Szakaszonkénti felújítás
A kis falu polgármesteri hivatalánál a jegyző fogad, itt tudjuk meg, hogy már egy
órája tart a megbeszélés a zárt ajtók mögött. Aztán Molnár Csaba, a
Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke, Ipkovich György,
Szombathely, és Bíró József, Vát polgármester érkezik a rögtönzött
sajtótájékoztatóra, amit a hely szűkössége miatt állva hallgatunk végig.
Nem kell sokáig jegyzetelnünk, Molnár Csaba emlékeztet arra, hogy a kormány augusztus 8-án döntött a 2007-ben és 2008-ban elinduló
útfejlesztésekről. Ismét megtudtuk, hogy a régióba (az M7-es
autópályára szánt támogatás nélkül) 170 milliárd forint érkezik erre a célra,
és, hogy a régió legfontosabb közlekedési beruházása a 86-os főút felújítása.
Ennek érdekében hívták össze a tanácskozást, ahol a fejlesztési és közutas
szakemberek mellett az érintett térség kormánypárti politikusai vettek részt. Cél
az volt, hogy megtudják, hogyan is áll a kivitelezés.
Ipkovich György megjegyezte, a főutat több szakaszra bontották, ugyanis
térségenként eltérő fokon van az előkészítés, van ahol még el sem kezdték a
szükséges területek megvásárlását, kisajátítását, és van, ahol már
építkeznek.
Ez utóbbi egyébként a váti elkerülő, ami egyébként azért tart előbbre, mert már
egy korábbi pályázat segítségével el tudták kezdeni a tervezést és a
kivitelezést.
Alvállalkozó melósok
A röpke tájékoztató után az autók felé vesszük az irányt, a kivitelező cég
védősisakot oszt, de legnagyobb sajnálatunkra megtudjuk, a kirándulás végén vissza
kell adni azokat, a falu határában lekanyarodunk az épülő útra. Impozáns méretek,
egy szakaszon már az aszfaltburkolat is elkészült, itt viszonylag gyorsan haladunk a
szolgálati Audik, és a kivitelező vállalat terepjárói nyomában, máshol viszont
úthengerelt talajon küzdünk a gödrökkel és a pocsolyákkal.
Az útpadka még nem készült el, látható viszont a több mint 3 és fél méter széles elválasztó sáv, ahol majd dupla korlát különíti el egymástól az ellentétes irányú forgalmat. Szinte autópálya szélesség, enyhe kanyarok, ahogy illik. A távolban félig kész felüljáró bukkan fel, itt állunk meg először. Katona Ferenc, a Magyar Közút Kht. Megyei kirendeltségének vezetője mutatja, hogy a felüljárón az új utat keresztező mezőgazdasági utat fogják átvezetni, erre közlekedhetnek a gépek, hiszen a földeket később is meg kell művelni. Megértően bólogatunk, főként, amikor elhangzik, hogy 350 ezer köbméter földet kellett megmozgatni, és közel járnak a 70 százalékos készültségi szinthez.
A politikusok megvárják, amíg az operatőrök, fotósok elkészítik a pr-munkának sem utolsó képeket, aztán indulást vezényelnek. Ám a körzeti tévé operatőre és egy fotós a hídon dolgozó munkásokkal vívja csatáját, de azok nem engedik fel őket az építményre. Marad a muszájmegoldás, így vigyorogva nézzük, ahogy az egyik melós fotózni, a másik operatőrködni próbál a kölcsönkapott kamerákkal. Alvállalkozóknak adtátok ki a munkát? kiabál fel az egyik kolléga.
A túloldalra születni kell
Elkezdődnek az interjúk, a váti polgármester előbb örömét, büszkeségét fejezi ki, ami érthető, hiszen a faluban már szinte életveszélyes az átvezető út egyik oldaláról a másikra átmenni. Hogy egy klasszikust idézzünk: Oda születni kell.
Kihasználták a kiskapukat
Aztán egy kolléga kérdésére a polgármester kizökken nyugalmából, és nevek
említése nélkül elmondja, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor kiderült, merre
vezet majd az elkerülő szakasz, megjelentek az ingatlanspekulánsok. A klasszikus
zsebszerződési módszerrel külföldiek vásárolták fel az érintett telkek jó
részét, mégpedig hektáronkénti százezer forintért, később a területet
hektáronkénti 4 millióért adták el. Ami, akárhogyan is számoljuk,
negyvenszeres haszon. Egy kérdésre megerősíti, hogy a kifizetések megtörténtek,
több tízmilliót tettek zsebre minden érdemi tevékenység nélkül.
Bíró József szerint a spekuláció egyik oka a törvényi szabályozás
hiányossága, a külföldiek és hazai strómanjaik csak a jogi kiskapukat
használták ki.
A polgármester kifakadása után vége a könnyed hangulatnak, az autók egymás után
indulnak el Szombathely felé. A miénk is.
