A szombati Savaria Mozis buli beszámolóját felvezetendő kezdjük azzal, hogy a Colorstar egyike a méltatlanul el nem ismert, háttérben maradó, gondolataikat interjúk helyett is inkább hangszeres úton közvetítő hazai zenekaroknak. Talán jó is ez így, ha a nyomulásmentes attitűddel elkerülhetik a későbbi elvárásoknak mindenáron megfelelni akarás csapdáját (lásd a hirtelen felkapott Yonderboi példáját, aki másodszorra már nem tudta megismételni debütáló albumának zajos sikerét), és talán nem jó, ha a reflektorfény elutasítását annyira komolyan veszik, hogy megelégednek néhány, hajdanán jobb napokat is látott spotlámpával, amelyek csak a sárga-zöld-piros kombinációt képesek produkálni.
Nem tudjuk persze, mi az oka ennek a vizuális színvonaltalanságnak, ők maguk kérték vagy a szervezők döntése volt mindez. Amit tudunk, az az, hogy a satnya és statikus fények következtében a Colorstar zenéjének hatásmechanizmusa legfeljebb tíz százalékon működött, kivéve azt a néhány percet, amikor a piros fény főszerepeltetésével sikerült megidézni korábbi koncertjeik tudatot elhessegető atmoszféráját. Az ugyanis - csak úgy érzékeltetésképp - úgy tud beszippantani, hogy egy fesztiválsátorban ezer ember talpa egyazon ritmusra érjen padlót. Ezt kevesen tudják megcsinálni.
(Kevés) fény a lelke mindennek
Nagyon súlyos, de egyszerre mégis könnyű, pszichedeliából táplálkozó folyamatzenéjüknek azonban mindig is fontos kiegészítője volt a látvány, a kreatív vetítés, ami most elmaradt - meg is lett az eredménye. A kevesebb néha több alapon ennél a félhomály is határozottan jobb lett volna.
Az utánuk következő Anima DJs projekt, azaz Prieger Zsolt és Németh Gergő erre jobban odafigyelt: lekapcsoltatták a művházakba való lámpákat, és csatasorba maguk mellé állították a győri VJ (video jockey) talentumot, Menzkie-t.
A jelenlévő sokaság jól meg is mozdult, és szerencsére volt mire: a páros főleg a rockos-punkos felütésű, lassan itthon is egyre népszerűbb francia elektro vonalon haladt - említsük meg a Justice, a Simian Mobile Disco vagy a MSTRKRFT nevét, még ha ezek nem is mondanak sokaknak túl sokat -, mellékzöngeként bedobva pár breakbeatet és ismert dalrészletet, sőt, még egy tizenegy évvel ezelőtti kedvenc Daft Punk darab, a Teachers is helyet kapott a repertoárban.
Állítólag a mozis bulik történetében egyike volt ez azoknak a partiknak, amik a legtovább kihúzták: a táncplacc, igaz, már jócskán ragadva a rövidital-üdítő mixtúráktól, még hajnali négykor sem tátongott üresen. Enegdtessék meg, hogy most pedig egy olyan zseniális dal videójával búcsúzzunk, ami elég jól összefoglalja a szombat éjszaka hallottakat - mi több, ez is felcsendült -, kívánva egyúttal a Colorstarnak jobb fényeket, az Anima DJs projektnek meg sok sikert a jövőre nézvést.
