóba. Végül a városvezetők egy csoportja az MMIK épületének színházzá alakításában látta a megoldást.
A kezdeti lelkesedés után azonban ez az elképzelés is meghiúsult. Horváth György, az MMIK vezetője szerint elsősorban anyagi és szerkezeti gondok miatt. Németh Györgyi kulturális tanácsnok szerint azért, mert a megyével az MMIK átalakításáról, mivel az épület közös tulajdonban van, nem tudtak megegyezni. Így egy tisztán városi kézben lévő intézményt kerestek. A választás ezúttal a Művelődési és Sportházra esett.
Nemrég Fekete Péter a polgármestertől, Szabó Gábortól újabb megbízást kapott. Most előkészítő munkát végez, feladatai közt: "a színházi KHT alapító okiratának és tervezett költségvetésének kidolgozása, működési rendszerének előkészítése, a kijelölt színházépület funkcióváltásának előkészítése, a beruházási költségek becslése, továbbá egy ütemterv elkészítése" szerepel. Az információs anyag április végére elkészül, a döntés a közgyűlés kezébe lesz. "Ha megszavazzák, megcsinálom a színházat, ha nem, akkor majd szólnak legközelebb, amikor újra úgy gondolják, hogy színházat akarnak." - jegyzi meg Fekete Péter.
(Itt nem árt megjegyezni, az önkormányzati választások utáni nagy lelkesedés közepette még arról volt szó, hogy a színház élére a magyar színházi élet valamely neves személyiségét, egy "igazi húzó nevet" kellene megnyerni. Több tárgyalást is folytattak, ám a jelek szerint maradt a polgármester támogatást élvező Fekete Péter. Szerk.)
Miért pont az MSH?
"Az MSH tisztán önkormányzati tulajdonban van. Műszaki állapota rendkívül rossz, tehát így is-úgy is költeni kell a rá. Az intézmény magán cipeli a multifunkcionális épületek előnyét és jóval több hátrányát." - mondja Fekete. Tény, hogy az épület nem jó sportcsarnoknak, ha megszűnne, egyedül a híres táncverseny léte kerülne igazán veszélybe, hiszen a városi nagyrendezvényeket és az itt működő közösségeket könnyen át lehet helyezni. Fekete Péter szerint az MSH-ban továbbra is meg lehetne rendezni a táncversenyt: "Úgy gondolom, egy építészeti tervpályázatot kell kiírni a Sportház átépítésére. Szigorúan meg kell határozni azokat a paramétereket, amelyeknek meg kell felelnie, ezek közé tartozik a táncverseny is. Egy olyan épületet kell kialakítani, ami mobil színpaddal rendelkezik." Fekete Péter ütemezhető átépítésre gondol. Elsőször a színpadot és a nézőteret alakítaná ki, ahol akár 2002 őszétől már folyamatos lehet a művészi munka. Ez azért is szükséges - mondja, mert a központi támogatásokhoz csak ezután lehet hozzájutni. Az épület teljes átalakítása azonban csak később, a harmadik ütemben valósulna meg.
Doboz a dobozban
Fekete Péter az MSH belső termét, "a doboz a dobozban elv alapján" szűkítené le. Olyan variálható teret képzel el, ahová esténként háromszáz-ötszáz fő férne el. Külön kamaraszínházat nem tervez, hiszen már maga a színház is egy kamaraszínház: "Stúdióra viszont nagy szükség van, egy színházterem mellett ki kell alakítani egy olyan próbatermet, amely előadásoknak is helyet adhat." Mivel az MSH oldalszárnyát pár éve újították fel, az öltözők és az irodák szinte átalakítás nélkül használhatóak lennének. Legnagyobb gondot a zsinórpadlás kialakítása okozná, mivel az épület szerkezete olyan, hogy a tetőt nem lehet szakaszosan megbontani: "Elképzelhetőnek tartok egy olyan megoldást, hogy egy nagyon komoly alsógépészettel, komoly oldal és hátszínpadokkal kompenzálnánk a zsinórpadlás hiányát." Külön díszlet és kosztümépítő műhelyek egyelőre nem épülnek: "A környezetünkben lévő színházaknak kiváló építőrészlegeik vannak, a lehetőséggel élni kell, hiszen első lépésbe sem pénz, sem energia nincs az építtetésükre."
Fekete Péter tanulmányában háromféle színházi működési formát jelölt meg, szerinte a város működtethet önálló társulatot, befogadó színházat, és produkciós színházat. Úgy véli Szombathelynek olyan színházra van szüksége, amely mindhárom előnyeit összegyúrja: "Kis színtársulatra, amely önálló produkciókat tud létrehozni, kiegészülve vendégművészekkel, és kiegészülve a városban lévő színházművészettel rokon ágak képviselőivel. Olyan épületet kell elkészíteni, amely alkalmanként vendégjátékokat is be tud fogadni."
Álom és valóság
Fekete Péter nem először álmodik színházat: amellett, hogy Angliában huszonkét darabot rendezett, nemrég a Nemzeti Színház meghívásos tervpályázatán a második díjas tervnek volt művészeti konzultánsa. Az általa elképzelt szombathelyi társulatról azonban keveset árul el: "Korainak és felelőtlennek érzem bármilyen névvel dobálózni. Az ütemterv szerint 2002 januárjában kell majd azon elgondolkodni, hogy kik azok a színészek, azok a munkatársak, akikkel együtt akarunk dolgozni." Nagy Britanniában szervezett összeköttetéseit is használni szeretné: "nyilvánvaló, hogy olyan kiszolgáló személyzetet akarnék kialakítani, akik profi módon képzettek és átképzettek." Egy maximum tízfős társulatban gondolkodik alkalmanként és produkcióként kiegészülve további színészekkel, akár sztárokkal. A Merlin Színház-béli tapasztalataimat is használni szeretné: "Olyan színházat szeretnék, amely otthont adna önálló, a társulattól független művészi csoportoknak is."
"Ami nehezíti a feladatom - vallja - ,hogy megmondom, színházat nem lehet olcsón csinálni." Szerinte Szombathely azonban így is jelentős pénzeket költ színházra: "Ez az összeg, kiegészülve az állami normatívával már elégséges lenne a működéshez."
A kérdés már csak az: lesz-e a beruházásra elegendő pénz, és színház-alapítási kedv. Ha igen, májusban megalakul a színházi KHT, nyáron kiírják a tervpályázatot, januárban elkezdődik az építkezés, és a művészi munka szervezése. Ősszel pedig indul a színház.
Ha nem? Várunk tovább egy újabb felvonásra.
Pais Szilvia
