Este nyolc körül érezni lehetett a Savaria mozi aulájában, hogy komoly dolog készülődik. A színpad felől, ahol a Kiscsillag zenekar igyekezett megbarátkozni a hangosítással, néha egészen brutál hangok érkeztek, mi pedig egyszer csak azt vettük észre, hogy teltház van. A tömegben jó néhány ismert arcot is láttunk, többek között Szabó Gábor alpolgármesterét, aki kisebb társasággal érkezett, de jónéhány újságíró kolléga is igyekezett Lovasi András közelébe férkőzni.
Kicsit csodálkoztunk, hiszen amíg a klasszikus felállású (három gitár, dob) Kiscsillag közel egy órán át állt be, a Csík zenekar mindezt tíz perc alatt elintézte, pedig ők akusztikus hangszereket használnak, köztük néhány olyat is, aminek utána kellene néznünk, ha le akarnánk írni a nevét.
Furcsa pár
Az Agora egyik eredeti kezdeményezésén vagyunk, amely lényege, hogy olyan
zenekarokat hívnak meg, amelyek stílusának, műfajának semmi köze sincs egymáshoz.
Legalábbis eredetileg, de hogy a műfajok milyen könnyen átjárhatóak, erre később jó
példát láthattunk.
Szóval, teltház az aulában, a sörért is hosszú tízperceket kell sorbanállni. Aztán kis késéssel kezd a Csík zenekar.
Végre nem valami balkáni izé mondja mellettünk valaki. Valóban nem, csángó, székely dallamok, eredeti hangszerelés. A hangosítással egy kicsit megkínlódik a keverős, akiben meglepődve ismerjük fel Dióssy Ákost, a Kispál és a Borz billentyűsét. A közönség azonnal rámozdul a ritmusra, a hátunk mögött néhány tizenéves lány csárdásozni próbál, de csak annyit érnek el, hogy a nehezen megszerzett sör egy része a padlón landol.
Kicsit elmorfondírozunk azon, hogy vajon a közönség a Csík zenekar, vagy a Kiscsillag miatt jött-e.
Igazi multikulti
De nem nagyon van idő ennek elemzésére, a színpadon ugyanis megjelenik Lovasi
András és Lecsó (Leskovics Gábor, Pál utcai fiúk). Milyen meglepő, Lecsó
gitározik, Lovasi pedig énekel. Mégpedig saját szerzeményeiket, amelyeket a Csík
zenekar saját műfajára hangszerelt át. A közönség tombol, Lovasiék láthatóan élvezik
a műfaji kirándulást, ekkor jut eszünkbe, hogy a Csík zenekar Lovasi néhány dalát,
így áthangszerelve, feltette legutóbbi albumára is. Aztán az is, hogy a Kispál és a
Borz időnként hegedűsök kíséretében lép fel, amolyan csendesülős koncerteken,
tehát bármilyen furcsa,nem is áll egymástól annyira távol a két műfaj. Pontosabban
három, hiszen a Kiscsillag egy egészen más stílust képvisel, persze, a látottak,
hallottak alapján nagy merészség egy ilyen kijelentés.
Aztán újabb meglepetés következik, egy eredeti chicagó-i számot konferálnak fel, persze, Lovasi saját szövegével. Elmosolyodunk, amikor a dallamból és az akkordsorból felismerjük a Felkelő nap háza c. örökzöldet, amit minden kezdő gitáros elsőként tanult meg annak idején. Nem is hangzik rosszul a Csík zenekar interpretációjában. Igazi multikulti.
Ostromzár alatt a pult
Rövid átszerelés, mialatt a közönség igazi ostromzár alá veszi a pultot,
aztán jön a Kiscsillag. Be kell vallanunk, annak ellenére, hogy szorgos koncertlátogatók
vagyunk, ezt a zenekart még nem hallottuk. Pedig Lecsó már két évvel ezelőtt elmesélte,
hogyan is alakult meg a Kiscsillag, de eddig valahogy kimaradt. Szóval, arról volt szó,
hogy Lovasi és Lecsó, valamint a Kispál és a Borz két alapító, de közben távozott
tagja olyan zenekart akartak összehozni, amibe belefér minden olyan ötlet, ami távolabb
áll mind a PUF-tól, mind a Kispáltól.
Sikerült, de érdekes, hogy a kimaradt ötletek nem okoztak stílus kavalkádot. Kiforrott, pörgős a Kiscsillag zenéje, keményebbnek is tűnik az elődöknél. Furcsa látni, ahogyan Lecsó torzított gitárszólóval nyomul, szinte már hiányoljuk a színpad széléről a ventillátort, amely megszokott dolog egyes rockbandáknál. Tudjátok, amikor az énekes hosszú haját olyan szép romantikusan fújja hátra a szél.
Az eredetiség piaca
A közönség rendesen bemozdul, nehéz is komoly, küldetéstudatos pofával
hallgatni a zenét. Lovasiék is élvezik a dolgot, igaz, korábban András örömmel
mondta, ebben a zenekarban végre játszhat a hathúros gitáron, a Kispálban ugyanis
szinte sorsoláson alapon maradt rá a négyhúros basszus.
A mögöttünk csápoló tizenéves lányok már nem akarnak csárdást járni, viszont teli torokból éneklik a dalokat, láthatóan jobban felkészültek, mint mi. Örömmel konstatáljuk, hogy van még piaca az eredetiségnek, ez itt, távol áll minden megtervezett, gondosan promózott műanyagtól.
Aztán nem marad más hátra, mint belegondolni, hogy ezek az ötletek kiszorultak valahonnan. Hála istennek, így legalább egy csomagban tálalja elénk őket a Kiscsillag zenekar.
