A városatyák ma szavaznak: kell-e Szombathelynek egy önálló, saját társulattal rendelkező teátrum. Nemrég az alföldi kisvárosnak, Szarvasnak is sikerült színházat alapítani. Igazgatójuk szerint azonban Szombathelyen valahogy nem jól tervezgetnek.
A húszezer lakosú településen, Szarvason új regionális színház alakult. A produkciókra szerveződő csapat nemrég Moliere komédiájával, a Tartuffe-fel Szombathelyen is járt. Így találkoztunk a Weöres Sándor Regionális Színház igazgatójával, Pataki Andrással.
- Ha most megbízást kapnál arra, hogy létrehozd a szombathelyi színházat...
- Vélhető, hogy nem kapnék ilyen megbízást... Nemrég volt egy new yorki tárgyalásunk, ahol az egyik kolléga azt mondta, hogy nálunk megtörténnek a dolgok. Azonnal Szombathely jutott eszembe, ahol nem történnek meg. Pedig a város minden tekintetben alkalmas lenne arra, hogy egy izgalmas szellemi műhelynek adjon otthont. Ráadásul az ország gazdagabb régiójához tartozik. Az egy más kérdés, hogy milyen utat választ majd a város, ha egyáltalán választ, mert már ebben is kételkedem. Ha esetleg úgy dönt, a hogy színházalapítás útjára lép, akkor feltétlenül el kell döntenie, milyen projektet indít el. Létre akar hozni egy kőszínházat, amely struktúra már legalább három évtizede elavult, vagy produkciós rendszerűt, a miénkhez hasonló elvekben gondolkodót.
- A hagyományos kőszínházakkal ellentétben nálatok nincs állandó társulat, a csapat kizárólag a produkciókra szerveződik. Jobb ez?
- Jelentős a különbség a jelenlegi magyarországi kőszínházi struktúra és az általunk folytatott produkciós színház között. A kettő között számottevő finanszírozási különbség van, bár nem kerül többe vagy kevesebbe, azonban ebben a formában sokkal produktívabban költhetők el a forintok. Itt mindenki feladatra szerződik, adott előadások létrehozására, nincsenek állandó tagjaink. Senki sincs nyugdíjas állásban, a darabra jön létre társulat, és nem a társulatra hozunk létre különböző előadásokat. Vannak persze visszatérő arcok, például Bánffy György és Kézdy Gyuri bácsi, vagy a mostani előadásban látható Bicskei Lukács. Azért két állandó tag is létezik, a művészeti vezető, Gergely László és én, mint a program igazgatója.
- Miért éppen Szarvas lett a székhely?
- A programunk első regionális központja tényleg itt jött létre, azonban ez nem jelent helyhez kötöttséget, hiszen állandó központunk például a székelyudvarhelyi színház is. Mi abból a célból szerveződtünk, hogy a színházak által el nem látott területeket minőségi élményhez juttassuk. Itthon a hagyományos kőszínházak társulatai nem szívesen tájolnak, nem szeretnek kimozdulni, és a finanszírozás sem predesztinálja őket erre. Mi azonban úgy látjuk, hogy a vidék lakóinak is igényük van jó színházi előadásokra, az itt élő embereknek is ugyanolyan joguk van arra, hogy rendszeresen színházba járjanak. Elsősorban olyan harminc- negyvenezer lakosú kisvárosokra gondoltunk, ahol még van fogadóképes közönség és olyan méretű színpad, olyan zsinórpadlás, amin lehet színházinak mondható előadást játszani.
- Az elképzelésetek miként vált valóra?
- 1998-ban a kultuszminisztériumot ezzel a programmal kerestük meg. Az akkori miniszter és a helyettes államtitkár kifejezetten támogatta, mire azonban kidolgoztuk, leváltották őket. Új helyzet alakult ki, az új minisztérium új elvárásokat fogalmazott meg. Idővel ezeknek is eleget tettünk, megtaláltuk azt az önkormányzatot, amely befogadott bennünket. Ugyanis a hazai jogi struktúrában csak önkormányzati alapítású színházak részesülhetnek költségvetési támogatásban.
-Van színházépület?
- Szarvas nem különbözik bármely más színházzal ellátott vidéki várostól. Van egy négyszázötven férőhelyes épülete, elviselhető színpaddal és használható zsinórpadlással. Arra alkalmas, hogy az egyébként is utazó jellegű produkcióknak és a próbáknak helyet adjon.
- Évek óta kérdés, hogy először színházépületet vagy társulatot érdemes létrehozni.
- Amennyiben van gondolat, ahhoz mérten meg lehet határozni minden tárgyi szempontot. A szabó sem készít öltönyt, amíg nem tudja a megrendelő méreteit, először fel kell térképezni, mit akarunk, ki kell gondolnunk valamit, aztán a megfogalmazás után létre lehet hozni ennek a tárgyi feltételeit is.
- A szombathelyi színház a mostani elképzelések szerint egy részlegesen átalakított épületben, tízfős társulattal indulna.
- Valaki ezt a tízfős társulatot elővette a tizenkét évvel ezelőtti tervek közül, és azt hitte, hogy ez még megáll a lábán. Tíz évvel ezelőtt valóban voltak olyan szabályozások, amelyek ezt kötelezővé tették, ma már azonban semmi értelme ennek. Mintha most elővennék egy 1420-as törvényt és lobogtatnám - kissé komikus.
- Produkciókat így is látunk, ami hiányzik, az önálló szombathelyi műhelymunka, és a saját csapatjátékosok.
- Hangsúlyozom, teljesen korszerűtlen és felesleges forma a társulat. A város büszke lehet az adott programjára, ha vannak jó gondolatai, és ezek visszaigazolást nyernek. Nem lehet senkit arra kötelezni, hogy költözzön ide vagy amoda. Ha jó minőségű programot akarunk, azt jó színészekkel és szakemberekkel kell megcsinálni. Ez nem egy lokálpatrióta megközelítés, de az egyetlen lehetséges út, hiszen a jövőben a színészek többsége megállíthatatlanul csak produkciókra fog szerveződni. Így is kialakulhat műhelymunka, ez csak jogi struktúra, nem zárja ki azt, hogy visszatérő arcokkal lehessen dolgozni. Azt eredményezi, hogy a szakma fölöslege, az a kétharmad, aki még ebből él és semmi keresnivalója a pályán, kiszűrődik. Az elavult kőszínházi struktúra így finanszírozhatatlan. 98 óta ez a kormány például többszörösét költi kultúrára, mint elődje, mégsem látszik. El kéne végre gondolkodni azon: miért.
Pais
Vonatkozó cikkünk: Színházi szappanopera
